283. nap: Mattatiás harcba száll
Korszak: Makkabeus-felkelés
Ima
Mennyei Atyánk, magasztalunk és hálát adunk neked. Köszönjük az útmutatásodat és a bölcsességet, amelyet megosztasz velünk. Hálásak vagyunk, hogy formálod a szívünket, a szemünket, az elménket, hogy felismerjük akaratodat, és hogy vágyjunk annak megtételére mindenben. Jézus nevében kérünk, segíts minket, Urunk, hogy meg tudjuk tenni azt, amit te akarsz tőlünk. Kegyelmed nélkül semmit sem tehetünk; de a te kegyelmeddel minden lehetséges. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Makkabeusok első könyvének 2. fejezete ismét egy hosszú fejezet, és sok minden történik benne. Nézzük csak: Mattatiás, János fia, Simeon unokája, a Joarib rendjéből származó pap, elmegy Modinba. Felismeri, hogy ez egy válságos pillanat. Amikor Izrael népe, a választott nép visszatért Jeruzsálembe és Júdeába, azzal az eltökélt vággyal jöttek vissza, hogy hűségesek lesznek, nem fordulnak el többé az egy igaz Isten imádásától. Most, a görög uralom és megszállás alatt mégis ezt teszik. Mattatiás pedig azzá az emberré válik, aki vezetni kezdi a felkelést, világosan kimondva: Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra” (1Mak 2,22).
A történet szerint a király tisztviselői felszólítják Mattatiást: „Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak. Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette, és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is tették. Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben” (1Mak 2,17-18). Mattatiás ezt keményen elutasítja: „Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!” (1Makk 2,21). De ahogy befejezi beszédét, egy zsidó férfi lép elő, hogy mindenki szeme láttára bemutassa az áldozatot. Mattatiásban ezt látva felgerjed az igaz harag – éppúgy, mint hajdan Pinchászban (emlékszel a történetére? Szám 25,4-8) – és megöli őt, s vele együtt a király tisztviselőjét is. Ez az a helyzet, amikor az ember úgy érzi: „hát belecsaptunk a lecsóba…”. A dolgok hirtelen átfordultak onnan, hogy „ó, jaj, elnyomás alatt állunk”, odáig, hogy „te jó ég, most már harcolnunk kell!” Ezt teszi Mattatiás. Így szól: „Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!” A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban” (1Makk 2,27-28). És elkezdenek gerillaharcot folytatni, nemcsak a görögök ellen, hanem azok ellen a zsidók ellen is, akik nem hűségesek a törvényhez.
Ahogy mondtam, és ahogy már sokszor elmondtuk: attól, hogy valami benne van a Bibliában, még nem jelenti azt, hogy helyes. Attól, hogy egy bibliai rész hőse tesz valamit, még nem jelenti azt, hogy követendő, amit tesz. Egyszerűen csak le van írva, amit tettek. Például: Mattatiás és fiai, valamint a velük lévő csapat nemcsak a görögök ellen fordultak, hanem – ahogy a szöveg írja – „Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak. Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt” (1Mak 2,46). Azt is olvassuk, hogy „megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét” (1Mak 2,48). Van ebben valami, amitől az ember azt érzi: rendben, de… Amikor háború tör ki, akkor azzal együtt rengeteg csúnya dolog tör felszínre. Ha közületek bárki ebben a bibliaolvasó közösségben volt már háborúban, pontosan tudja, miről beszélünk. Amikor az ember átlép egy bizonyos határt, akkor, ami azon túl történik, az halálos és elképesztően pusztító.
A 2. fejezet végén Mattatiás készül a halálra és meg is hal. De mielőtt meghalna, két fiára ruház különböző felelősségeket és feladatokat. Az egyiknek azt mondja: „Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok!” (1Mak 2,65) Aztán másik fiáról ezt mondja: „Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére, és vezesse a népek elleni harcot” (1Mak 2,66).
A „makkabeus” szó jelentése: kalapács. Makkabeus, ez a beceneve: ő „Júdás, a kalapács”. Ő lesz a hadsereg parancsnoka, aki harcba száll a népért. „Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért” (1Mak 2,67). Így is történik: elindítják a gerillaháborút Júdás Makkabeus vezetésével a görögök és a pogányok ellen, hogy visszaszerezzék szabadságukat.
Sőt – nem akarok túl sokat előre elárulni –, egy időre önálló államot is alapítanak, nagyjából úgy száz évre. Ezt erőszakos úton érik el. Olyasmit tesznek, amiben mi nem szeretnénk részt venni. De a törvény iránti szeretetből teszik mindezt, azért a szabadságért, amire Isten teremtette őket, és mert szeretnék Istent újból igaz módon imádni. Ez az a pont, ahol most tartunk.
Most pedig átlépünk Jézusnak, Sirák fiának könyvére. Ez a teljes címe, de az egyszerűség kedvéért csak Sirák fia könyveként fogom említeni. A 4., 5. és 6. fejezetben a mindennapi életre szóló útmutatásokat olvasunk. A legelején ott ez az emlékeztetés: gondoskodj a szegényekről, törődj azokkal, akik koldulnak! Pont erre a részre van most szükségem: „Ne fordítsd el szemed a szükségben levőtől, s ne adj neki okot, hogy átkot szórjon rád” (Sir 4,5). Ti is biztosan ismeritek ezt az érzést: hányszor fordul elő, hogy megállunk egy piros lámpánál, és ott áll valaki kéregetve… Erre én: „Jó, nézz előre! Csak nézz előre! Nézd a kormányt! Nézz bárhová, csak ne a koldus szemébe!”. De szól az Írás: „Ne fordítsd el szemedet a rászorulótól” – ez megérint, eltalál, elgondolkodtat. Persze a helyzet ma bonyolultabb, mint amikor e könyv íródott, mindenesetre a nyitottság a rászorulók iránt mindig meg kell, hogy legyen bennünk.
A Sirák fia könyve és a Bölcsesség könyve olyan, mintha „turbózott Példabeszédek könyve” lenne, ha lehet így mondani. Arra hívlak titeket, hogy amikor Sirák fia könyvét vagy a Bölcsesség könyvét olvassuk, tegyünk úgy, mint a Példabeszédeknél: legyen ott a nyitott Biblia előttünk. Mert sokat tesz hozzá, ha a szemünkkel követni tudjuk ezeket az összefűzött bölcsességeket.
Annyi mindent szeretnék kiemelni nektek, de muszáj önmérsékletet gyakorolnom, hogy ne vegyem el túl sok időtöket. Például a 6. fejezet a barátságról beszél. „Sokan legyenek, akik békén élnek veled, de ezer közül csak egy adjon tanácsokat” (Sir 6,6). Milyen gyakran vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkitől elfogadunk tanácsot. „Igen, ismerem ezt az embert. Bízom benne. Elfogadom a tanácsát.” A Szentírás azt mondja: „Legyen sok ismerősöd, bárki lehet az ismerősöd, bárki lehet a haverod. De a tanácsadód ezer közül egy legyen”.
Aztán a következő mondat – hányan kívánjuk, bárcsak hallottuk volna ezt a bölcsességet általános vagy középiskolában?! Ez áll benne: „Ha barátot szerzel, tedd előbb próbára, ne légy bizalmasa túlságosan gyorsan” (Sir 6,7). Néha találkozunk valakivel, és van valami közös, szimpatikus, vicces, megnyerő benne, úgy tűnik, sok mindenben egyetértünk… és megbízunk benne anélkül, hogy próbára tennénk. De a Szentírás mást tanít. Háromféle barátot ír le: „akad barát, aki elfordul a széllel, és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted” (Sir 6,8). Ezek a „kényelmi barátságok”. „Van olyan barát, aki ellenséggé válik, s kettőtök vitáját rögtön dobra veri” (Sir 6,9). Gondolj bele: hányszor találkozunk olyannal is, akit barátunknak tekintünk, de visszaél a bizalommal, amit adtunk neki, sőt, kihasznál és elárul minket. „Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod” (Sir 6,10). Az „asztaltárs” azt jelenti, hogy valakivel mély barátságot kötöttél – a szövetséget sokszor étkezéssel pecsételték meg. De ő „amíg szerencséd van, sorstársának tekint, s házad népe előtt megjátssza az urat. Ellenséged lesz, ha sorsod rosszra fordul, és hogyha keresed, elbújik előled” (Sir 6,11-12).
Most jön a pozitív oldal: „A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet” (Sir 6,14-16). Továbbá: „Aki az Urat féli, abból jó barát lesz, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is” (Sir 6,17). Ez annyira jó, annyi kincs van Sirák fia könyvében!
Ezért – ahogy már mondtam – nem akarom megmondani neked, mit csinálj, de szerintem valódi áldás lehet számodra, ha a következő napokban, talán ebben a mintegy harmincnapos időszakban, amikor ezeket a részeket hallgatjuk, feljegyzel magadnak néhány gondolatot.
Ha teheted, hallgatás közben olvasd is a szöveget! Ha pedig erre éppen nincs lehetőséged, például autóban hallgatod az adást, akkor jegyezd meg magadnak: „Ezt a részt Sirák fia könyvéből később újra el kell olvasnom.”
Nagyon sokat adhat, ha így térsz vissza ezekhez a részekhez.
De ahogy mondtam, nem azért vagyok itt, hogy megmondjam neked, mit tegyél. Ahogy apukám szokta volt mondani, miután elmondta a meglátását: „de ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz”. Azért vagyok itt, hogy hirdessem Isten igéjét, és hogy valamilyen módon része legyek az életednek. És nagyon örülök annak, hogy te is része vagy az enyémnek.
Minden egyes nap imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is! Köszönöm!
