75. nap: A fogadalmak teljesítése – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és magasztalunk téged. Hálát adunk igédért, hálát adunk, hogy szavaidon keresztül a szívedet osztod meg velünk. Különösen is hálásak vagyunk, a testté lett Igéért, Jézus Krisztusért, hogy ő vezet el minket a te szívedhez, Atyánk. Jézus Krisztusban, a Szentlélek erejéből kerülhetünk közel a szívedhez, ezért áldunk téged. Különösen most, amikor egyre közelebb kerülünk a pusztai vándorlás végéhez, és közeledünk a honfoglalás és a bírák korához, kérünk, hogy adj nekünk bátorságot, erőt, kitartást és állhatatosságot! Add meg nekünk, hogy képesek legyünk követni szavaidat, hogy megengedjük neked, hogy átalakítsd a szívünket! Mindenek felett pedig add nekünk Szentlelkedet, hogy a szívedhez közel kerülve követhessünk téged úgy, ahogy vagyunk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Számok könyve 29. fejezetében egy áttekintést kapunk az ajándékokról és az ünnepekről. Hallunk a sátoros ünnepről, a kürtök ünnepéről, valamint az engesztelés napjáról. Talán észrevetted, hogy az engesztelés napján hangzik el az a felszólítás, hogy „böjtöljetek”. Ez az egyetlen nap, amikor ezt kifejezetten kimondja az Írás. Ez az engesztelés napja — nagyon találó elnevezés —, mert a bűnök miatti bánat napja. Ilyenkor a nép tudatosan magára vette bűnei terhét, emlékeztette magát azokra, és bemutatta az áldozatot.
Hallottunk az áldozatokról mindhárom ünnep kapcsán: a kürtök ünnepén, az engesztelés napján és a sátoros ünnepen. Az egyik dolog, amit talán észrevettél, az ismétlődés a sátoros ünnep áldozataiban. Egyetlen dolog változott napról napra: az első napon tizenhárom fiatal bikát mutattak be, a második napon tizenkettőt, a harmadik napon tizenegyet, és így tovább egészen a hetedik napig. A hetedik napon hét bikát. Aztán a nyolcadik napon ünnepélyes összejövetel volt. A nyolcadik napon egy bikát, egy kost és hét hím bárányt áldoztak az Úrnak. Ez a változás azért van, mert ezek a különböző áldozatok jelölik az egyes napokat.
A sátoros ünnep egyik sajátossága az, hogy rendkívül sok áldozatot adnak. Hallani lehet ezt a bőségben: az első napon tizenkét fiatal bika, két kos, tizennégy hím bárány, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokkal együtt. Miért? Mert ez a bőség ünnepe. Az egyik nagy ünnep, amikor azt mondják: „Uram, te olyan sokat adtál nekünk, ezért mi is olyan sokat adunk vissza.” Nem azért, mintha az Úrnak szüksége lenne erre. És ez nagyon fontos mindannyiunk számára: neki nincs szüksége rá. De kéri tőlünk. És amikor bőség vesz körül bennünket, abból a bőségből adni óriási áldás. Ez az, amiről a sátoros ünnep szól.
A 30. fejezet viszont a fogadalmak megtartásáról beszél. Arról, hogy ha egy férfi fogadalmat tesz, köteles azt megtartani, és ha nem tartja meg, annak a következményeit viselnie kell. Magát kötelezte el, és ez nagyon is valós dolog. Ugyanez igaz a nőre is, ha fogadalmat tesz. Ugyanakkor szó esik a férfiak és nők közötti kapcsolatról is. Ha egy nő özvegy, vagy nincs férjnél, és nem él apja vagy férje házában, akkor maga rendelkezik a saját fogadalmai fölött.
De itt megjelenik az a dinamika, amiről már a Teremtés könyve 3. fejezetében is beszéltünk: van egyfajta egyensúlytalanság Izrael népének életében. Ez azzal függ össze, hogy bár a férfi és a nő egyenlő méltóságú, egyformán Isten képére és hasonlatosságára lettek teremve, a bűnbeesés miatt mégis jelen van egy torzulás, egy igazságtalanság. Az a törvény, amely szerint az apa vagy a férj bizonyos esetekben érvénytelenítheti a nő fogadalmát, nem azért van, mert ez lenne az ideális állapot vagy mert így „kellene” lennie. Ez csak leírása annak, hogy ilyen az élet egy megtört világban. És ezt fontos megértenünk.
Ez nem azt jelenti, hogy „rendben, ez az ideális világ”. Valójában minden törvényről elmondhatjuk: egyik sem egy ideális világra íródott. A Második Törvénykönyv összes törvénye — amelyen szinte teljes egészében végigmentünk, és pár nap múlva be is fejezzük —, a Leviták könyvének törvényei, a Számok könyvének törvényei mind azért adattak, mert az emberek egy megtört világban élnek. Nem kell törvényeket adni azoknak, akik nem egy megtört világban élnek. Itt Isten a következőre figyelmeztet: amikor kapcsolatban vagytok egymással és kapcsolatban éltek velem, az lesz a kísértésetek, hogy túlléptek a határokon, hogy kihasználjátok egymást. Megkísért majd, hogy figyelmen kívül hagyjátok az Urat, vagy, hogy ne adjátok meg, ami jár neki. Ezek a törvények azért vannak, hogy korlátot szabjanak ennek: hogy határt szabjanak az uralkodásnak, a manipulációnak, a kizsákmányolásnak.
Így érthetünk meg sok olyan törvényt, amely első látásra nem illeszkedik a mi korunkhoz és helyzetünkhöz.
A fogadalmak kapcsán azonban fontos látni: a fogadalom Istennek tett ígéret, és ez az ígéret kötelező érvényű. Nem ugyanaz, mint egy egyszerű elhatározás — például hogy minden nap olvasni akarom a Bibliát, és aztán mégsem teszem. Ez nem ugyanaz. De azt is felismerjük, hogy amikor ígéretet vagy fogadalmat teszünk Istennek, az rendkívül komoly dolog. Nem csak „viszonylag” komoly, hanem nagyon komoly.
Olyannyira, hogy a Számok könyve is beszél róla. Azt írja, hogy ha valakit feloldanak a fogadalma alól, akkor azt nem róják fel neki. Ez pedig azt is jelenti, hogy ha nem oldják fel, de nem teljesíti a fogadalmát, akkor annak következményei vannak. Mert komoly dolog ígéretet tenni az Úrnak. Ez az egyik oka annak is, hogy Jézus beszél az elhamarkodott eskükről. Arról, amikor könnyelműen bánunk a fogadalmakkal. Azt mondja a hegyi beszédben: Ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten trónja, se a földre, mert lábának zsámolya. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni (Vö. Mt 5,34-36).
Jézus azonban nem a fogadalmakat tiltotta meg. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az ő korában túlságosan elszaporodtak az eskük és fogadalmak, és hangsúlyozta, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor fogadalmat teszünk az Úrnak — mert ilyenkor, bizonyos értelemben, a saját életünket tesszük kockára.
Mindez oda vezet, hogy a Második Törvénykönyv 29. fejezetében az Úr megújítja — sok tekintetben újra megköti — a szövetséget Izrael népével Moáb síkságán, közvetlenül az ígéret földjére való bevonulás előtt. Mózes élete a végéhez közeledik, és itt történik meg a szövetség megújítása, valamint az Úristen újbóli hívása és parancsa: ne forduljatok más istenekhez, mert erre fogtok kísértést érezni.
Ezt már többször elmondtam, de fontos látni, hogy a kísértés mindig ugyanaz lesz: „csak be akarok illeszkedni”, „csak olyan akarok lenni, mint mindenki más”. Az Úr azonban azt mondja: nem lehetsz olyan, mint mindenki más — mert nem is vagy az. Nem azért, mert különleges lennél, hanem mert az enyém vagy.
Ez a mai nap kulcsa, ahogy a Biblia egy év alatt podcast 75. napjának végéhez érünk: emlékezz rá, nem lehetsz olyan, mint mindenki más. Nem azért, mert különleges vagy — persze az vagy, ezt tudjuk jól, — hanem mert Istenhez, és keresztényként Jézus Krisztushoz tartozol. Imádkozom érted és kérlek, te is imádkozz értem! Imádkozzunk egymásért, miközben folytatjuk ezt a hihetetlen, nem mindig könnyű, de csodálatos utat.
