Hazugság nélkül élni
Kedvcsináló Rod Dreher Hazugság nélkül élni – Keresztény másként gondolkodók kézikönyve című, magyarul is megjelent könyvéhez.
Rod Dreher amerikai író, szerkesztő, számos keresztény témájú könyv és cikk szerzője. 2020 óta az amerikai sajtóban egyre inkább terjedő liberális nézetek és genderelmélet elleni tiltakozásul Magyarországra emigrált. A New York Times bestseller listájára felkerült műről az alábbi kedvcsináló a kath.net portál 2023. márciusi írásának fordítása.
Az emberek újra meg újra ugyanabba a tévedésbe esnek: „velünk ez nem történhet meg, nálunk ez elképzelhetetlen”. Aztán kiderül, hogy a XX. században elkövetett szörnyűségek a világon bárhol megismétlődhetnek. (Szolzsenyicin: A Gulag-szigetvilág c. könyvéből)
1989-ben omlott le a berlini fal és vele együtt omlott össze a szovjet totalitárius rendszer. Eltűnt a kommunista rendőrállam, amely Oroszországot és fél Európát rabszolgasorba taszította. A 20. század második felében óriási szerepet játszó hidegháború a végéhez közeledett. A korábban leigázott országokban a demokrácia és a kapitalizmus indult virágzásnak. A totalitarizmus kora feledésbe merült, hogy soha többé ne jelentsen fenyegetést az emberiségre nézve.
Ilyen a történelem menete. Mint a legtöbb amerikai, én is azt hittem, hogy a totalitarizmus veszélye elmúlt. De aztán 2015 tavaszán felhívott egy általam ismeretlen, aggódó férfi.
A telefonáló egy neves amerikai orvos volt. Elmondta, hogy idős édesanyja, aki Csehszlovákiából vándorolt ki az Egyesült Államokba, a hazájában fiatal korában hat évig volt bebörtönözve politikai fogolyként, mert a katolikus antikommunista ellenálláshoz tartozott. Most már a kilencvenes éveiben jár, és a fiával és annak családjával él. Nemrégiben egy beszélgetés során az idős asszony elmesélte, hogy az Egyesült Államokban jelenleg zajló események arra emlékeztetik, ahogy a kommunizmus terjedni kezdett Csehszlovákiában.
Mi adott okot az idős asszonynak az aggodalomra? Hogy a hírekben arról beszéltek, hogy a közösségi médiában micsoda tömeges hecckampány indult egy indianai kisvárosi pizzéria ellen, amelynek hívő keresztény evangélikál tulajdonosai egy riporternek elmondták, hogy nem vállalják egy azonos neműek közötti esküvő lebonyolítását. Olyan tömegesen kaptak életveszélyes és a vagyonukat fenyegető fenyegetéseket, – például az egyik Twitter-felhasználó egyenesen a pizzéria felgyújtását követelte –, hogy a tulajdonosok egy időre inkább bezárták az éttermet. A liberális elit, amely – különösen a médiában – nagyon is éberen felügyeli a kisebbségek életét és létét fenyegető tömegek jelentette veszélyt, nem különösebben zavartatta magát a pizzéria elleni támadástól, amely a melegek jogai és a vallásszabadság közötti konfliktusról szóló széles körű vita kontextusában tört ki.
A már Amerikában született orvos elmondta, hogy a Csehszlovákiából emigrált szülei egész életükben a totalitarizmus veszélyeire figyelmeztették őt. Ő azonban egyáltalán nem aggódott emiatt, elvégre ez Amerika, a szabadság, az egyéni jogok, az Isten és a jogállamiság védelme alatt álló nemzet földje. Amerika a vallásszabadságra való törekvésből született, és mindig is büszke volt az ehhez való alkotmányos jogára. Az Indianában történtek azonban mégis elgondolkoztatták a férfit: mi van, ha az anyjának igaza van? Közülünk sokan megszokták már, hogy az ilyen eseteket egy kézlegyintéssel elintézhetik, és az idős szülőket a ház ajtaján kívül eső világ miatti félelmeik, aggodalmaik miatt nyugtatgatni kell. Úgy gondoltam, valószínűleg az idős cseh asszony esetében sem volt ez másképpen.
Csakhogy a telefonáló hangjában érezni lehetett a feszültséget, és az a tény is elbizonytalanított, hogy a férfi késztetést érzett arra, hogy engem, az újságírót ismeretlenül is felhívjon, ugyanakkor figyelmeztessen, hogy ha az esetet megírnám, akkor név nélkül tegyem, mert a név említése túl veszélyes lenne. Így lett az ő kérdése az enyém is: mi van, ha az idős cseh asszony valami olyasmit lát meg, amit más emberek nem vesznek észre? Mi van, ha mi a nyugati liberális demokráciákban valóban a totalitarizmus felé vesszük az irányt, de ezt nem ismerjük fel, mert más formában jelentkezik, mint a korábbi?
Fordította: Frick József
Forrás: Kath.net
