Csaba testvér: Levél a Franciaországban letartóztatott fiatalokhoz
Böjte Csaba ferences szerzetes a Zarándok.ma szerkesztőségéhez juttatta el azt a személyes hangvételű levelét, amelyben a franciaországi zavargások során letartóztatott fiatalokhoz fordul. Csaba testvér nem ítélkezni akar, hanem reményt és bátorítást nyújtani azoknak, akik a harag, a kilátástalanság és az erőszak útvesztőjébe kerültek. Assisi Szent Ferenc életének példáján keresztül arra emlékeztet, hogy a legsúlyosabb tévedések után is lehetséges az újrakezdés, és a gyűlöletnél mindig erősebb a szeretet. A Szentföldön született, mélyen emberi üzenetét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Drága Fiatalok, drága Testvéreim a franciaországi nagyvárosokban!
A médiából olvasom, látom, hogy a tiltakozások összecsapásokba torkoltak, és a hatalmas zűrzavarban több ezernyi fiatal – zömében még kiskorú, kibontakozó életű fiú és lány – találta magát rácsok mögött. Tudom, hogy nehéz a törvény szorításában utat keresni a gyilkos indulatoktól háborgó világban. Nem bíráskodni akarok felettetek, mert tudom, hogy a bennetek égő feszültség, a düh, az elégedetlenség és a lázadás nem a semmiből jön. Egy olyan világban nőttetek fel, amely sokszor csak a fogyasztást, a versenyt és a birtoklást kínálja célként, de valódi otthont, szeretetet és jövőképet nem ad. Könnyű eltévedni a betondzsungelben, amikor az ember úgy érzi, senki sem hallgatja meg az ő szívből jövő őszinte segélykiáltását. Ugyanakkor nem tisztem a hatóságokat támadni vagy védeni, magyarázni a történteket. Én inkább szeretném megfogni a kezeteket, és elmondani azokat a válaszokat, amelyeket itt, Kelet-Európa megannyi pusztító hullámverése közepette találtunk magunknak.
Magamról talán csak annyit, hogy ferences szerzetes vagyok, és most itt ülök a Szentföldön, Tabgha határában, abban a barlangban, ahol kétezer évvel ezelőtt talán Jézus az apostolaival megfogalmazta a Hegyi beszédet! Tizenketten vagyunk olyan férfiak, akik maguk is nagy szegénységből kerültek még a kilencvenes évek elején a gyermekvédelmi otthonunkba. Többen az utcáról érkeztek, és mivel egyiküket, Mátyást ferences szerzetespappá szentelték nemrég itt a Szentföldön, eljöttünk hozzá, hogy vele együtt örvendjünk és köszönjük meg Istennek, amiért kivezetett a harag örvényéből, és megajándékozott békével, szép családdal, teremtő, értékes élettel.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Mondanivalómat egy igaz történettel kezdem:
Tudjátok-e, hogy Assisi Szent Ferenc, akinek a ruháját viselem, fiatal korában maga is fegyveres konfliktusba keveredett? Társaival fegyvert fogtak, és legyőzték Assisi városában az urakat, akiket akkor Maioresecnek neveztek. Az urak a tartomány központjába, Perugiába menekültek, és sereget szerveztek, hogy visszafoglalják városukat. Ferenc és az elégedetlen társai megtámadták Perugiát, de a fegyveres harcban alulmaradtak. Az álmok összedőltek; egy évig Ferenc maga is hadifogolyként várbörtönben ült, amíg az édesapja drága pénzen ki nem váltotta.
Ferenc zaklatott, utat keres! Otthon a győztesek, de a vesztesek is ítélkeznek felette. Keresi a helyét, évekig bujkál, elhagyott, romos kápolnákban imádkozik, és gondolom, ezerszer végiggondolja az elmúlt eseményeket. A magányban és a bezártságban kezdődött el az igazi áttörés a szívében. Olvassa a Szentírást, és megérti, hogy a világ fegyverei és harcai soha nem hoznak szabadságot – se a győztes, se a legyőzött számára.
Jézus Hegyi beszéde megérteti vele, hogy a világunkat csak az alázatos, tiszta, mindent megbocsátó isteni szeretet képes jobbá, tisztábbá, lakhatóbbá tenni! Megérti a békesség és az ellenség szeretetének parancsát: Jézus így szól hozzánk: „Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.”
Ugyanakkor azt is olvassa: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” De hogyan kell az igazságért küzdeni? Kemény iskola, nehéz megtanulni: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket” (Mt 5,44).
Saul a damaszkuszi úton elindul, hogy ideológiai, politikai megfontolásból gyilkosságokat hajtson végre az embereivel. Jézus nem ítéli el ezt az embert: szembemegy vele, néven szólítja, és párbeszédet kezdeményez! E párbeszéd vége az, hogy Saulból Szent Pál lesz, a népek apostola, aki megírja a csodálatos szeretet-himnuszt. Szent Pál jól döntött, mert a leveleivel, munkáival sokkal szebbé, lakhatóbbá tette ezt a földet, mintha Saulként megmaradva az emberek ezreit juttatta volna Szent István diakónus véres sorsára!
A nagy művészek a remekmű előtt vázlatokat, piszkozatokat készítenek. Ferenc megérti, hogy ő maga nem rossz, csak az eddigi élete egy vázlat a rosszul értelmezett szeretet vásznán. Nekiáll, és két kezével – lassacskán, szerre – három omladozó szentélyt, elhagyatott remeteséget is feljavít! Tataroz, takarít, virágot ültet, imádkozik! Keresi a helyét, és a kereszt alatt megvilágosodik. Nagypénteken Jézus nem ítéletet mond, hanem imát: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek…” Megérti Megváltónk szavát: a világ nem rossz, csak tudatlan, az embereket nem elítélni kell, hanem tanítani. Megérti, hogy a sötétséget nem lehet legyőzni, összetörni és az ablakon kilapátolni, hanem egyszerűen fényt kell gyújtani, és a fény erőszak nélkül legyőzi a sötétséget, és Ferenc elindul Krisztus ragyogó fényével, a szeretet parancsával!
Drága Fiatalok, tudnotok kell, hogy a ti Mennyei Atyánk előtt akkor sem vesztettétek el az istengyermeki méltóságotokat, ha most oly sokan ítélkeznek is felettetek! Isten szemében ti nem randalírozó „bűnözők” vagytok, hanem végtelenül értékes, csodálatos emberek, akiknek a szívében ott dobog a jóság, a tehetség és a világ továbbteremtésének reménye, akikért Ő ott a kereszten életét adta. Tudnotok kell: Isten selejtet nem teremt; ti mindannyian, a generációtok minden egyes tagja Isten csodálatos remekművei vagytok, akárcsak minden kor minden egyes embere! Értékesek vagyunk, Mennyei Atyánk szeme fényei, nem szabad bántanunk egymást!
Ne engedjétek, hogy a keserűség vagy a gyűlölet elvegye a jövőtöket! A zárka falai közt is lehet imádkozni, befelé fordulni, és új alapokra helyezni az életet. Kérjétek a Mennyei Atyát, hogy tisztítson meg a múlt sebeitől, és adja vissza azt a reményt, amelynek fényénél újratervezhetitek az életeteket!
Mi itt, a világ másik felén is imádkozunk értetek. Hinni merünk abban, hogy a szeretetnek és a megbocsátásnak nagyobb ereje van, mint bármilyen rácsnak vagy kőfalnak. Szeretném, ha tudnátok: Jézus Krisztus ma is pontosan ott van veletek a legsötétebb cellában, a legnehezebb órában is. Ő mondotta: „Börtönben voltam, és meglátogattatok!” Ő sorsközösséget vállal velünk, ott is ölelésre kitárt karral vár mindannyiunkat, mert azt akarja, hogy bölcs szeretettel, kitartó, kemény munkával, eredményesen építsük az emberiség közös otthonát, Isten gyönyörű Országát!
Mindent Isten szeretetéért,
Kisebb testvéretek,
Csaba t.
Nyitókép: Lyoni turistainformációs iroda, 2026.10.17. – Fotó: AP Photo/Laurent Cipriani
