A házaspárrá válás időszaka: a négy alapigény

– A házaspárrá válás folyamatáról beszélve azt mondtad, hogy az új házasok be kell gyakorolják az egymás felé fordulást, az egymás elfogadását, vagyis minden nap újra és újra dönteniük kell a szeretet mellett. Körül tudnád írni, be tudnád mutatni, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban?

– Ahhoz, hogy két ember szeresse egymást, a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamilyen rendszerességgel kölcsönösen be kell teljesíteniük személyiségük négy alapigényét. A négy alapigény: fontos vagyok, értékes vagyok, szabad vagyok, valakihez tartozok. Azt tapasztalom, hogy ha a házasságban megromlik a kapcsolat, mindig azt kell megvizsgálni, hogy ezek az alapigények részben vagy egészben nyertek-e kielégítést. Mivel a szeretet különféle megnyilvánulási formáiról van szó, az új házasoknak a házaspárrá válás folyamatában és a családi élet megalapozásakor mindenképpen meg kell ismerjék ezeket, és ami ennél fontosabb, tudatosan, önként, szabadon és szeretettel gyakorolniuk kell. De röviden vizsgáljuk meg őket.

Az első alapigénye az embernek, hogy érezze azt, hogy fontos. Fontosnak akkor érzem magam, ha házastársam megajándékoz a figyelmével, elegendő időt tölt velem, beszél hozzám, de meg is hallgat engem. Fontosnak érzem magam, ha a szokványostól és hétköznapitól eltérően néha (vagy gyakran) meglepetést szerez nekem, szerelmét képes új és újabb formákban kifejezni irántam, akár kicsit titokzatos, romantikus módon. Gyökössy Endre, pár évvel ezelőtt elhunyt neves budapesti református pszichológus, lelkész feleségével készítettek interjút. A műsorban felfigyeltem arra, hogy az idős nő mekkora örömmel és pátosszal emlékezett vissza, könnyekkel a szemében, hogy férjétől, aki lelki gondozói beszélgetéseit követően valahányszor sétálni ment délutánonként vagy este, mindig friss virágot kapott, és hogy azt mindig néhány szívből jövő szó kíséretében nyújtotta át neki, mintegy szerelmes vallomásként. Az új házasoknak is szükséges begyakorolni ennek fontosságát: mit tudok mondani vagy tenni ma annak érdekében, hogy párom érezze, hogy ő fontos számomra.

A második alapigénye az emberi személynek az, hogy érezhesse, hogy értékes teremtmény. Értékesnek akkor érezzük magunkat, ha a bennünk rejlő értékeket sikerül másoknak továbbadni, de ehhez hozzá tartozik az is (és megjegyzem: ez nem önzés), hogy mások észrevegyék és elismerjék. Pl. egy szoba kitakarításának vagy egy finom vasárnapi ebéd megkészítésének akkor lesz személyes értéke, ha észrevesszük, elismerjük és ki is fejezzük azt szavakban annak, aki mindazt megcsinálta. Ellenkezőleg is igaz, és sok esetben ez teheti tönkre a házastársi kapcsolatokat: én bevásárolok, főzök, sütök, takarítok, mosok és vasalok, de mivel nem kapok egy elismerő, dicsérő szót, lassan elfogy az erőm, lankad a lelkesedésem és már hinni is nehéz, hogy ennek bármi értelme is lenne. Egy feleség vagy férj szeretve fogja érezni magát, ha elismerjük és vissza is tükrözzük szavakkal és gesztusokkal az ő jóságát, szorgalmát és szolgálatát.

A harmadik ilyen alapigény bennünk, minden emberben a szabadság megtapasztalása. Valaki egyszer, aki házaséletük nehézségeit részletezte, azt mondta, hogy azt érzi, hogy férje a túlzott ragaszkodásával, olykor ellenőrizgető tekintetével, bizalmatlanságaival, máskor féltékenykedésével egyszerűen megfojtja őt. Én akkor érzem magam szabadnak melletted, ha világosan tapasztalom, hogy megbízol bennem, hogy mellettem állsz és támogatsz, de nem akarsz befolyásolni, adsz a szavamra és a véleményemre, ha nem manipulálsz, ha nem akarsz saját képedre és hasonlatosságodra átformálni. Szeretve érzem magam, ha elfogadsz, ha a jót mindenben erősíted bennem, éppen azért, hogy én én legyek, önmagammá váljak, és ez által különbözőségeinket egyformán értékelni tudjuk.

A negyedik alapigény a valakihez való tartozás élménye. Ez az alapigényünk akkor elégül ki, amikor együtt tapasztaljuk meg, hogy együvé tartozunk, és egymást kiegészítjük. De akkor is, amikor mások társaságában védelmet nyújtasz a számomra, befelé és kifelé egyaránt nyilvánvalóvá teszed a számomra, hogy egy testet alkotunk, hogy mindenben egymás első számú támaszai vagyunk és egymásban életre szóló szövetségest találtunk.

– Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy a házaspárrá válás folyamatában a szeretet befogadása és nyújtása nem magától értetődő, nem spontánul működő esemény, hanem sokkal inkább olyan történés, ami figyelmet és tudatos cselekvést igényel mindkét fél részéről. Jól látom ezt?

– Szent János ezt írja első levelében: “Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal” (1 János 3, 18). Ez számomra azt is jelenti, hogy ha valakit igazán szeretni akarok, akkor nem elég, ha szeretgetem a magam módján, úgy ahogy én elképzelem, hogy az neki jó, hanem éppen ellenkezőleg: türelmesen figyelek rá, odaadóan és beleérzően azt fürkészem, hogy most éppen melyik alapigénye maradt kielégítetlen. A szeretet konkrét cselekvést vár tőlem. Nem szabadna félnünk, és egyre inkább mernünk kellene egymás előtt kimondani: szeretlek téged, fontos vagy a számomra, értékes a lényed és a munkád, aki vagy és amit teszel. Szabaddá teszlek, hogy önmagad lehess és örvendek, hogy összetartozunk, hogy egymás társai és szövetségesei lehetünk.

Befejezésül megosztom kedves olvasóinkkal Kahil Gibran: A Próféta című írásának egy részletét.

És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?
És o így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják
napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szelloi táncoljanak kettotök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetbol ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbol.
Kínáljátok egymást kenyeretekbol, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak
egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne orizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.