302. nap: Törekedni a bölcsességre
Korszak: Makkabeus-felkelés
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük a mai napra szóló szentírási részeket. Köszönjük kegyelmedet, és azt is, hogy teljesen odaadod magad nekünk. Istenünk, ahogy továbbra is velünk tartasz ezen az úton, Izrael egész történetén át, még az elnyomás eme sötét időszakában, a harcok és a vértanúság idején is kérünk téged, segíts felismerni, hogy mikor kell vállalnunk az ütközetet és mikor jobb elmenekülnünk inkább! Természetesen mindig azt várod, hogy hűek maradjunk hozzád, de vajon mikor mi a módja ennek? Akkor cselekszünk helyesen, ha megvetjük a lábunkat és ellenállunk, vagy akkor, ha kitérünk a harc elől? Abban leled kedved, ha fegyvert ragadunk, vagy abban, ha elfogadjuk a vértanúságot? Bármire hívsz is, kérünk, segíts mindig megőrizni hűségünket! Jézus nevében kérünk téged, add, hogy olyan igazak lehessünk, mint amilyen igaz vagy te magad is! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Kezdjük a második Makkabeus könyv 5. fejezetével! Itt jön ismét egy történet, ami igazából volt már korábban, csak más szemszögből. Ez Jázon hatalomra jutása és bukása. Hasonló a helyzet azzal a 15. verstől induló elbeszéléssel is, amiben Antiochusz feldúlja a templomot. Érdekes összevetni ezt azzal, ahogy az első könyvben van. A másodikban ez szörnyűbb, borzasztóbb, ugyanakkor érezzük, hogy Isten ebben is jelen van.
Emlékezzünk, hogy korábban az Ószövetségben, amikor az emberek fájdalmat éreztek, száműzték őket, veszteséget szenvedtek vagy pusztulást láttak, mindezt többnyire saját hűtlenségüknek tulajdonították. Úgy gondolták, hogy az Úr akkor épp így szerette és tanította őket, így szerette volna visszaterelni népét a helyes útra.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Ugyanezt látjuk most is. Izrael népe pórul jár, és nem késik levonni a következtetést: „Igen, hűtlenek voltunk már megint. Rosszat tettünk”. De nemcsak ez jelenik meg, hanem egy másik gondolat is. Mégpedig az, hogy a büntetés korlátozott. Isten igazságos, de újra magához akar vonni, ezért csak ideig tartóan fenyít. Nem ez lesz a történet vége.
Gondoljatok bele, milyen elbűvölő ez! Itt van Isten népe, Izrael népe, a választott nép, amely azt mondja: „Megtanultuk a leckét. Értettük az üzenetet. Látjuk azt is, hogy a minket ért büntetés bár megérdemelt, átmeneti csupán. A célja az, hogy megtérítsen. Az Úr mindent helyre fog állítani, ha újra visszatérünk hozzá”. Ez a felismerés pedig figyelemre méltó.
A fejezet azzal zárul, hogy Júdás Makkabeus kilenc társával együtt elmenekül. Ami ezután jön még a következő napokban – persze Júdás és társai küzdelmein kívül, akik Izraelért, a templom dicsőségéért és szentségéért harcoltak –, az sokak mártírhalála. Ezek a zsidó vértanúk hősiesek! Nincs erre más szó. Hűségesek. Elkötelezettek. Kitartóak. Szóval, maradjatok velünk, mert ezek a történetek igazi ajándékok lesznek!
Ugyanúgy, mint Sirák fia könyve, amit ma fejeztünk be. Remélhetőleg ti is sokat tanultatok ebből a könyvből és megnőtt az étvágyatok a bölcsességre. Ha nem is fogtok később semmi másra emlékezni ebből a könyvből, legalább ezt vigyétek magatokkal! A holnapi napra is kelleni fog, amikor aBölcsesség könyvét kezdjük. A legjobb dolog, ami kialakulhatott bennünk, az a bölcsességre való törekvés. Nem mondanám, hogy ez az élet célja, mert az valójában az Úrral való egyesülés, de a bölcsességre törekedni a legjobb út ebbe az irányba.
Ez a hivatásunk. Ezt zengi Sirák fia éppúgy, mint ahogy a Bölcsesség könyve is. Nemcsak arról szól ez, hogyan kezeljük a velünk élő embereket, hanem arról is, hogy miként ápoljuk az Úrral való kapcsolatunkat. Szívünk sajnos egy bálványgyár. A Bölcsesség könyve viszont holnaptól kezdve megmutatja nekünk, hogy a bölcsesség keresésével hogyan szabadulhatunk meg bálványainktól és fordulhatunk az igaz, élő Istenhez.
Még egy utolsó kis szösszenet a Példabeszédek könyvéből. Nézzétek ezt a mai mondást: „Hogyha ellenséged elbukik, ne örülj, ne ujjongjon szíved, amikor elbotlik. Hátha meglát az Úr és elítél érte, tőle meg elfordítja a haragját!” (Péld 24, 17). Azért ez is érdekes! Hogy kerülhetett ez a Szentírásba? Mindnyájunkat ösztönösen öröm tölt el, amikor ellenségeink elbuknak, ezt hívjuk kárörömnek. Azt az örömöt, amit abban lelünk, hogy mások megsérülnek, leégnek, kudarcot vallanak, a szívünkben levő megtörtség és igazságvágy keveréke adja. Tehát, ami a más fájdalma felett érzett örömünket táplálja, nem más, mint saját sérültségünk. És igen, ezt az úgynevezett kárörömet a Példabeszédek könyvének 24. fejezete egyértelműen tiltja. Jó ezt tudni…
Ezért ma nem csupán azért imádkozom, hogy bölccsé váljak, hogy felismerjem, mikor kell hűségesnek maradnom, mikor kell szilárdan helytállnom, mikor kell elmenekülnöm, mikor kell harcolnom, és mikor kell tanúságot tennem.
Hanem azért is, hogy őszintén oda tudjak állni az Úr elé, és azt mondani:
„Uram, vannak a szívemben sebzett részek. Vannak bennem olyan dolgok, amelyek gyógyulásra szorulnak.
Mert igen, örülök, amikor a barátaim, amikor azok az emberek, akiket szeretek, sikereket érnek el. Szívből tudok örülni a boldogságuknak.
De, Uram, be kell vallanom, hogy van bennem valami, ami akkor is örül, amikor az ellenségeim kudarcot vallanak. Amikor azok az emberek, akik bosszantanak, akik idegesítenek, valamilyen módon elbuknak. És Uram, én nem akarom, hogy ez ott legyen a szívemben. Ezért kérlek, gyógyítsd meg bennem ezt a sebzettséget!”
Igen, Isten annyi gyógyulást kínál nekünk. És nekünk bizony rengeteg gyógyulásra van szükségünk. Mennyi minden van a szívünkben, amit még át kell adnunk az Úrnak, hogy meggyógyíthassa. Ezért olyan fontos, hogy imádkozzunk egymásért.
Én imádkozom értetek. És kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.
Kedves Kornél Atya!Sajnos a mai emberekben sok a káröröm!Igyekezzünk imáinkkal ezeket légyszíves,tisztittassuk meg lelkünket, hogy az Úr elé tudjunk állni,ezért is sokat imádkozzunk!❤️