82. nap: Áchor völgye – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Honfoglalás és Bírák kora
Ima
Mennyei Atyánk, dicsérünk téged, és köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a történet. Köszönjük, hogy te a mi történetünk része maradsz, annak ellenére, hogy hasonlóan Áchánhoz, mi is sokszor hűtlenek vagyunk hozzád. Oly sokszor fordulunk el tőled, Urunk, és saját akaratunk szerint cselekszünk, figyelmen kívül hagyva kéréseidet. Minden bűn alapja az, hogy szándékosan megyünk szembe az akaratoddal és választjuk helyette a sajátunkat. De visszatérünk hozzád, mert tudjuk, hogy bűnösségünk és szégyenünk találkozik a te megbocsátásoddal és irgalmaddal. Jézus nevében kérünk, Urunk, változtasd meg a mi Áchor völgyünket, és teremts benne reményt az életünkre, a gyermekeinkre, családjainkra, kultúránkra, a világunkra vonatkozóan – adj reményt a te gyermekeidnek! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Hát hol is kezdjük? Rengeteg minden történik Józsue könyvében. A tegnapi részben kelt át Izrael népe a Jordánon a megígért földre, ma pedig már azt olvassuk, hogy az Ígéret földjén Józsue úgy határoz, körül kell metélkednie minden férfinak.
Ez azért figyelemre méltó, mert, emlékeztek, még a Szentírás is utal arra, hogy azokat, akiket kiszabadítottak az egyiptomi rabszolgaságból, körülmetélték, de a pusztai vándorlás alatt, abban a negyven évben, senkit sem metéltek körül. És jogosan merül fel a kérdés, hogy miért kell körülmetélkedni és miért éppen most?
Ennek alapvetően két okát látjuk. Egyrészt azért, mert a mai olvasmányban hagyják ott a rabszolgaság láncait, és lépnek át egy új életbe: megújul a szövetség Isten és ember között. Ugye a körülmetélkedés a szövetséghez tartozás külső jele. Itt, az Ígéret földjére való megérkezés után, immáron szabadon kötik meg újra a szövetséget Istennel, maguk mögött hagyva rabszolga múltjukat. A zsidó férfiak körülmetélése ezt a szövetséget hivatott kifejezni, ugyanazt a szövetséget, amit az Úr Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött. Ez az a pillanat, amikor otthagyják a rabszolgaság időszakát, és belépnek az Istennel való szeretetkapcsolatba.
Nem vagyok túl jó történelemből, de nekem valami olyasmi rémlik, hogy a jobbágyok felszabadítása akkor válik ténylegesen és véglegesen teljessé, ha saját használatú földhöz jutottak és azt tulajdonként birtokolhatták. Nos, itt Izrael tizenkét törzsének tagjai a hosszú pusztai vándorlás után, melynek során mások földjein kellett keresztülvonulniuk, most elfoglalták a területeiket. Nem kell senkit sem szolgálniuk, csak Istenhez kell hűnek lenniük. Ez tehát az első dolog. A másik oka a körülmetélkedésnek nagyon praktikus ok. A harcolni képes férfiak, akiket körülmetélnek, nagyon sebezhetővé válnak, amint ezt már tudjuk a Teremtés könyvéből, amikor Simeon és Lévi családjai szövetségre léptek azoknak a férfiaknak a családjaival, akik megerőszakoltál Dinát, majd a körülmetélkedésük miatti seblázat kihasználva megölték őket. Szóval a körülmetélkedés két oka a szövetség megújítása immáron szabadon, és az, hogy most békeidőben, ideális körülmények között lehetett véghezvinni, így a férfiakat később már nem akadályozta a sebláz a harcok idején.
Szintén kiemelném azt, hogy megünneplik a pászka ünnepét, és másnap megszűnik a manna. Ebben van valami különleges, hiszen az Úr gondoskodott róluk a pusztai vándorlás során, a sivatagon át, de ennek most vége szakadt, mert ezentúl egy új módon fog gondoskodni róluk, az Ígéret földje terményeiből.
Egy másik említésre méltó dolog, amit ki szeretnék emelni: amikor az Úr angyala megjelenik Józsuénak, ő megkérdezi: „Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?”. Ami ebben a kérdésben megmutatkozik, az az, hogy ez a csata nem csak a kánaániak ellen folyik. Ahogyan majd a későbbi csaták sem csak a filiszteusok ellen, az amoriták vagy a jebuziták ellen zajlanak, hanem kozmikus, szellemi síkon is. Amit felfed nekünk az Írás, az nem csak az, hogy ezek a népek különböztek az izraelitáktól, hanem hogy olyan kultúrát építettek ki maguk köré, ami puszta gonoszságon alapult, az emberi lét lealacsonyításán, emberáldozatokon, a saját gyermekeik áldozatán Moloch istenüknek.
Ez a kozmikus csata zajlik nem csak a népek között, de a mennyei magasságokban is, ahogy később Szent Pál is írja az Efezusi levél 6,12-ben: „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak a kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen”. Ez az, ami nyilvánvalóvá válik Józsue látomásában, ez az, amit a hívő szemünkkel láthatunk, de ha nem hiszünk, akkor megkérdőjelezzük ezeket. Újra és újra meg kell erősítenünk a szellemi látásunkat, miközben folytatjuk az Írás olvasását, amikor olyan dolgok történnek, amiket alapból megkérdőjeleznénk. De ha hívő szívvel fogadjuk be ezeket az információkat, és közben azt mondjuk: „Bízunk benned Urunk, segíts nekünk túltenni magunkat értetlenségünkön, hogy valóban lássunk téged” – akkor sok mindent megérthetünk. De ha ezt elmulasztjuk, akkor nem hiszem, hogy túl sok mindent tudunk magunkkal vinni.
Ebben az utolsó történetben Áchánt látjuk, aki elvett az átkozott javakból, és ezért mindenét, amije csak volt, az egész vagyonát és a családját is el kellett pusztítani. Nézhetünk erre úgy, hogy Istenem, ez olyan brutális, olyan erőszakos, nem igazságos – de mi is történt? Áchán vétkezett, ezzel egész Izrael átok alá esett, és a következő hadi vállalkozásuk során vereséget szenvedtek: ez 36 ember életébe került, akik meghaltak Ainál. Erre az Isten válasza az, hogy Áchánnak bűnhődnie kell, hogy egész Izraelről lekerüljön az átok. Ez nem bosszú, hiszen senkinek nem telik benne kedve. Igazságszolgáltatás ez, és a szellemi rend helyreállítása. Nem bosszúállás, nem egy örömteli pillanat. El is nevezik a völgyet, ahol Áchán meghal, Áchor völgyének. Az „áchor” szó annyit jelent, hogy „baj, szomorúság”. Ez is jelzi, hogy ez a szégyen pillanata, a szomorúságé; nem a haragé, nem is az örömé. Ha ezt a történetet az izraeliták szemszögéből olvassuk, a hit szemszögéből, akkor felismerhetjük, hogy ez az a pillanat, amikor igazságot szolgáltattak: nem örömből, nem bosszúból cselekedve, hanem szomorúsággal és bánattal. Ha a szkepticizmus és a cinizmus lelkületével tekintünk erre a történetre, akkor ezt az igazságot nem láthatjuk.
Ozeás könyvében fogunk még Áchor völgyéről olvasni, ahol így ír a próféta: „Visszaadom neki szőlőskertjeit, Áchor völgyét, mint reménye csillagát” (vö. Oz 2,17).
Ez az, amit az Úr képes megtenni az emberek életében, a mi életünkben, a családjaink életében, még akkor is, ha ilyen mélyponton vannak. Ez csak egy kis előzetes Ozeás könyvéből, csak hogy lássuk, mindannyiunknak van egy Áchor völgye. Lehet, hogy valaki más tett velünk valamit, lehet, hogy mi döntöttünk rosszul, s magunkra hoztuk a bajt és a szégyent. Valami olyat, amit egyszerűen nem tudunk megoldani az életünkben. Áchánnak visszavonhatatlanul meg kellett halnia, de számunkra van kegyelem! Ozeás megígéri, hogy még ezen a legmélyebb ponton is, amikor azt mondjuk, hogy ez a seb egy életen át fog minket üldözni és kísérteni, a mi Istenünk elveheti ezt a völgyet, a baj és a szégyen völgyét, és át tudja alakítani a remény kapujává.
Ezért ma az a kérésem és az imám mindannyiunkért: mindnyájunknak van egy nyomorúságvölgye. Mindnyájunknak van egy szégyenvölgye. Olyan múltbeli sebek, amelyek még ma is velünk maradnak, és mintha fogva tartanának bennünket. Tegyük le ezeket ma Isten elé. Mondjuk ki: „Uram, kérlek, alakítsd át az én Áchor völgyemet, az én bajom és szégyenem völgyét a remény kapujává! Ha átadom neked, te képes vagy megváltoztatni.”
Ezért imádkozom ma. Azért imádkozom, hogy ez megtörténjen mindannyiunk életében. Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is, hogy én is át tudjam adni a völgyeimet az Úrnak – mert nekem is megvannak a saját völgyeim. Imádkozzunk egymásért továbbra is!
