303. nap: Eleazár vértanúsága

Korszak: Makkabeus-felkelés

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük a mai napot. Köszönjük, hogy belerejtetted az evangéliumodat, jóságodat és igazságodat az Ószövetségbe. Köszönjük a Bölcsesség könyvét, főként azok nevében, akik először olvassák most. Ez egy csodálatos könyv, ami sokaknak ismeretlen. Köszönjük, hogy feltárod az igazságot ebben a könyvben és minden igédben, de legfőképp magában az Igében, Jézus Krisztusban, aki megtestesült. Az Ő nevében imádkozunk. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A mai napot kezdjük a Makkabeusok könyvének hatodik fejezetével. Ahogy tegnap említettem, most jó pár fejezet a vértanúságról fog szólni, valamint arról, hogy Izrael népét hogyan szorongattatták, és a zsidók hogyan tartottak ki. 

Eleazár története is igazi ajándék nekünk. Mit is olvastunk ma Eleazár vértanúsága előtt? A Makkabeusok második könyve 6,12 felett ez a cím szerepel a Bibliánkban: „Az üldözések értelme”. (Tudjátok, ezek a belső címek nem részei a kinyilatkoztatott szövegnek, de segítenek eligazodni bennük.) Emlékezzünk vissza arra, amit tegnap említettem Isten pedagógiájáról, tanításáról. E szerint Isten így gondolkodik: „Ha hűtlen vagy, akkor megengedem, hogy megtapasztald a szenvedést. Lehet, hogy én hozom rád, de nem azért, hogy elvesszél, hanem hogy neveljelek vele”.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ezt olvassuk tehát a 2Makkabeusok 6,12-ben: „Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el”. Hasonlóan erőteljes dolgot fogunk olvasni a 7. fejezet végén. Most így folytatódik: „hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak. Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés” (2Mak 6,12). Mondhatná Isten, hogy „várjuk meg, amíg a népek elérik a bűneik tetőfokát, majd hozzunk rájuk kemény ítéletet”. De Isten másként gondolkodik. Nem elpusztít, hanem nevel minket. Nem összetör minket, hanem megjavít. Erről van itt szó. Borzalmas dolgokat tapasztaltunk és hallottunk ma Eleazár halálával kapcsolatban, de holnap még szörnyűbb eseményeket látunk majd, ha lehet még fokozni egyáltalán. Szóval tragikusabb, ugyanakkor még dicsőségesebb történetet fogunk hallani, amely Isten jóságára és az igazság melletti tanúságtételre mutat rá.

A kilencvenéves Eleazár történetében van egy pont, amikor minden megváltozik. Eleazárt tisztelték az emberek, azt mondták, hogy a barátunk vagy és megbecsülünk téged. Eleinte nagyon kedvesek és udvariasok voltak vele még az üldözők is. De csak addig, amíg azt nem mondta Eleazár, hogy elég. Amíg határozottan nem utasította el őket. Olvassuk, hogy akik addig jóakarattal voltak felé, ezután rögtön gonosszá váltak. Ez itt a lényeges pont. A gonosz hangja nagyon megtévesztő tud lenni. Nagyon alattomos. Azt mondja, hogy „a te oldaladon állok, nyugodtan kövesd el ezt a bűnt. Miért ne mondhatnál nemet az Úrnak?”. Egész logikusnak tűnik… De ha nemet mondunk az ajánlatára, akkor a gonosz ellenünk fordul, mert ő nem szeret minket, nem érdekli mi történik velünk. Gyűlöl minket. Azok az emberek, akik ezt teszik Eleazárral, a gonoszt szimbolizálják.

Mi is volt az az üzlet, amit meg akartak vele kötni? Azt mondták: „Csak arról van szó, hogy sertéshúst kell enned az emberek előtt. Mivel tudjuk, hogy te nem ehetsz sertéshúst, ezért egyél bármilyen másik húst, amit szabad neked, és edd meg azt előttük. Az emberek majd azt hiszik, hogy sertést eszel, de te mégsem fogod megszegni a törvényedet”. Ha ezt tette volna Eleazár, valóban nem tett volna semmi rosszat, ami a saját személyét illeti, legalábbis nem szegte volna meg a törvényt. De nem csak saját magáról volt szó. Nagyon szeretem, a leírást, hogy mit tett Eleazár: „Önként lépett a kínpadra, de előbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet” (2Mak 6,20). Majd később ezt mondja: „Korunkhoz – mondta – nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendős Eleazár pogány lett. Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné őket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna” (2Mak 6,24). Van ebben valami nagyon erőteljes. A botránkoztatás bűne jelenik itt meg. 

Vannak olyan országok, ahol fontos a függetlenség, és meg is valósul. Az emberek szeretnek függetlenek lenni. Azonban e miatt, úgy alakul a gondolkodásunk, hogy nem kell kapcsolódunk egymáshoz, és azt mondjuk: „A botrányokozás bűne vagy mások bűnre vezetése nem igazán az én gondom. Az én tetteimnek úgysincs hatása másokra”. Pedig Jézus ezt mondja: „De, aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger fenekére vetnék” (Mt 18,6). A botránkoztatás bűne, ami másokat bűnbe visz, kegyetlen dolog és aki ezt teszi, az a pokolba kerülhet.

Eleazár azt mondja, hogy ő soha nem fog ilyet tenni, még az élete árán sem. Hihetetlen. Holnap is olvasunk egy történetet, ami szintén félelmetes lesz.

Folytassuk a Bölcsesség könyvével. Mennyire tartalmas Salamon Bölcsessége! Három dolgot kiemelek, amelyek az első és a második fejezetben is megjelennek. 

Az első: „Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,12). Gyakran kérdezik az emberek, hogy honnan jön a halál? Honnan származik a gonosz? Isten teremtette az életet és a halált is? Nem, a Bölcsesség könyve egyértelműen mondja, hogy nem. Isten nem alkotta a halált. Örül, amikor az emberek elpusztulnak? Nem. „ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Mert az igazságosság halhatatlan” (Bölcs 1,14). Ez a kulcs. Ha meg akarjuk érteni Isten igazságát, hogy Ő nem gonosz, Ő nem teremtett halált, Ő nem forrása a gonoszságnak, akkor olvassunk el pár verset a Bölcsesség könyve 1. fejezetének 13. versétől. 

Szóval, akkor honnan jön a halál? A 16. versből megtudjuk: „Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek” (Bölcs 1,16). Nagyon súlyos mondat. Emlékezzünk vissza, hogy ez a könyv deuterokanonikus, és a Szentlélek által sugalmazott. Honnan jön tehát a halál? Isten nem alkotta a halált. Ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hanem: „Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban.” Emlékezzünk: ez a mi történetünk. A halál ősszüleinknek abból a rossz döntéséből fakad, hogy elszakadnak Istentől, az élet forrásától. Isten soha nem akarta, hogy a gonoszt válasszuk, nem akarja, hogy a halált válasszuk, de mi mégis nagyon gyakran a gonoszt és a halált választjuk ma is. 

A Bölcsesség könyvének a második fejezete tele van szédületes dolgokkal. Kérlek imádkozzátok át a 2. fejezet 12. versét és kérdezzétek meg magatokat, hogy ki jut eszetekbe erről? „Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen” (Bölcs 2,12). Képzeljétek el, mennyire zavaró lehet sokaknak, ha bemegy valaki a jeruzsálemi templomba, ostort fon és felborogatja az asztalokat… Majd így folytatódik a szöveg: „Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai” (Bölcs 2,13). Gondolj arra, hogy amikor egy igazán szent ember közelében vagy, akkor ott jóság és öröm van. Ugyanez a helyzet azonban kényelmetlen is lehet, ha nem akarsz a bűneidtől megszabadulni. „Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent” (Bölcs 2,16). Ez volt az egyik vád Jézus ellen, hogy atyjának nevezte Istent és egyenlővé tette magát Ővele. Tehát megszületik a terv – ezt fogjuk tenni: „Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből” (Bölcs 2,17). 

Mit is jelentenek ezek a mondatok? „Ha Te vagy az Isten Fia, szállj le a keresztről!” Így hangzott el, igaz? Ha még soha nem olvastad a Bölcsesség könyvét, amit Salamon királynak tulajdonítanak, hát itt a lehetőség. Remélem, most lángol a szívetek Isten szeretetétől, mint az emmauszi tanítványoknak, ahogy rájöttetek, hogy még soha nem hallottatok erről a részről. Itt rátalálsz azoknak a farizeusoknak és írástudóknak a gondolataira, akik Jézusnak kiabáltak, hogy „ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről’. Ez a Bölcsesség könyve második fejezetének a beteljesedése Jézus életében. „Lássuk hát, igazak-e a beszédei… Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből” (Bölcs 2,17). Így folytatódik: „Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!” (Bölcs 2,19). Ez óriási!

Még két megjegyzés, és vége a mai résznek. „Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket” (Bölcs 2,21). Ez az egyik fő témája a Bölcsesség könyvének. Bölcsek vagyunk, ha az igazság felé megyünk és bolondok vagyunk, ha a gonoszságban élünk. A gonoszságuk vakká tette őket. Ha szeretnétek egy emlékeztetőt a mai nap arra vonatkozóan, hogy Isten nem alkotta a halált, akkor itt a második fejezet megerősíti ezt: „Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják” (Bölcs 2,25). Innen tudjuk, hogy Lucifer miért lázadhatott. Lucifer egyik bűne a büszkeség volt, de valószínűleg nagyon irigy is volt az emberre, akiről egyedül írja a Biblia, hogy Isten képmására teremtetett. Aztán pedig az Isten emberré lett, sőt neki adatott minden hatalom a mennyben és a földön…

Remélem tetszett nektek a Bölcsesség könyve első két fejezete, hiszen gyönyörűek, erőteljesek és megnyitják a szemünket. Remélem, tüzet gyújtott a szíveitekben, és ilyen lángoló szívvel olvassátok a következő tíz napban is ezeket a fejezeteket. Olyan sokat ad nekünk, és talán még soha nem is olvastuk ezelőtt. Szívjátok magatokba ezeket a verseket és engedjétek, hogy tüzet gyújtsanak bennetek!

Engedjük, hogy Isten igéje lángra lobbantsa a szívünket! A ti szíveteket és az enyémet is! Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is! Köszönöm.