Medjugorje Egyedi

Medjugorje: Vatikán, a jelenések és egy kényes dokumentum

Milliók zarándokolnak Medjugorjébe, pedig az Egyház évtizede óta küszködik az állítólagos Mária-jelenések kérdésével. Egy belső dokumentum arról tanúskodik, hogy a kérdés mélyen megosztotta és még ma is megosztja a Vatikánt.

Minden évben két-három millió ember zarándokol a bosznia-hercegovinai kisvárosba, Medjugorjébe. 1981 óta tapasztalhatók itt jelenések, melyek száma – a beszámolók szerint – mára meghaladhatja a 40.000-et. Évtizedek óta folynak erről a viták, még az Egyházon belül is. Az Egyház kivárt, és kétségbe vonta a jelenéseket egészen a 2024-es paradigmaváltásig, amikor is a Vatikán felülvizsgálta a Mária-jelenésekre vonatozó feltételeket, majd döntést hozott Medjugorje ügyében. A döntés azonban nem hozott megnyugvást a jelenésekkel kapcsolatos helyzetre. A címben is említett irat jelentőségének megértéséhez azonban messzebbre kell visszamennünk időben.

Az Egyház időközben kialakított véleményében nagy szerepet játszott az a konfliktus, amely messze az első állítólagos Mária-jelenés előtt kezdődött, ez pedig az ún. „hercegovinai eset” volt (horvátul Hercegovački slučaj). Mivel az országban a török megszállás miatt a szabályszerű egyházmegyés szervezet működésképtelen volt, évszázadokon keresztül a ferences szerzetesek végezték a lelkigondozást. Miután az ország 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia uralma alá került, XIII. Leó pápa az 1881-ben kiadott “Ex hac augusta” kezdetű bullájában állította vissza az egyházi hierarchiát.

A ferenceseknek a bulla rendelkezéseinek megfelelően át kellett adniuk a plébániákat az egyházmegyés papoknak. Az átadás azonban sok helyen a ferences szerzetesek jelentős ellenállásába ütközött, így az egyházközségek megosztása a hercegovinai ferences rendtartomány bizonyos részei és a mostar-duvnói püspökség között évtizedes konfliktushoz vezetett. 1975-ben a Szentszék VI. Pál pápa vezetésével a “Romanis Pontificibus” kezdetű pápai dekrétummal tett kísérletet a vita kötelező érvényű rendezésére. A dekrétum szerint az Egyház nagyobbrészt átvette volna az emberek lelki gondozását, és bizonyos plébániák megmaradtak volna a ferencesek kezében, csakhogy a ferencesek egy része most sem volt hajlandó átadni az általuk gondozott plébániákat.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1114
Medjugorje evfordulo Egyedi
Fotó: Harasztovics Arnold / Zarándok.ma

Pavao Žanić 1980-as mostar-duvnoi püspökké szentelésekor a konfliktus még mindig megoldatlan volt, sőt, a vita nem sokkal később a mostari plébániák átrendezésekor ismét fellángolt, amikor két ferences szerzetes, Ivica Vego és Ivan Prusina ellenszegült az egyházi utasításoknak és ezért szankciók alá helyezték őket. Ebben az egyházi közhangulatban történtek az első jelenések Medjugorjében. A lelki gondozást ezen a kis településen is a ferencesek látták el, akikkel szemben a helyi püspök a helyzetnek megfelelően kritikus álláspontot képviselt. A „hercegovinai eset” tehát része annak a vitának, amely a jelenések hitelességét érinti.

A püspök kritikája

A gyermekek jelenésekről szóló beszámolóit Žanić püspök eleinte megalapozottnak gondolta. Egy vizsgálóbizottságot is létrehozott, amely azután 1984-ig működött. A püspökben akkor kezdtek kétségek támadni, amikor három látnok gyermek a „Gospa”, azaz a Boldogasszony azon üzenetét hozta, amely helytelenítette a két ferences szerzetes eltávolítását. 1983. november 19-én bizalmas jelentést küldött az akkori római Hittani Kongregációnak, amelyben nagyon is erős kétségeit ismertette a jelenéseket illetőleg. Egy évvel később az akkor még Jugoszláv Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki, amelyben megtiltották a medjugorjei zarándoklatokat és egyben megerősítették az Egyház illetékességét a Mária-jelenések értékelésére vonatkozóan.

Az egyházmegyei bizottság 1986. május 19-én úgy döntött, hogy a jelenések nem minősíthetők természetfelettinek. A vizsgálat azonban ezzel messze nem ért véget. 1987-ben a Vatikán javaslatára újabb vizsgálóbizottság alakult, amely a 4 évig tartó munkáját ugyanezen eredménnyel zárta le. A bizottság a zárójelentésében úgy fogalmazott, hogy „az eddig elvégzett vizsgálatok alapján nem lehet megerősíteni, hogy természetfeletti jelenségekről és eseményekről lenne szó.” A Jugoszláv Püspöki Konferencia az egyházmegyék és a plébániák számára továbbra sem engedélyezte hivatalos zarándokutak szervezését.

A zadari 1991-es ülésén határozatban rögzítette, miszerint „A püspökök a mostari egyházmegye püspöke, a püspöki bizottság, valamint a Jugoszláv Püspöki Konferencia Medjugorje-bizottsága segítségével a kezdetektől fogva nyomon követték a medjugorjei eseményeket. E vizsgálatok alapján jelenleg nem lehet megerősíteni, hogy itt természetfeletti jelenségekről és kinyilatkoztatásokról lenne szó.”

A vizsgálatok és a vizsgálati zárójelentések ellenére sokan vártak végleges döntést, és ezt leginkább II. János Pál pápától. 1994-ben az újonnan kinevezett medjugorjei ordinárius, Ratko Perić arra kérte a pápát, hogy szólaljon meg az ügyben. A pápa és a Hittani Kongregáció prefektusa, Joseph Ratzinger – a későbbi XVI. Benedek pápa – állítólag pozitívan nyilatkozott a jelenésekről, de Ratzinger a Perić ordináriusnak írt válaszlevelében kitalációknak nyilvánította ezeket a pozitív kijelentéseket.

Az ezt követő években a Hittani Kongregáció és az újonnan létrejött Bosznia-hercegovinai Püspöki konferencia többször is tárgyalt egy esetleges új vizsgálatról. Csak XVI. Benedek pápa állított fel Camillo Ruini kardinális vezetésével egy nemzetközi vizsgálóbizottságot, amelynek feladata a jelenések vizsgálata volt. A Ruini vezette bizottság, amely 2010-ben kezdte meg a munkáját, Medjugorjébe utazott és mind a hat látnokot külön meghallgatta.

Megjudorje Ifjusagi Fesztival 2025 2 Egyedi
Fotó: Medjugorje Youth festival Facebook oldal

Ferenc pápa kételyei

A vizsgálóbizottság négy év után adta ki a zárójelentést, melyet Ferenc pápa 2013 év végén vagy 2014 elején kapott kézhez. A jelentést a Hittani Kongregáció is megvizsgálta. A Kongregációban a hírek szerint kételyek merültek fel, sőt, olyan állásfoglalások és dokumentumok is napvilágot láttak, amelyek a Ruini-bizottság vizsgálati eredményeinek ellentmondani látszottak. Ferenc pápa a fatimai útjáról hazatérőben azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ez a fejlemény nagyon megzavarta. Számára ez úgy tűnt, mintha „a Ruini-jelentést árverésre bocsátanák”, ezért véleményével a bizottság oldalára állt. Ez pedig három lényeges következtetésre jutott: először is az 1981-ben tapasztalt első hét jelenés átvizsgálását meg kell ismételni. A második, hogy az azóta történt jelenések kétségesnek minősülnek.

A harmadik pedig, hogy zarándokokra gyakorolt spirituális-pasztorációs hatást nem szabad lebecsülni. 2017-ben Ferenc pápa különmegbízottként Medjugorjébe küldte a lengyel Henryk Hoser érseket azzal a céllal, hogy „mélyebb betekintést nyerjen a lelkipásztorokkal kapcsolatos helyzetbe és a hívő zarándokok szükségleteibe, hogy ennek alapján a jövőben megtervezhetők legyenek a lehetséges lelkipásztori tevékenységek.”

Ferenc pápa kételyei azonban később sem oszlottak el. II. János Pál pápához hasonlóan ő sem látogatott el Medjugorjébe a Balkánon tett látogatása során, és azt is kijelentette, hogy kritikus álláspontot képvisel az ottani jelenésekkel kapcsolatban. „Én inkább azt szeretném, ha a Szűzanya anya lenne, a mi édesanyánk, és nem egy olyan távíróiroda, amely minden nap egy meghatározott időpontban üzeneteket küld. Ez nem Jézus édesanyja. És ezeknek a látszólagos jelenéseknek nincs nagy értékük” – mondta Ferenc 2017 májusában egy sajtótájékoztatón. Három hónappal később a pápai különmegbízott Hoser érsek kijelentette, hogy az első jelenéseket hitelesnek feltételezi. 2019-ben Ferenc pápa végül engedélyezte, hogy hivatalosan is zarándoklatokat lehessen szervezni, de anélkül, hogy elismerte volna a jelenések hitelességét.

Frappáns problémamegoldás

A tárgyban a Hittani Dikasztérium Ferenc pápa jóváhagyásával 2024-ben adott ki egy a fentiekkel azonos értelmű dokumentumot. A dokumentumban engedélyezték a nyilvános tiszteletet Medjugorjében, mivel az „pozitív ösztönzőként” hat a hívők keresztény életére, ez azonban nem jelenti „a szóban forgó jelenség természetfeletti jellegének elismerését”. A kiadást megelőzte a Mária-jelenésekre vonatkozó, Vatikán által kikötött feltételek felülvizsgálata, és az a döntés, hogy az Egyház nem kíván több döntést hozni a jelenések természetfeletti jellegére vonatkozóan.

Kérdés, hogy az Egyház vajon e döntéssel ügyesen megkerülte-e az évtizedes belső konfliktust. Erre utal az olasz újságíró, David Murgia által nyilvánosságra hozott vatikáni dokumentum is, feltéve, hogy a dokumentum hitelessége beigazolódik. A jelentések szerint a 2016-ban kelt dokumentumban a Hittani Dikasztérium akkori tagjainak többsége és más egyházi képviselők a medjugorjei jelenések természetfeletti volta ellen foglaltak állást. A Dikasztérium tagjai a jelentések szerint háromféle nyilatkozatot tehettek: a jelenések természetfelettiek, nem természetfelettiek, illetve hogy nincs elegendő olyan ismert körülmény, ami lehetővé tenne egy végleges döntést. A Murgia által nyilvánosságra hozott dokumentumban található összesített döntés szerint 21 egyházi képviselő a természetfeletti jelleg ellen szavazott, kilencen tekintették a jelenéseket természetfelettinek, míg hárman nem tudtak dönteni.

Egyházi legitimáció

Az újságíró közzétett egy 33 névből álló listát is, amelyben érsekek, püspökök és szakértők szerepeltek, akik szerinte az akkori Hittani Kongregáció részéről a döntési folyamatban részt vettek. Ebből azonban nem derül ki, hogy ki mire szavazott. A listán többek között olyan érsekek és püspökök szerepeltek, mint Gerhard Ludwig Müller, Christoph Schönborn, Peter Turkson, Angelo Scola, Kurt Koch, Marc Ouellet, Camillo Ruini, Vinko Puljić, Josip Bozanić, Angelo Amato, Rino Fisichella, Luis Ladaria, Charles Scicluna érsek és Achim Schütz is.

Amennyiben a Murgia által nyilvánosságra hozott dokumentumot hiteles, úgy új megvilágításba kerül a Vatikán 2024-es döntése is. Ugyanis ebben az esetben a jelenések természetfeletti jellege elutasításának az Egyházon belül nyilvánvalóan jóval erősebbnek kellett lennie, mint ahogyan azt Medjugorje későbbi pasztorális megnyitása alapján feltételeztük. Róma végül is nem feloldotta az ellentmondást, hanem megkerülte. Engedélyezi a kultuszt, elismeri a spirituális gyümölcsöket és engedélyezi a hivatalos zarándoklatokat – anélkül, hogy döntenie kellene, hogy valóban Szűz Mária jelent-e meg Medjugorjében. A döntés tehát egyházilag legitimálja a helyszínt több millió zarándok számára. De a Medjugorjét 1981 óta kísérő kérdés továbbra is nyitott marad: mi történt akkoriban valójában a Jelenések-hegyen?

Fordította: Frick József. Forrás: Katolisch.de

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.