A hit kiárusítása – Ami a film és az ügy mögött van – interjú (I. rész)

Los Angelesben, a La Femme Nemzetközi Filmfesztiválon tartották az amerikai templombezárásokról készült magyar dokumentumfilm világpremierjét, mely A hit kiárusítása címet viseli. A Vatikáni Rádió magyar adásának munkatársa, Somogyi Viktória és az Emmy-díjas Jeff MacIntyre operatőr-producer munkája által tekinthettünk bele az amerikai egyházmegyék botrányos ügyeibe január 7-én, a Duna World csatornán keresztül. A helyi hívek számára is megrázó volt az üggyel való megismerkedés, sokak a közösségi médiában is hangot adtak megjegyzéseiknek, véleményüknek. A felmerülő kérdésekre a katolikus.ma szerkesztősége megpróbált választ keresni és megkérdeztük Somogyi Viktóriát, a film társrendezőjét.

– Te Rómában élsz. Hogy jutott el hozzád az amerikai egyház igen csak problematikus ügye?

Az elmúlt tíz évben az USA-ban tett látogatásaim során felkerestem a magyar közösségeket, plébániákat és tudatára ébredtem, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az ott élő magyarok magyar identitásának, hagyományainak, kultúrájának megőrzésében. 2010-től kezdve egyre több helyről érkeztek hozzám hírek ezeknek az alapvető jelentőségű közösségépítő és összetartó erőknek a bezárásáról. Felmerült bennem a vágy, hogy feltárjam az okokat és megértsem, hogy milyen tényezők és segítő erők járulhatnak hozzá megmentésükhöz. Másrészt pedig kíváncsi voltam arra, hogy mire van szükség egy veszélybe került közösségben a túléléshez.

– A történet vonala ott kezdődik, ahol az Oscar-díjat nyert Spotlight című film véget ért, rávilágítva a bostoni visszaélési botrány egyik, a hívek által feltételezett következményére. Milyen indíttatásból döntöttél / döntöttetek az ügy dokumentumfilm formában történő feldolgozásán?

Amikor 2014-ben elkezdtem gondolkodni a templombezárások problémájáról, az volt a vágyam, hogy szélesebb közönség elé tárjam ezt az ügyet. Erre a dokumentumfilmet találtam megfelelő csatornának. Egy évvel előtte ismertem meg egy Los Angeles-i filmest, Jeff MacIntyre-t, akivel aztán a témáról beszélgetve eldöntöttük, hogy együtt fogunk dolgozni rajta. Nagyon hálás vagyok neki, hogy felvállalta ezt az először kis magyar projektnek induló filmtervet. Angolul akartam készíteni, mert nemcsak magyarokat érint a jelenség, hanem más etnikai templomokat és amerikai plébániákat is. Emiatt úgy tűnt, hogy érdekes lehet egy magyar fókuszú, de egy nagyobb amerikai publikum figyelmét is felkeltő film elkészítése.

Az első forgatási kör után ébredtünk rá, hogy nem beszélhetünk a templombezárások problémájáról Boston nélkül. Éppen a bostoni és New York-i forgatásra készültünk 2015 novemberében, amikor a mozikba került az USA-ban a Spotlight című film. Ez aztán a kis magyar projektet egy sokkal szélesebb dimenzióba emelte. Amikor pedig a Spotlight Oscar-díjat nyert, még inkább megnövelte jelentőségét. Ráébredtünk, hogy gyakorlatilag mi arról beszélünk, ami a Spotlight után történt. A visszaélési botrány kitörése (2002) után ugyanis egy éven belül a Bostoni főegyházmegye megkezdte az egyházmegye átszervezését és 83 templom bezárását hirdette meg. Ez ugyanolyan méretű megbotránkoztatást keltett a hívek körében, mint előtte a visszaélési ügyek.

– Számos érintett hívővel találkoztál az ügy dokumentálása- majd a forgatások során. Számodra, katolikusként milyen érzés volt a filmben is látható megosztásokkal, panaszokkal, véleményekkel való szembesülés?

Őszintén megvallom, nagyon mélyen megdöbbentett mindaz, amivel szembe találtam magam. A bostoni és a New York-i forgatás után súlyos lelki válságba kerültem a látottak, hallottak miatt. Távolról rátekintve egy problémára talán fel sem merül az emberben, hogy milyen mély rétegei lehetnek és milyen súlyos hatásaival kell számolni különböző szinteken. Amikor aztán szemtől szembe kerül az ember a templombezárásokat megélőkkel, illetve az ezeket a veszélybe került közösségeket segítő személyekkel, szervezetekkel, egy egészen más dimenzió tárul fel. Bevallom, teljesen kívülállóként kezdtem neki ennek a filmtervnek, racionálisan megközelítve a problémát. Amikor aztán az interjúalanyokkal átéltem a történteket és beleláttam a helyzetbe, elképzelhetetlen lett a hűvös távolságtartás. A szenvedés láttán nem maradunk közönyösek. Jeff, aki pusztán szakmai, a katolikus egyháztól független szempontból tekintett a témára, sem tudta kivonni magát a látottak hatása alól.

– Hogy fogadták a hívek az érdeklődéseteket?

Örömmel fogadták, hogy valaki odafigyel rájuk, meghallgatja őket és elmondja fájdalmas történetüket, felhívja erre a csendben zajló pusztításra a figyelmet. A média ugyanis fel-felkapja ezeket az eseményeket, de csak villanásszerűen és nem nyer igazán teret a templombezárások híre, hacsak nem mint tény, hogy ez megtörtént. A legszomorúbb az, hogy a katolikus médiában szinte egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a súlyos problémával. A legtöbb vonatkozó hír a világi sajtóban jelenik meg.

– Jól értem, hogy a magyar katolikus közösségek voltak/vannak leginkább kitéve a templombezárásoknak?

Nemcsak a magyar katolikus közösségeket érinti a templombezárási hullám az Egyesült Államokban. Engem elsősorban az érdekelt, hogy a magyar plébániák sorsáról adjak hírt, de a filmben bemutatásra kerül más etnikai illetve amerikai templomközösségek kálváriája is, mert őket ugyanúgy eléri ez a csapás.

– A filmben kiderül, hogy a bezárt templomok közösségeinek 40%-a rövid időn belül elhagyja a hitét és nem tér vissza az egyházba. Tapasztalataidból fakadóan mivel magyarázható ez? Hogyan vélekednek erről az “árván” maradt hívek?

Előrebocsátom, hogy ezek az adatok az Egyesült Államokra vonatkoznak. A hivatalos statisztikák és a templomuk elvesztésére ítélt plébániaközösségeket segítő kánonjogászok saját felmérései is egyaránt alátámasztják ezt a 40%-os arányt, ami elképesztően magas szám. A kánonjogászok kérdőívei alapján az derül ki, hogy több tényező eredményezi ezt a döntést. Pl. a templombezárási folyamaton áteső közösségek tagjai mélyen megbotránkoznak az eljárás lefolytatásának módján, az egyházi hierarchia és a plébánia hívei közötti közvetlen, személyes kommunikáció hiányán, a plébániának, mint élő valóságnak a pusztán üzleti szempontú megközelítésén. Továbbá alapjában rendül meg a bizalmuk az egyházi hierarchiában. Úgy élik ugyanis meg a templomuk bezárását, hogy a püspök, akinek elvileg jó pásztorként a nyáj védelme a szerepe, ehelyett szétszéleszti a nyájat. A mai világban, amikor egyébként is komoly kihívást jelent a hit megőrzése és gyakorlása, a templombezárás súlyosan károsítja az egyházi közösségeket.

Az USA-ban több egyházmegyében is tanácsadó cégeket vonnak be a templombezárási folyamatokba. Az interjúalanyok, de vatikáni személyek, bíborosok is nagyon rombolónak találják ezek szerepét. Egyrészt, egyfajta lökhárítóként jelennek ugyanis meg, elszigetelve a közvetlen kommunikációt a püspök és a hívek között. Ezek a cégek vezetik le az egész folyamatot, amely évekig is eltart. Másrészt kockás papíron, pusztán gazdasági megfontolások alapján intézik el a plébániák sorsát, teljesen figyelmen kívül hagyva azok spirituális és számos más dimenzióját.

– Folytatjuk. –
Az interjú második részét szerdán tesszük közzé, melyben megosztjuk Somogyi Viktória válaszait a következő kérdésekre:

– Tanult a papság a pedofil és homoszexuális botrányaiból vagy újra ismétlődik, ismétlődhet a történet? Vannak-e erre vonatkozó információid?

– Mivel magyarázható az, hogy a hívek adományaiból felépített templomokat a püspökök, bíborosok képesek értékesíteni cégeknél ismert átszervezések racionalizálása gyanánt? Esetenként még akkor is, amikor életképes közösségről beszélünk?

– A film egy olyan képet is megszellőztet, mely szerint templomok, plébániák közösségei sorvadnak el. Mivel magyarázható ez az Amerikai Egyesült Államokban?

– Az új püspöknek milyen a hozzáállása a plébániákhoz és azok közösségéhez?

– Európában már számos templomot adtak el, mert Isten háza hívek nélkül maradt. Időről-időre előkerül egy-egy ügy, megbotránkoztató fotókat láthatunk a szentélyek új rendeltetéséről. Már Magyarországon is találunk problémás egyházmegyéket, ahol a hívek száma megcsappant vagy egyszerűen súlyos paphiánnyal küzdenek. Mit javasolsz az amerikai tapasztalataidból fakadóan?

 – Milyen értékeléseket, üzeneteket kaptatok a nézőktől? Milyen a film utóélete?

– Sokan sokféleképpen értelmezhetnek egy filmet. Téged mi vezetett?