Mi vár az egyházakra a TISZA-kormány alatt? – Heidl György államtitkár a Zarándok pluszban

Megmarad-e az iskolai hitoktatás? Hogyan változik az egyházak finanszírozása? Mit jelent az ügynökakták nyilvánosságra hozatala az egyházi közösségek számára? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett Forrai Tamás SJ a Zarándok plusz legújabb adásában Dr. Heidl György eszmetörténésszel, egyetemi tanárral, a TISZA-kormány társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárával. A beszélgetésben szó esett a külhoni magyar közösségek támogatásáról, az egyházak társadalmi szerepéről és a megbékélés lehetőségéről is.

A Zarándok plusz legújabb vendége, Heidl György május vége óta lát el államtitkári feladatokat. A Pécsi Tudományegyetem korábbi dékánja, az ókeresztény irodalom és Szent Ágoston munkásságának kutatója elmondta: új megbízatása jelentősen átalakította mindennapjait. Hétköznapjai nagy részét Budapesten tölti, miközben igyekszik hétvégén családjához, Pécsre hazatérni.

A beszélgetés sajátossága, hogy az aktuális politikai és társadalmi kérdéseket az ókeresztény egyház történetének összefüggésében vizsgálta.

Az ügynökakták megnyitása: jobb később, mint soha

A beszélgetés Szent Ágoston korából indult. Heidl György felidézte a keresztényüldözések időszakát, amikor az egyháznak szembe kellett néznie azokkal a tagjaival, akik félelemből vagy más megfontolásból együttműködtek az üldöző hatalommal.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Mint kifejtette, már az ősegyházban is különbséget tettek az egyes emberek döntései között. Nem lehetett azonos módon megítélni azt, aki megtagadta a hitét, illetve azt, aki például családja védelmében kötött kompromisszumot. Szent Ágoston donatistákkal folytatott vitája pedig arra mutatott rá, hogy az egyház nem az erkölcsileg tökéletes emberek közössége.

„Ma sincs különösebben jó állapotban az intézményes egyház, de ez a történelemben mindig így volt” – fogalmazott az államtitkár.

A történelmi párhuzam az ügynökakták tervezett nyilvánosságra hozatalának kérdéséhez vezetett. Heidl György szerint a kommunista állambiztonsági iratok megnyitásának már a rendszerváltás után meg kellett volna történnie.

„Én pont ezekből a tanulmányaimból kiindulva azt gondoltam, hogy most kellene egy ilyen tisztázás. Most lehetne aztán árnyaltan megkülönböztetni azt, hogy ki mit tett, és világossá tenni, hogy az egyháznak mi a tradíciója ebben a kérdésben.”

Az államtitkár úgy látja, a késlekedés miatt mára elveszett az a történelmi pillanat, amikor a múlt feldolgozása a legnagyobb hatást érhette volna el.

„Én nem félek ettől, elkésettnek tartom. Tehát ez nem a kegyelmi pillanat ehhez.”

Ugyanakkor hozzátette:

„De jobb később, mint soha szerintem.”

Heidl hangsúlyozta, hogy az állambiztonsági iratokban szereplő nevek önmagukban nem bizonyítanak tényleges együttműködést. A fennmaradt dokumentumok hiányosságai miatt különösen fontos az egyéni életutak és döntések körültekintő vizsgálata. Arra is emlékeztetett, hogy a titkos iratok és a hozzájuk kapcsolódó információk évtizedeken keresztül alkalmasak voltak emberek zsarolására. Ezért szerinte a nyilvánosság és a történelmi tisztázás a társadalom egészének érdeke.

Megmarad az iskolai hitoktatás?

A beszélgetés egyik központi témája az egyházak és az állam kapcsolatának jövője volt. Heidl György elismerte, hogy több egyházi vezetőben bizonytalanság él a politikai változások miatt. Az államtitkár szerint azonban a kormányzati szándék egyértelmű: a Vatikánnal kötött megállapodásokat tiszteletben kívánják tartani, és fenn kívánják tartani az azonos közfeladatokhoz kapcsolódó azonos finanszírozás elvét.

„Ha szociális intézményt, iskolákat tartanak fönn közösségek, egyházi közösségek, akkor ugyanolyan támogatásra jogosultak, mint az állam által végzett tevékenységek.”

A hitoktatás kapcsán felmerült félelmekre reagálva elmondta, hogy a miniszterelnök több alkalommal is megerősítette: az iskolai hitoktatás nem szűnik meg.

Heidl ugyanakkor saját teológiai meggyőződése alapján kritikusan értékeli a jelenlegi rendszert. Az ókeresztény katekézis kutatójaként korábban is foglalkozott azzal, hogy a hit átadása mennyiben tartozik az iskola és mennyiben az egyházi közösségek feladatkörébe.

„Az egyházaknak maguknak kellene szerintem átgondolni például ezt a kérdést, hogy ez mennyire az iskola feladata, és mennyiben mondjuk egy plébániai közösségé.”

Az államtitkár ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jelenlegi rendszerhez sok hitoktató megélhetése és helyi egyházi közösség működése kötődik.

„Nem lehet egyik napról a másikra egy ilyet megszüntetni, emberek ott maradnának munka nélkül.”

Éppen ezért szerinte az esetleges változtatásokhoz az egyházakkal folytatott érdemi párbeszéd szükséges.

Az egyházaknak meg kell mutatniuk, mit tesznek a társadalomért

Heidl György szerint a magyar társadalomban az egyházakkal szembeni kritika helyenként már gyűlöletbe fordult át. Úgy véli, ezen a helyzeten az egyházi közösségek is változtathatnak azzal, ha közérthetőbben és láthatóbban mutatják be társadalmi szolgálatukat.

„Én azt szoktam egyre gyakrabban megfogalmazni egyházi vezetőknek, hogy mutassátok meg azt, hogy milyen nagyszerű dolgokat tesztek a közösségen.”

Az államtitkár szerint az egyházi dokumentumokból ismert nyelvezet sokszor nem alkalmas arra, hogy megszólítsa a társadalom szélesebb rétegeit.

„Van ez az egyházi belteres nyelvhasználat, amit nagyon kevesen értünk, meg még kevesebben szeretünk, és a társadalom részéről ez semmit nem mond.”

Ezzel szemben szerinte sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az egyházi iskolák eredményeire, a szociális intézmények működésére, a gyermekvédelemben kialakított jó gyakorlatokra és a hátrányos helyzetű közösségekért végzett munkára. Kiemelte a legszegényebb térségekben, köztük a roma közösségek körében végzett egyházi szolgálatot is, amelynek eredményeiről a társadalom jelentős része szerinte alig tud valamit.

A bizalom helyreállításához ezért nemcsak az egyházak állami kapcsolatrendszerének rendezésére, hanem a közösségek tényleges munkájának bemutatására is szükség van.

Külhoni magyar támogatások: az átláthatóság és az önállóság a cél

A beszélgetésben jelentős szerepet kapott a külhoni magyar közösségek támogatása is. Heidl György szerint a határon túli magyarság életében az egyházak megkerülhetetlen szerepet töltenek be.

„A határon túli közösségeknél az egyházak azok, akik a leginkább eljutnak mindenhová, és ők a magyarságpolitikának a letéteményesei bizonyos szempontból.”

Az államtitkár több korábbi támogatási programot is pozitívan értékelt, köztük a Szülőföldön magyarul programot, a csángó magyar közösségek támogatását és egyes tehetséggondozó kezdeményezéseket. Ugyanakkor úgy látja, hogy a korábbi finanszírozási gyakorlatban az egyedi támogatások rendszere sok esetben függőségi viszonyokat hozott létre. Példaként elmondta, hogy egy közösség állami támogatást kért egy út menti kereszt felállításához. A kérelmet nem támogatta.

„Hát én ezt nem támogattam. Azért, mert hogyha egy közösség nem tud annyit tenni, hogy a tagok ezt önerőből […] akkor ez a közösség mit akar a keresztjével?”

Heidl szerint az ilyen támogatási gyakorlat hosszabb távon gyengítheti a közösségek kezdeményezőkészségét és önállóságát.

„Ez történik akkor, hogyha nem transzparens a támogatási pályázati rendszer.”

Az államtitkár arról is beszámolt, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásainak átláthatóságát egy nyilvánosan kereshető pályázati rendszerrel szeretnék erősíteni. Elmondása szerint a fejlesztés tesztváltozata már rendelkezésére áll, és az adatbázisban települések szerint is megtekinthető lesz, hogy mely szervezetek milyen célokra és mekkora összegeket kaptak. A támogatási rendszer átalakításának célja szerinte az, hogy a döntéseket objektív szempontok határozzák meg, ne pedig politikai kötődések.

Forrai Tamás felvetette azt a félelmet is, hogy a korábbi politikai függőségek helyett esetleg újabbak alakulhatnak ki. Heidl erre reagálva kijelentette:

„A vezénylés elkezdődött, és ez így történik, hogy nem pártalapon megy egyszerűen azért, mert ez nem szempont senkinek, aki ebben dönt.”

A társadalmi megbékéléshez a lelkek gyógyulása is szükséges

A beszélgetés zárásaként Forrai Tamás arról kérdezte vendégét, mennyire tartja lehetségesnek a magyar társadalom mély megosztottságának feloldását. Heidl György szerint a társadalmi megbékélés megteremtése az általa képviselt államtitkárság egyik legfontosabb feladata.

„Egy társadalmi megbékélés a célunk. Ez a mi államtitkárságunknak és a mi minisztériumunknak valójában a végső célja, vagy az alapcélja, hogy legyen egy társadalmi béke.”

Az államtitkár optimistán tekint a változás lehetőségére, de hangsúlyozta, hogy a magyar társadalomban kialakult feszültségeket nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni.

„Nagyon mélyek a sebek, nagyon nagy a feszültség. A lelkekben vannak sebek, amiket gyógyítani kell.”

Heidl György szerint a harag természetes emberi érzés, de ha tápláljuk és hagyjuk elhatalmasodni magunkon, idővel gyűlöletté válhat.

„Mindannyiunkban harag ébred bizonyos helyzetekben. Ez egy természetes indulat. Az a kérdés, hogy mit teszünk ezzel” – fogalmazott.

Szent Ágoston gondolatát felidézve arra figyelmeztetett, hogy a harag olyan, mint egy apró szálka: ha folyamatosan tápláljuk, idővel gerendává, vagyis gyűlöletté növekedhet. A megbékélés ezért mindannyiunk személyes felelőssége: saját lelkünkben kell megszabadulnunk a haragtól, mielőtt az gyűlöletté válna.