5 dolog, amit érdemes tudni az új apostoli konstitúcióról

A Praedicate Evangelium (Hirdessétek az evangéliumot) címmel 2022. március 19-én kihirdetett apostoli konstitúció mélyrehatóan megreformálja a Római Kúriát. A dokumentum integrál számos olyan változtatást, melyeket a pápa által az elmúlt években saját kezdeményezésű törvényekkel (motu proprio) megvalósított, ugyanakkor több számottevő újdonságot is tartalmaz.

1. A KÚRIA ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉSÉNEK VÁLTOZÁSAI

Államtitkárság

Az Államtitkárságnak a Regimini Ecclesiae universae (1967) konstitúció óta elfoglalt kiemelkedő helyét egyszerű „pápai titkárság” rangra csökkenti a 44. cikk. A titkárságot a Kúria többi dikasztériumával és szervezetével egyenrangú fontosságúként határozza meg a 12. cikk.

Az Államtitkárság most formálisan beépíti a diplomáciai testületért felelős, 2017. november 21-én felállított harmadik szekció megalakítását. Emellett elveszíti gazdasági hatalmának legnagyobb részét, amint azt a 2020. december 26-án kelt Motu proprio előírja. Az Államtitkárság a továbbiakban nem foglalkozik a Kúria személyzeti ügyeivel, mivel ezt a hatáskört ezután a Gazdasági Titkárság fogja ellátni.

Dikasztériumok

A továbbiakban nem léteznek „kongregációk” vagy „pápai tanácsok”, kizárólag egységesen elnevezett osztályok, „dikasztériumok”.

A Népek Evangelizációjának Kongregációjából Evangelizációs Dikasztérium lesz, amely magába olvasztja az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát. Ez a Szentatya által személyesen vezetett „szuper dikasztérium” két szekcióból áll, amelyek élén pro-prefektusok állnak: az egyik a „világ evangelizációjának alapvető kérdéseivel” foglalkozik, a másik pedig az „első evangelizáció és az új rész-egyházak” kérdéseivel.

A Hittani Kongregációból Hittani Dikasztérium lesz. A 2022. február 11-i Motu proprio értelmében ennek két önálló szekciója lesz, egy doktrinális szekció és egy fegyelmi szekció. A Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága, amelyet 2014-ben hozott létre a pápa egy saját kezűleg aláírt kirográffal, beolvad a Hittani Dikasztériumba.

Az Apostoli Alamizsnahivatal átalakul a Szeretetszolgálat Dikasztériumává, küldetésének változatlanul hagyásával. Vezetője Őszentsége Alamizsnása.

A Katolikus Nevelés Kongregációja összeolvad a Kultúra Pápai Tanácsával és ezzel létrejön a Kulturális és Nevelésügyi Dikasztérium. Ez két szekcióból áll: az egyik a kultúrával, a másik a nevelésüggyel foglalkozik.

A Ferenc pápa által létrehozott három „szuper dikasztérium”  –  a 2015-ben létrehozott Kommunikációs Dikasztérium, a 2016-ban felállított Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma és az ugyancsak 2016-ban létrejött Dikasztérium az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában – alapszabálya beépül az új konstitúcióba.

Hivatalok

A jövőben három hivatal fog működni: a Pápai Ház Prefektúrája, a Liturgikus Celebrációk Hivatala és a Római Anyaszentegyház Camerlengója (amely felváltja az „Apostoli Kamarát”).

2. ÚJ GAZDASÁGI KÖZPONT

A dokumentum egyik nagy újdonsága a gazdasági szervekre vonatkozik, amelyeket egy teljes szakasz tárgyal. Öt új szerv került be hivatalosan a konstitúcióba: a Gazdasági Tanács (2015-ben jött létre), a Gazdasági Titkárság (2014), a Főrevizor Hivatala (2015), a (bizalmas kezelésű) Fenntartott Ügyek Bizottsága (2020) és a Befektetések Bizottsága.

Ez utóbbi új szerv, amelyet ugyan már korábban bejelentettek, de hivatalosan nem hozták létre. Az Apostoli Szék Vagyonkezelősége (APSA) 2020 júliusában kiadott mérlegbeszámolójában utal erre a bizottságra, amelynek a feladata lenne a Vatikán ingatlanbefektetéseinek felügyelete. A konstitúció pontosítja, hogy ennek a szervnek a feladata e befektetések „etikus voltának”, továbbá „jövedelmezőségének, relevanciájának és kockázati szintjének garantálása”.

Az új konstitúció 219. cikke megfosztja az APSA-t valamennyi hatáskörétől a pénzügyi műveletek terén. Ezeket átruházza a Vallási Művek Intézetére (IOR), amely ezzel a Vatikán egyetlen bankjává válik.

További újdonság: a Gazdasági Titkárságot a dokumentum a „gazdasági és pénzügyek pápai titkárságaként” határozza meg, amely ellenőrzési jogkörrel rendelkezik a péterfillérek és egyéb pápai pénzalapok felett.

3. AZ ÖTÉVES MEGBÍZATÁSI HATÁRIDŐ ÁLTALÁNOSSÁ TÉTELE ÉS NYITÁS A VILÁGIAK ÉS A NŐK FELÉ

A 14. cikk a Kúria valamennyi tisztviselője számára általánossá teszi az ötéves megbízatási időt, amely egy alkalommal további öt évvel meghosszabbítható. A 17. cikk ezt megerősíti minden prefektus vagy annak megfelelő tisztségviselő, tagok, államtitkárok, helyettes államtitkárok és egyéb főhivatalnokok vonatkozásában. A konstitúciónak ez a cikke hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy megbízatásuk lejártával a Kúria tagjai „visszatérjenek a lelkipásztori gondozásba egyházmegyéjükbe/plébániájukra, vagy azokba az intézményekbe vagy társaságokba, amelyekhez tartoznak”. A lelkipásztorkodás fogalma egyébként különösen kiemelt hangsúlyt kap az új konstitúció általános alapelvei között.

A Római Kúria minden vezetői pozíciója ezentúl nyitva áll a világiak és a nők előtt, jelenti ki Ferenc pápa az előszó 5. pontjában.

Kivételt képez az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága, amelynek tagjai kizárólag bíborosok, püspökök és papok lehetnek, akiket közvetlenül a pápa nevez ki. Semmilyen hasonló pontosítás nem szerepel a Kúria másik két bíróságára vonatkozóan – ezek a Rota Romana és az Apostoli Penitenciária.

4. KEVÉS VÁLTOZÁS TÖRTÉNIK A „SEDE VACANTE” ESETÉBEN

Konklávé esetén, tehát a sede vacante állapotban nincsenek jelentős változások a Vatikán működésében. Az államot pápa hiányában vezető camerlengo bíboros szerepét – jelenleg Kevin Farrel bíboros – külön szakaszban említi a konstitúció.

Jóllehet a konstitúció korábban közkézen forgó tervezetei alapján úgy lehetett sejteni, hogy lehetnek változások abban, ahogyan kiválasztják a camerlengo bíborost, a „Praedicate Evangelium” megtartotta a jelenleg hatályos eljárást.

5. DECENTRALIZÁCIÓ ÉS SZINODALITÁS

A szöveg megteremti a kúriai dikasztériumok közötti együttműködés jogi kereteit olyan kérdésekben, amelyek többféle kompetenciát igényelnek és amelyeket „együttesen” kell megvizsgálni, olvasható a 28. cikkben. Sőt, dikasztériumközi bizottságot is létre lehet hozni olyan esetekben, amikor „gyakori” kölcsönös konzultáció szükséges. Amint a következő cikk pontosítja, arról van szó, hogy egyetértésre kell jutni a pápának benyújtandó dokumentummal kapcsolatban. Az Államtitkárság felülvizsgálata csak olyan dokumentumok esetében szükséges, amelyek az államokkal folytatott kapcsolatokkal foglalkoznak.

Hasonlóképpen a Kúria szervei felkérést kapnak arra, hogy működjenek együtt a szinódus főtitkárságával (33) vagy dolgozzanak közösen a rész-egyházakkal. Az új konstitúció nyomatékosítja a világ püspökei ad limina látogatásainak fontosságát azért, hogy megerősödjenek a kapcsolatok a hierarchián belül és szilárdabbá váljon a Püspöki Kollégium egysége (39. cikk).

Az új konstitúció olvasásakor megállapítható, hogy kevesebb az alá- és fölérendeltség és több a véleménycsere: a Vatikán felelős vezetőinek ugyan feladata, hogy tanácsokkal lássák el a püspököket, de ugyanakkor ez utóbbiak javaslatait is meg kell hallgatniuk azért, hogy „egyre hatékonyabb szolgálatot” tudjanak nyújtani (42. cikk)

Végül pedig még egy újítás: a regionális és kontinentális püspöki szövetségekkel folytatott kapcsolatok első alkalommal történő beépítése a Kúria működésébe. A konstitúció megfogalmazza, hogy ezek „nagy lelkipásztori jelentőséggel bírnak és kifejezik a püspökök közötti érzelmi és tényleges közösséget”. A szöveg nyomatékosítja a velük folytatandó szorosabb együttműködés fontosságát: „a Római Kúria nem a pápa és a püspökök között helyezkedik el”, hanem „mindkettőt szolgálja olyan módokon, amelyek megfelelnek mindegyikük jellegének”.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia