Múltidéző – Pálfi Géza: A 40. Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére
Pálfi Géza
(Máréfalva, 1941. április 14. – Marosvásárhely, 1984. március 12.) római katolikus pap, a Ceauşescu-diktatúra egyik áldozata. 1964-ben Márton Áron püspök szentelte pappá. Csíkszentdomokoson, majd Marosvásárhelyen szolgált, mint plébános. Ezt követően Gyulafehérváron teológiai tanárrá nevezték ki, de az állami felügyelet hamarosan eltávolíttatta. 1979-ben Gyergyóalfaluban plébános, 1981-ben Székelyudvarhelyre került. „Olyan legenda is keringett, hogy ő volt Márton Áron püspök kiszemelt utóda. Beszédeibe, tanításába mindig belevette az egyetemes magyar történelmet és irodalmat.”
1983. karácsony napján szentbeszédében feltette a kérdést: Eljön-e egyszer az az idő, amikor nem munkával kell ünnepelnünk Krisztus születésnapját? Emiatt a Securitate többször beidézte és megverték. A marosvásárhelyi kórházba szállították, ahol – a hivatalos verzió szerint – májrákban meghalt. Temetésén, amely 1984. március 15-én volt Székelyudvarhelyen, a nagy tömegben tüntetőleg 206 pap is megjelent.
…Krisztust ünnepeljük, a köztünk élő, minket szerető és minket magához váró Krisztust ezeken a kongresszusokon.
Mit is tegyünk, hogy mi is belekapcsolódhassunk ebbe a nagy ünnepségbe?
Mit vár tőled? Azt hiszem, azt, hogy a hét folyamán naponta áldozz! Megígéred? Krisztus kér erre. Lehet, hogy eddig csak hetente áldoztál. Most ez legyen a te válaszod az Úr felhívására. Azt mondod, hogy nem ízlik? A hit nem ízlés dolga. Az nem érzés. Hogyan akarsz kegyelemben élni, ha nem áldozol? Itteni életednek pedig csak úgy van értelme, ha kegyelemben élsz. Rossz kedved van? Fáj valami? Annál többet kell áldoznod. Krisztus nem kér sem repeső boldogságot, nem kér nagy vágyakozást. Ő egyet kér. Ne legyen halálos bűnöd, aztán mindegy, hogy van-e vágyad, avagy nincs. Ő azt mondotta apostolainak: Vágyva vágytam elkölteni veletek ezt a vacsorát. Ezt mondja neked is. Vágyva vágyik arra, hogy jöjj és fogadd Őt magadhoz. A szentség, fiam, ott kezdődik, amikor naponta magadhoz tudod ölelni Őt. Akkor mondhatod el, hogy szereted Őt. És ezt legalább most, az eucharisztikus kongresszus hetében meg kell tenned. Ha rá is telepedett buzgóságodra valami jégréteg, azt most robbanthatod. Amikor a Dunán feltorlaszolódik a jég, veszély van. Árvízveszély. Robbantani kell. Ha a te lelkedben is jégmezők húzódnak, baj van. Az a veszély fenyeget, hogy elönt a bűn. Robbantani kell. És most kell robbantanod. Nem hagyhatod befagyni a lelkedet. Láttad már, miként fagy a víz? Kezdetben csak a széle csipkéződik. De lassan, lassan, napról napra halad egyre beljebb a jég, míg végre befagy az egész felület. És akkor aztán milyen nehéz léket vágni azon. És a léket milyen nehéz óvni a befagyástól. Azt a kis nyílást nehéz megtartani. Fiam, ha hetente áldozol csupán, vagy még hetente sem, ilyen jövőtlen lék tátong csupán a lelkeden. És akkor beteg lesz a lelked. Láttál már beteg embert? Csontra-bőrre lefogyottat? És mit sürgetett az orvos? Azt, hogy ennie kell. Mindegy, hogy van-e étvágya, vagy nincs. Hanem nem tud felerősödni a teste. Fiam, a lélek is így van. Lehet, hogy beteg lett a lelked. Áldozz minél gyakrabban, akkor lesz újra egészséges! A lélek az, ami éltet, a test nem tud használni – mondja Krisztus. Aztán még mit tégy? Legyen mindennap egy rövid szentséglátogatásod legalább. Nincs mit mondanod Krisztusnak? Akkor is legalább jelentkezz Jézusnál. Ahogy Ars öreg embere tette: Ő néz engem, én meg Őt. Nincs miért menj? Talán apád, anyád ezekben az órákban küzd a legnagyobb gondokkal. Hát vidd őket Krisztus elé. Talán iskolatársad most vívja a legelkeseredettebb harcát hivatásért, maradásért vagy elmenésért. Egy szentséglátogatás visszaadhatná nyugalmát. Tedd meg érte. Valahol a nagyvilágban testvéred szenved és meghal, talán bűnben. Te megmentheted. Egy szentséglátogatáson emlékezz meg róla. És imádkozz érte.
Forrás: Pálfi Géza: A 40. Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére, 1973. február 16. (részletek). In.: Exhortációk diákoknak. Szerk.: Varga Gabriella – Vencser László, Kairosz Kiadó, Budapest, 2011, 65–67. o.)
Forrás: Pálfi Géza: Legnagyobb kincsünk az Oltáriszentség,1973. február 27. In.: Exhortációk diákoknak. Szerk.: Varga Gabriella – Vencser László, Kairosz Kiadó, Budapest, 2011, 70–72. o.)
