BIY HU cover 78. nap

78. nap: Mózes éneke – Biblia egy év alatt podcast

Állomások a pusztában.

Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai továbbindultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak. Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak.
Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással, míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük – az Úr ítéletet tartott isteneik fölött.
Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort. Szukkotból továbbindultak, és Etamban táboroztak le, a puszta szélén. Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baál-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort. Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában.
Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort. Aztán útra keltek, és a Sás-tengernél telepedtek le. A Sás-tengertől továbbmentek, és Szin pusztájában vertek tábort. Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le. Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le. Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize. Refidimből elindultak, és a Sínai pusztában ütöttek tábort. A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le. Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg. Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort. Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le. Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg. Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le. Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg. Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak. Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort. Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak. Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort. Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le. Terachból útnak indultak, és Mitkában állapodtak meg. Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le. Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak. Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le. Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le. Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le. Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg. Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort. Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak. Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort. Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján.
Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt. A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előrenyomulásáról. Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort. Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le. Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak. Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg. Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort. Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le. Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben. Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében. A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában.

Kánaán felosztása.

Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek, a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le. Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok. A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen. Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit, mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd, s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

MÓZES ÉNEKE

Halljátok, egek, szólni szándékozom!
A föld figyeljen ajkam szavára!

Esőként permetezzen tanításom,
harmatként hulljon a szavam,
mint a zápor a sarjadó fűre,
a záporeső a lankadt gyepre.

Mert az Úr nevét hirdetem,
dicsőítsétek Istenünket.

Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes,
mert igazság minden útja, igaz és egyenes.

Vétkeztek ellene,
akiket hibátlannak alkotott,
Gonosz és elvetemült nemzedék!

Ezzel fizettek az Úrnak,
te ostoba és balga nép?
Hát nem atyád és teremtőd?
Hűséges Isten, ment minden álnokságtól,
létet adott neked, és életben tart!

Emlékezzél a rég letűnt napokra,
vedd fontolóra az esztendőket
nemzedékről nemzedékre!
Kérdezd meg atyádat, majd elmondja,
véneidet, ők majd elbeszélik!

Amikor kiadta a Fönséges
a népnek örökségét,
amikor az emberek fiait különválasztotta,
a népeknek határokat
az Isten fiainak számához mérten szabott.

Mert az Úrnak a népe lett a része,
Jákob jutott neki örökségül.

A pusztában sajátjává fogadta,
a sivatag kietlenségében és éjszakájában.
Védőn körülvette, oltalmazta,
óvta, mint szeme világát.

Mint a sas, amelyik a fészkét védi,
ott lebeg a fiókja fölött,
kiterjeszti szárnyát, felkapja,
tulajdon szárnyán hordozza.

Az Úr vezérelte egymaga,
idegen isten nem volt vele.

Fölvezette az ország magaslataira,
a földnek gyümölcseivel táplálta.
Mézet szívhatott a sziklából,
olajat a kemény kőből.

Aztán a tehén teljes teje és a juhtej,
meg a bárányok és kosok kövérsége.
Básán barmai és bakjai,
hozzá a búza java
és a szőlő vére, a mámorító ital.

Jákob evett a jóllakásig,
telt lett Jesurun, és kirúgott a hámból.
Eltaszította Istenét, aki teremtette,
üdvössége szikláját megvetette.

Fölkeltették idegenekkel féltékenységét,
undoksággal haragra ingerelték.

Gonosz szellemeknek áldoztak,
nem Istennek, ismeretlen isteneknek,
újaknak – akkor bukkantak fel,
atyáik nem félték őket.

Nem gondoltál többé teremtő szikládra,
Istent, aki életet adott neked, elfeledted.

Az Úr látta, s fiai, lányai
fölkeltette haragjában kimondta,
hogy elveti őket.

Így szólt: Elrejtem előlük arcomat,
hadd lám, mi lesz velük.
Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék,
a fiakban nincsen semmi hűség.

Nem létező istennel féltékennyé tettek,
kivetnivaló bálványaikkal ingereltek.
Nos, én is féltékennyé teszem őket
egy nem néppel, istentelen,
pogány hordákkal bőszítem őket.

Haragomban lángra lobban a tűz,
elhatol az alvilág mélyéig.
Elpusztítja a földet és hozamát,
megemészti a hegyek alapját.

Elhalmozom őket bajjal,
kilövöm rájuk minden nyilam.

Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj,
láz és sorvadás a méreg.
Rájuk küldöm a fenevadak fogát,
a földön kúszók mérgével együtt.

Kívül kard ragadja el a fiakat,
belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt,
csecsemőt és ősz öreget.

Azt mondanám: „Megsemmisítem őket,
kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.”

Ha nem félnének az ellenség gőgjétől:
másban keresnék a támadót.
Azt mondanák: „A mi hatalmas karunk,
nem az Úr tette ezt mind!”

Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás.

Ha bölcsek volnának, felfognák,
fontolóra vennék sorsukat.

Hogy üldözhetne ezret egy,
mint szalaszthatna meg kettő tízezret?
Csak úgy, hogy sziklájuk eladta,
az Úr kiszolgáltatta őket!

Mert az ő sziklájuk nem olyan,
mint a mi sziklánk.
Nem ellenségeink dolga,
hogy közbenjárjanak értünk.

Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való,
szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből.
A szőlőszemek mérgezettek,
keserű bogyók.

Boruk sárkánytajték,
viperának gyilkos mérge.

Nincs-e nálam, mint drágakő,
pecsét alatt kincstáramban?

Enyém a bosszúállás és a jutalmazás,
arra az időre, mikor meginog lábuk,
mert közel van pusztulásuk napja,
sorsuk hamarosan utoléri őket.

(Mert az Úr igazságot szolgáltat népének,
megkönyörül szolgáin.)
Látja, hogy minden erejük elhagyta őket,
nincs többé sem szolga, sem szabad.

Így szól: Hova lettek isteneik?
A szikla, amelyben bizakodtak?

Akik ették áldozataik kövérjét,
s itták italáldozataik borát?
Keljenek fel, és segítsenek!
Szolgáljanak menedékül nektek!

Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én,
s nincs más Isten rajtam kívül!
Ölök és életre keltek, lesújtok és gyógyítok.
(Nincs, aki kimenthetne kezemből!)

Igen, az égre emelem kezem s mondom:
úgy éljek örökké, ahogy igaz!

Ha kiélezem villámló kardom,
érvényt szerzek a jognak,
bosszút állok ellenségeimen,
s megfizetek gyűlölőimnek.

Nyilamat vérrel itatom részegre,
kardom hússal lakatom jól –
az elesettek és a sebesültek vérével,
az ellenséges vezérek fejével.

Ti egek, ujjongjatok,
Istennek fiai, imádjátok!
Ti népek, ujjongjatok népével,
Istennek küldöttei,
magasztaljátok hatalmát!
Mert megtorolja szolgáinak vérét,
hasonlóval fizet ellenségeinek.
Bosszút áll gyűlölőin,
népének földjét megtisztítja a bűntől.Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.

A törvény mint az élet forrása.

Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja, ezt mondta nekik: „Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák. Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek.”

Mózes halálának hírüladása.

Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez: „Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz – megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén, mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

HÁLAÉNEK A SÁTRAK ÜNNEPÉN

(Alleluja!)
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó:
irgalma örökké tart.

Mondja Izrael háza:
irgalma örökké tart.

Mondja Áron háza:
irgalma örökké tart.

Mondják, akik félik az Urat:
irgalma örökké tart.

Az Úrhoz kiáltottam
szorongattatásomban,
meghallgatott és tág teret adott nekem.

Az Úr velem van, nem félek,
ember mit árthatna nekem?

Az Úr velem van, segítségemre jön;
ellenfelem szégyenben marad.

Jobb az Úrnál keresni oltalmat,
mint az emberekre számítani.

Jobb az Úrnál keresni menedéket,
mint fejedelmekre építeni.

A pogányok mind körülvettek,
de az Úr nevében eltiportam őket.

Minden oldalról szorongattak,
de az Úr nevében eltiportam őket.

Úgy rontottak rám, mint a méhrajok,
úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt,
de az Úr nevében eltiportam őket.

Megütöttek, nagyon megütöttek,
összeestem, de az Úr segített.

Bátorítóm és erősségem az Úr,
ő lett szabadítóm.

Halljátok, mekkora az örömujjongás
az igazak sátraiban:
„Az Úr jobbja erősnek bizonyult,

az Úr magasra emelte jobbját,
igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult.”

Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Úr tetteit.

Megfenyített az Úr, igen, megfenyített,
de nem szolgáltatott ki a halálnak.

Tárjátok ki nekem az igazság kapuit,
bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.

Ez az Úrhoz vezető kapu,
az igazak mennek be rajta.

Hálát adok neked, mert meghallgattál,
te lettél szabadítóm.

A kő, amit az építők elvetettek,
szegletkővé lett.

Az Úr vitte végbe ezt:
csodálatos dolog a szemünkben.

Ezt a napot az Úr szerezte:
ujjongjunk és örüljünk benne!

Uram, küldj szabadulást,
Uram, adj áldást és kegyelmet!

Áldott, aki az Úr nevében jön!
Az Úr házából megáldunk titeket.

Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk.
Álljatok be a menetbe,
legyen zöld ág a kezetekben,
egészen az oltár szarváig!

Istenem vagy, hálát adok neked,
Istenem, hálaénekkel dicsőítelek!

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó:
irgalma örökké tart.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Irgalmad örökké tart és mi viszontszeretünk téged. Azért szeretünk, aki te vagy. Szeretünk áldásaidért. Szeretünk azért, mert igaz Atyánk vagy. Segíts, hogy igaz gyermekei lehessünk egy ennyire jó apukának! Ezt kérjük tőled Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Számok könyvének egyik utolsó fejezete az egész vándorlás összefoglalása. Ha egyszer megnézitek a térképen Izrael fiainak pusztai vándorlását, a 33. fejezet segít eligazodni, hogy Egyiptomból hogyan jutottak az ígéret földjére. 

A Második Törvénykönyvben ma Mózes énekét olvastuk. Erről mondta Isten Mózesnek, hogy Izrael minden gyermekét gyűjtse össze és tanítsa meg nekik. Ezt tudniuk kell. És ma hallhattuk, hogy ez egy erős, kíméletlen dal, amelyet Mózesen keresztül Istentől kap a nép, és másról sem szól, csak a hűtlenségükről. Prófétikus ének, ami azt mondja el, ami történni fog: Isten népének hűtlenségét, és hogy Isten megengedi, hogy azt kapják, amit választottak. Ezt számunkra is nehéz megérteni, hogy amikor hitetlenek vagyunk, Isten megengedi megízlelnünk választásunk gyümölcsét. Ha más isteneket választasz, akik nem léteznek, akiket nem ismersz, akik soha nem harcoltak érted, akik nem szólítottak téged a neveden, akik nem szeretnek, akkor Isten megengedi, hogy azt kapd, amit választottál.

Viszont arra is emlékeznünk kell, amit a 118. zsoltárban olvastunk, arra a reményteljes sorra, hogy Isten irgalma örökké tart (vö. 2-4. vers). Ha szükségemben segítségül hívom a nevét, Ő megszabadít: „Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? (6. vers). Csodálatos, hogy ilyen biztonságunk van az Úrban. Ahogy Isten Mózesnek és Józsuénak mondott szavaira gondolunk, hogy „legyetek erősek és bátrak”, és most a 118. zsoltár szavait olvassuk, megbizonyosodhatunk afelől, hogy Isten mindig is a mi oldalunkon küzdött – amikor az egész világ ellenem volt is. Megerősítő a 118. zsoltárt olvasni: „Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket” (12. vers). Persze ennek a zsoltárnak is vannak keményebb sorai, például a 18. versben: „Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak”.

Mit is ígér Isten a Második Törvénykönyvben, Mózes énekében? Hogy learatjuk a választásunk termését. Megostoroz keményen, de nem hagy magunkra. Megengedi meglátnunk, hogy bármi és bárki, amit rajta kívül választunk, cserbenhagy bennünket, fájdalmat okoz – és az Úr megengedi, hogy megtapasztaljuk ezt a fájdalmat. Hogy rájöjjünk mennyire jó Ő, és hogy valójában mennyire ne ezt a megtörtséget akarjuk, hanem Őt akarjuk. Ez egy kemény lecke, de egy olyan lecke, amelyet mindannyiunknak meg kell tanulnunk. Gondoljunk csak bármilyen emberi kapcsolatra, ahol kizárólagosság van – mert Isten féltékeny Istennek nevezi magát –, tehát mondjuk a házasságra, ahol a feleség értelemszerűen nem akar osztozni a férjén más nőkkel, és a férj is azt gondolja a feleségéről, hogy az csak hozzá tartozik, más férfiakhoz nem. Ugyanígy gondol ránk Isten is: mi az övéi vagyunk és nem más istenekhez tartozunk. Az Úr szeretett népe és tulajdona vagyunk, ezért amikor más isteneknek adjuk a szívünket, Isten szíve megszakad. Mégis átenged bennünket a más isteneknek és dolgoknak, hogy ebből tanuljunk. Megtanuljuk, hogy Ő az egyetlen, aki igazán szeret minket. Ezt halljuk ki a zsoltár szavaiból: keményen megostoroz, de nem ad át a halálnak. Megengedi, hogy választásaink szerint éljünk, de soha nem hagy el minket. Halljuk meg ezeket a szavakat, hogy amikor mi hűtlenek vagyunk, Ő akkor is hűséges marad.

Ahogyan ma hallottuk: „Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!” (Zsolt 118,24).

Kérünk, Urunk, ments meg minket! Urunk, vezess sikerre minket, hogy sikerüljön az életünk úgy, ahogyan azt te eltervezted! Ez a mi imánk ma, és ez a mi állandó imánk: amikor a saját szívünkben felismerjük ugyanazt, ami Izrael népének szívében volt – azt az ingadozást, azt a hűtlenséget, amely minden emberi szívben ott van –, akkor így könyörgünk: Uram, újíts meg minket ezen a napon! Add nekünk szeretetedet ezen a napon! Vezess haza minket ezen a napon! És légy számunkra jó Atya ezen a napon!

Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem! Imádkozzatok egymásért!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.