8. nap: Ábrahám önátadása – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pátriárkák
Ima
Uram, Istenem, Te jó vagy. Tudjuk, hogy szeretsz minket. Tudjuk, hogy bízhatunk Benned. Tudjuk, hogy megmutatod nekünk a szívedet a Te igéidben. Köszönjük Neked! Kérünk Téged, hogy add nekünk a Te igazságodat. A szenvedéseink közepette néha már nem akarunk mást, csak Téged, Urunk, Istenünk. Add nekünk magadat, a Te békédet! Azoknak, akik most szenvednek, és azoknak, akik most hallgatják a szavadat, adj nekik reményt Tebenned! Add, hogy bízzanak és higgyenek Benned! Te hűséges vagy, a Te szereteted megállíthatatlan és egyedül elég. Te jó vagy, és mi dicsőítünk Téged! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.
Elmélkedés
A Teremtés könyvének 17. fejezetében már Ábrahám és Sára szerepel, nem pedig Ábrám és Sárai. Innentől csak Ábrahámról és Sáráról beszélünk, nem pedig Ábrámról és Sárairól. Más lett a nevük, valami megváltozott, igaz? Ábrám és Sárai egész életükben hitben jártak, de valami megváltozott, amikor szövetséget kötöttek az Úrral. A szövetség jele pedig a körülmetélkedés.
Miért a körülmetélkedés? Nem tudjuk pontosan… De nézzük: mit is akarunk tenni mi az életünkkel? Irányítani akarjuk az életünket. És mit akar tenni Isten az életünkkel? Meg akarja áldani. Azt akarja, hogy Ő legyen az Úr az életünkben, hogy meg tudjon áldani minket. Ábrám, Sárai és Hágár történetében is látjuk, hogy ők maguk akarják irányítani az életüket. Isten megígérte, hogy Ábrámtól népek származnak majd: „Te népek sokaságának atyja leszel.” (Ter 17,4). De mivel tudjuk, hogy Ábrám már 100 éves, ez nyilván nehezen valósulhat meg. Hát fogjuk Hágárt, a rabszolgáját, és adjuk hozzá, hátha megoldódik a dolog!
Amikor mi a kezünkbe vesszük az irányítást, abból semmi jó nem sülhet ki. Sára feleségül adja férjéhez Hágárt (így van a szövegben!), majd öt vers múlva panaszkodik, hogy Hágár, aki már várja Ábrahám gyermekét, lenézi őt. De hát az egész az ő ötlete volt!
És itt jön az a gondolat, hogy rendben, Uram, kezedbe teszem az életemet! Nem tudom már irányítani, túl nagy a zűrzavar. Sok szempontból ez a körülmetélkedés jelentése: Uram, megalázkodom előtted, elismerem uralmadat! Átadom Neked az irányítást!
Ábrahám 100 évesen, a fia, Izmael pedig 13 évesen körülmetélkedik. És minden férfi, aki velük lakik vagy nekik szolgál, megteszi ezt. Ezzel Isten mindegyikük felett átveszi az uralmat. A mai napon számunkra ez egy meghívás, hogy helyezzük magunkat az Ő uralma alá, az Ő kezébe! Még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, mit tesz majd Isten, ahogy Jób történetében is olvassuk.
Jób barátja, Elifáz emlékezteti őt, hogy Isten csak azt bünteti, aki valami rosszat tett. Hát ismerje be, és akkor tovább tud lépni. De Jób nem tudja, mit tehetett rosszul, kéri az Urat, hogy mutassa meg ezt neki. És azt sem érti, hogy miért beszél így vele a saját barátja.
Így van ez sokszor velünk is. Olykor pont a legjobb barátunk nem ismer minket igazán, vagy aki a legjobban szeret, az nem ért meg.
Ez történik Jóbnál is. Nincs szüksége a barátja tanácsaira, csak arra van szüksége, hogy vele legyen a bánatában.
Nekünk is ezt tanítja ma Isten ezzel a történettel. Az embereknek néha nincs szükségük a válaszainkra, csak arra, hogy ott legyünk mellettük, és meghallgassuk őket.
És ugyanígy vagyunk Istennel is. Azt akarom, hogy adjon nekem választ Isten, de ha jobban belegondolok, talán csak arra van szükségem, hogy velem legyen a fájdalmaim, a nehézségeim idején. Ezért imádkozunk hittel ma, holnap és holnapután, ahogy haladunk az úton az Atyával, Ábrahámmal, Sárával és Jób testvérünkkel együtt!










Ami a Tiéd Isten tervében, az felemel, jóra indít és szeretetben tart. Köszönöm!
Uram, kezedbe teszem az életemet!