BIY HU cover 61. nap

61. nap: Panaszkodás a pusztában – Biblia egy év alatt podcast

V. ÁLLOMÁSOK A PUSZTÁBAN
Tabera.

S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén. Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt. A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze.

Kibrot-Hattava – a nép panasza.

De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: „Ki ad nekünk húst enni? Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára. Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk.”
A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája. Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megőrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfőzték fazékban, s cipót sütöttek belőle; olyan ízű volt, mint az olajos kalács. Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.

Mózes közbenjár a népért.

Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot; így szólt hát Mózes az Úrhoz: „Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben, vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak. Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni! Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!”

Az Úr válasza.

Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd. Akkor alászállok, és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.
A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek. Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig, nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni, és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?” Mózes így válaszolt: „Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek! Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!” Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: „Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!”

A lélek kiárasztása.

Mózes tehát elment, és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket. Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből, és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászállt rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg.
Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek. Ezért az egyik szolga elfutott, és jelentette Mózesnek, e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban.” Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Mózes így válaszolt: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba.

A fürjek.

Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felől, s arra kényszerítette őket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén. A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak. De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr.
Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet.
Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szövetség ládája és Lévi kiválasztása.

Akkor így szólt hozzám az Úr: „Faragj két kőtáblát, olyanokat, mint amilyenek az előzők voltak, és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts! A kőtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az előzőkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be őket a ládába!” Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kőtáblát, olyanokat, mint az előzők voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre. Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint előzőleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azok a napon, amikor egybegyűltetek a hegyen. Aztán átadta őket. Amikor újra lejöttem a hegyről, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem.
Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget. Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre. Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe előtt álljanak, és szolgáljanak neki, és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik]. Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki.
Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged. Aztán így szólt hozzám az Úr: „Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!”

A szív megtisztítása.

S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van. Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok). Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá, és az ő nevére esküdj! Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomba átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A GONDVISELÉS DICSÉRETE

Ujjongjatok az Úrban, igazak,
a hívőkhöz illik a dicséret!

Dicsőítsétek az Urat citerával,
tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!

Énekeljetek új dalt az Úrnak,
daloljatok neki szép öröméneket zengve!

Mert az Úr szava igaz,
minden tette hűségét tükrözi.

Az igazságot és a rendet szereti,
a földkerekség telve az Úr kegyelmével.

Az Úr szavára lettek az egek,
s szája leheletére az ég seregei.

Mint tömlőben,
összegyűjti a tengerek vizét,
az áradatot gát közé szorítja.

Az egész föld félje az Urat,
s remegjenek előtte,
kik lakják a földkerekséget!

Mivel szólt és lettek,
rendelkezett és létrejöttek.

Az Úr letöri a pogányok támadását,
a népek terveit meghiúsítja.

Örök érvényű az Úr határozata,
nemzedékről nemzedékre száll
szívének gondolata.

Boldog a nép, melynek az Úr az Istene,
a nép, amelyet örökségül választott.

Az Úr az égből letekint,
s látja az emberek fiait mind.

Hajlékából látja mindazokat,
kik a földön élnek.

Ő alkotta mindnyájuk szívét
és ismeri minden tettüket.

A király nem erős hadsereggel győz,
a királyt nem hatalmas ereje menti meg.

Téved, ki lovától várja győzedelmét,
bármilyen erős is az, nem menti meg.

De nézd, az Úrnak szeme
az igazakon nyugszik,
azokon, akik bíznak kegyelmében,

hogy lelküket a halálból kimentse
és táplálja éhségükben.

Lelkünk remél az Úrban.
Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.

Szívünk őbenne ujjong,
szent nevében bizakodunk.

Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram,
ahogy tebenned remélünk!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk!

Hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Tudjuk, hogy te ott vagy, ha nehéz helyzetek elé nézünk. Amikor a saját erőnkre és bölcsességünkre támaszkodunk, akkor te egyértelműen és határozottan meghívsz minket, hogy a te erődre és a te bölcsességedre hagyatkozzunk. Istenünk, te tudod, hogy egyedül elbukunk, ezért ajánlod fel a te erődet és a te bölcsességedet nekünk. És mindezt ingyen adod. Ez a kegyelem ajándéka. A mai napon elfogadjuk ajándékodat, az erő és a bölcsesség ajándékát. Jézus nevében kérünk, változtasd meg a szívünket és segíts megszabadulni a megkötözöttségeinktől! Ámen.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Számok könyvének 11. fejezetében Izrael népének történetéről olvasunk, akik lázadnak és panaszkodnak, hogy ők milyen szerencsétlenek. Nem úgy, mint a Siralmak könyvében vagy a zsoltárokban találjuk, hogy „Istenünk, miért teszed ezt meg ezt velünk?” Ez egy másfajta panasz. Nem olyan, mint amikor egy gyermek mondja a szüleinek, hogy miért nem kaphatom meg ezt, vagy miért nem megyünk ide vagy oda… Ez itt a lázadás hangja – és ez a lényeg. Nem arról van szó, hogy éhesek vagyunk és enni akarunk. Ez a lázadás hangja. Itt van Izrael népe, akik végül is minden nap esznek valamit. Igaz, hogy csak mannát kapnak reggelire, ebédre és vacsorára is, de ők erre így válaszolnak: „Bárcsak visszamehetnénk Egyiptomba, ott ingyen kaptunk halat!” Mit is mondtok? Azt, hogy amikor rabszolgák voltatok, ingyen ehettetek? Nem, egyáltalán nem, hiszen rabszolgák voltatok! Igaz, hogy ehettetek uborkát, hagymát és fokhagymát, de mindez a szabadságotok árán történt. Annak árán, hogy nem vettek emberszámba titeket az egyiptomiak között. Most pedig Isten népe vagytok és szabadok vagytok. Isten gondot visel rátok, és etet titeket minden áldott nap! És erre ti azt mondjátok, hogy bárcsak még mindig szolgák lennénk? 

Mennyire hasonlóak vagyunk hozzájuk. Sokan kérdezik, hogy ha katolikus keresztény leszek, akkor boldog leszek? A gyónás után megkönnyebbülök majd? Ha átadom az életem Krisztusnak, jobban megy majd a sorom? Persze, ezek nagyszerű dolgok, én is jól akarom érezni magam, boldog akarok lenni és azt akarom, hogy rendben menjenek a dolgaim. De ezt soha nem ígérte Isten nekünk. Nem ígérte meg, hogy egészségesek leszünk és mindenünk meglesz, ha Jézus Krisztussal járunk. Sőt, Jézus ezt mondta „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mk 8,34). De szabad leszel, nem leszel szolga. Életed lesz, az Úrhoz tartozhatsz, az övé lehetsz, bár lesznek problémáid és nehézségeid is. De légy bátor, mert Jézus mondja: „Én legyőztem a világot!”

És mi mégis azt mondjuk, hogy boldogabb voltam, mikor fokhagymát, hagymát és póréhagymát ehettem. Bármiért eladhatjuk a szabadságunkat. Eladhatjuk a kényelemért vagy a fokhagymáért.

Majd a továbbiakban olvassuk, hogy Mózes megosztja a terheit Izrael vénei között hetven férfival, akik megkapják a Szentlelket, Isten lelkét. Érdekes az a rész, amikor jelentik Mózesnek, hogy Eldád és Medád is elragadtatásba esett, pedig ők nem engedelmeskedtek Mózes hívásának a szent sátorhoz, és a táborban maradtak. Ám Mózes erre így válaszol: „Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” (Szám 11,29).

Amikor megkereszteltek, a pap megkente krizmával a homlokodat. Krizmával kenték fel korábban a papokat, a királyokat és a prófétákat. Így a keresztelésedkor téged is felkent a pap az általános papságra, valamint prófétává és királlyá kent fel, hiszen Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak a tagja lettél, ő pedig a világmindenség királya. Ezen kívül, a felkenés által te is az Úr prófétája lettél, és király vagy királynő lettél. Ez azt jelenti, hogy Isten elküldte, és te megkaptad a Szentlelket, hogy prófétává tegyen. A kérdés az, hogy élem-e, „gyakorlom-e” ezt az áldást, hogy prófétává kent fel engem Isten? Ennyit a Számok könyve 11. fejezetéhez. Ne felejtsétek el, hogy ez a pusztai vándorlás kezdete.

A Második Törvénykönyv 10. fejezete pedig a pusztai vándorlás vége. Itt Mózes összefoglalja a történetet a tízparancsolatról, amit másodszor kapott meg a kőtáblákon, s amelyeket a szövetség ládájába helyezett. A kulcsfontosságú rész ebben a fejezetben a törvény lényege, ami sokszor előjön még, a következő: „Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is láthatjátok.” (MTörv 10,15).

Ma is ezt mondja nekünk az Úr. Az Úr nekünk adta meg, hogy szerethessük. Ezért kaptuk a tízparancsolatot, hogy annak megtartásával is kimutassuk iránta való szeretetünket.

Ezért kaptál te is és én is meghívást arra, hogy részesei legyünk a Biblia egy év alatt podcastnek: mert az Úr feléd fordította a szívét. Igen, eredetileg nagyon világosan ezt olvassuk a Második Törvénykönyvben: „Isten a zsidó népre irányította szeretetét, őket választotta ki és utódaikat.” De a zsidó népen keresztül Isten az egész világot meg tudta áldani. És ebbe tartozol te is és én is. Ez azt jelenti, hogy ezt az áldást kiterjesztette, és szeretetét rád árasztotta. Ezért tartjuk meg a parancsolatokat, ezért imádkozunk, ezért nyitjuk meg ma a szívünket és az értelmünket az ő igéje előtt: mert szeretetből ránk tekintett. Nem mi vagyunk azok, akik először szerettük őt; Ő az, aki először szeretett minket. Ez annyira jó. Isten szeret téged. Isten szeret téged. Legyen ez ma számodra az ő személyes üzenete: Isten feléd fordította a szívét. Téged választott, hogy kiárassza kegyelmét és szeretetét.

Imádkozzunk továbbra is egymásért. Én imádkozom érted, és kérlek, te is imádkozz értem. Egy nagy közösség tagjai vagyunk, akik ennek az útnak a 61. napján járnak, ezért támogassuk és támogassátok egymást! Tudom, hogy sok Biblia egy év alatt közösség működik, ahol arról beszélgettek, ami itt elhangzott, amit hallottunk, és ami megérintett. Folytassátok tovább a közösségi együttléteket! Ez akkora áldás, egészen rendkívüli áldás, hogy együtt lehetünk. És köszönöm ezt Istennek és nektek.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.