Napi ráhangoló: A szeretet összeköt, nem megkötöz
Évközi 30. hét, péntek
„Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért.”
Mit tehet az a szülő, nagyszülő, nevelő, atyai jó barát, akitől messze kerültek gyermekei, unokái, tanítványai? Hogyan tarthatja fenn a közösséget velük, hogyan szolgálhatja a messzi távolból is lelki előmenetelüket? Erre tanít meg Szent Pál a mai Szentleckében.
Az első a hálaadás. Istennek szüntelen köszönettel tartozunk értük, amiért egykor ránk bízta őket, s hogy annyi szeretetet kaphattunk általuk. „Szívembe zártalak titeket.” Nagyon sokan nem tudnak elszakadni szeretteiktől, úgy ragaszkodnak hozzájuk, mintha birtokolni akarnák őket. Nem szabad megkötözni, saját vágyaink börtönébe zárni a ránk bízottakat, szívünkbe zárni őket viszont lehet, sőt kell is, úgy, ahogy Jézus szentséges Szíve magába zár minket: mint a legnagyobb kincset. A tér és idő elválaszthat tőlük, de a szívbéli szeretet fenntartja velük a lelki egységet. Vágyakozni szabad utánuk, de csak Jézus Krisztus szeretetében. Ez az a tiszta vágyakozás, amelyet messziről is megéreznek, és előbb-utóbb szükségét érzik, hogy visszatérjenek hozzánk, mert Jézus Krisztus szeretetét hordozzuk és közvetítjük számukra. És végül: tekintsük felnőttnek őket. Már nem dönthetünk helyettük, nem adhatunk nekik mindig jó tanácsot, s főként nem játszhatjuk meg az egyedüli és tévedhetetlen tanácsadót. Szabad figyelmeztetnünk őket, de semmi esetre se „borítékoljuk” előre, hogy mi fog történni, ha így vagy úgy cselekszenek. Lehet, hogy nem mindenben követik a tanításunkat vagy a példánkat, esetleg rosszul is döntenek ebben vagy abban a dologban, de bízzunk bennük, hogy Isten kegyelmének segítségével előbb-utóbb belátják tévedésüket, és visszatalálnak a helyes útra.
Imádság
Urunk, Istenünk, hálát adunk Neked gyermekeinkért, tanítványainkért, akiket ránk bíztál, s akiket – bár fizikailag távol vannak tőlünk – a szívünkbe zártunk mindörökre. Köszönjük, hogy adhattunk nekik valamit, hogy a Te gondviselő jóságod eszköze lehettünk az életükben.Add nekik, kérünk, kegyelmedet, hogy ha bennünket el is hagytak, Téged el ne hagyjanak soha, és hűségesek maradjanak mindvégig.Világosítsd meg értelmüket, őrizd meg érzékenynek lelkiismeretüket, hogy felismerjék, mi a helyes, mi szolgálja üdvösségüket, s helyes döntéseket hozva bővelkedjenek az igaz élet gyümölcseiben.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
