Cetlik bezúzás előtt – gondolatok nyárra
Túl sok a papírdarabka az íróasztalomon. Újra felgyűltek a fecnik. Ideje kiselejtezés előtt összemásolnom egy helyre mindazt, amit érdemes. Ízelítőnek össze is férceltem néhányat:
- A hattyú nyakán 6000 toll van.
- A kacsák sosem esznek halat. Noha mindig vízben vannak, sosem áznak meg…
- Haszontalan, mint focimeccsen a mozgásérzékelő…
- Ha bosszantasz, kirúgom alólad a sámlit…
- Elég, ha a telefon okos, a népnek nem kell tudás…
- Ha nem akarsz sötétben maradni, menj ki a fényre!
- Nem a szólót kell csak megtanulni, hanem az egész dalt!…
- Brazíliában irtják az esőerdőket, hogy génmódosított szóját állítsanak elő, itt meg féltjük a vizet az öntözőrendszerektől… Közben az EU a világ legnagyobb exportőre…
- A válás túl korai vereség. Az egymásért folytatott küzdelem fegyverletétele. (Váradi Péter)
- Nem mindent lehet eldönteni demokráciával.
- Az emlékezetet kellene ápolni s nem a sérelmeket.
- Előre megrágott tanulságok helyett az olvasóra kellene hagyni a végső döntést. Vonja le ő a konklúziót…
- A házasság nem vadászat, nem lesben állás, nem a magam útját járom, hanem a kétfős csapat együtt megy, közös mindenük, együtt erősítik az eresztékeket, nem átmenetileg, hanem életre szóló szövetségben, a sírig.
- Most oltották be veszettség ellen, mégis elveszett…
- Kézről kézre jár, mint a kenőpénz a beruházásoknál…
- Ha a halál ellen tüntetünk, hol marad az élet?
- Istent mellőzni annyi, mint a gravitáció törvényét mellőzni egy százemeletes épület tetején állva…
- Az ember nem a létezők ura, hanem a lét pásztora. (Heidegger)
- Két hely van, ahonnan hitelesen lehet megszólítani az embert: a színpad és a szószék. (Orza Calin)
- A táncban az ember vallomást tesz önmagának: mettől meddig ő… Ez az igazi önazonosság és lefedettség. Sűrített létmód. Itt megszűnik az elidegenedés. Dalban lakik az ember… (Orza Calin)
- A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz. (Saul Klee)
- A művész onnan hoz üzenetet, ahova a többi ember nem fér oda. Mint a próféta.
- Kitért a válasz elől, mint egy raliversenyző.
- A sminkes arc nem a halálra készült, hanem elzárkózott előle…
- Az illatot nem lehet körüljárni…
- Nem csinált semmit, csak otthon kényeztette a nemesebbik felét különböző ülő garnitúrákkal…
- A halálra nem lehet inni…
- Az életet nem lehet programokkal megváltoztatni…
- Az értelmiség egyre bizonytalanabb: nem tudja, mit akar az élettől…
- Nem karrierépítéssel kellene foglalkozni, hanem karakterépítéssel…
- Mai kórképek: egyéni szabadságjogok (önelégültség, öntetszelgés), kezdeményezőkészség bátorítása, vállalkozói szellem, magas toleranciaszint, szilikon völgyi high-tech uralom, érdemekre épülő díjazás, egyéni teljesítmény felértékelése, társadalmi sokszínűség. Ugyanakkor ott az árnyékos oldal is: a dekadencia, a versenyszellem, a féktelen ambíciók, a szabadságjogok túlzásai, az elvárások elharapódzása, a férfiak hozzáértésének megkérdőjelezése, lebecsülése, lefokozása, az édesanyák fiatalabbnak akarnak látszani leányaiknál (kocogásban le is körözik őket…), elkényelmesedés, elidegenedés…
- A hit mélységélmény… a szent, az túlerő…(Vasadi Péter)
- Minden rajtunk múlik, de közben úgy kell élnünk, hogy semmi sem múlik rajtunk…
- „Iszonyú minden angyal, – keresztülnéz rajtad, áthatol…” (Rilke)
- A hit centrum – a dolgok szíve. Tehát elrejlik és dobog…(Vasadi Péter)
