BIY HU cover 6. nap

6. nap: Bizalom az Úrban – Biblia egy év alatt podcast

Ábrahám (Ábrám) meghívása.

Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét. Majd tovább vonult a Negeb felé.

Ábrahám (Ábrám) Egyiptomban.

Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: „Jól tudom, hogy szép asszony vagy. Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak. Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak.” Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép. A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték, Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki. Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt. Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged? Miért állítottad: a húgom – úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!” A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.

Ábrahám (Ábrám) és Lót elválása.

Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között, annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét. Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett. Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.” Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól. Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen. Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt.” Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

BEVEZETÉS JÓB KÖNYVÉHEZ

Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat. Hét fia és három lánya született. Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál. Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek és három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük. Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: „Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent.” Így járt el Jób minden alkalommal. Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől. Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak és bort ittak. Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz és így szólt: „A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek. De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: „Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: „A káldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: „Fiaid és lányaid lakomát tartottak és bort ittak legidősebb bátyjuk házában. Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott. Így szólt: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen. Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta.” Erre az Úr megkérdezte a sátánt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!” A sátán ezt válaszolta az Úrnak: „Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!” A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát. A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!” Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával. Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre. Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A KÖNYV CÉLJA

Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre. Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon. Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.

I. BEVEZETŐ

A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked és dicsőítünk Téged! Köszönjük az Igédet, köszönjük, hogy kinyilatkoztatod magad, hogy még a megtört helyzetekben is feltárod nekünk a szívedet. Kérünk Téged, küldd el Szentlelkedet, hogy amikor megtörtek vagyunk, amikor elbukunk, amikor szenvedünk, még mélyebben forduljunk Hozzád, hogy ne átkozzunk Téged, hogy ne fussunk el Tőled, hogy ne bújjunk el Előled, hanem jöjjünk Hozzád a megtörtségünkben és szükségleteink közepette. Ezt kérjük Jézus nevében. Ámen.

Elmélkedés

A történeti könyvek újra és újra megmutatják nekünk, hogy a hit óriásai is esendő emberek, mint Ábrám, akinek a neve Ábrahám lesz, és Sárai, akit Sárának fognak majd nevezni. Ők követik az Urat, megteszik a hit lépéseit. Ábrám hallja az Úr szavát, az Ő ígéretét, hogy általa fogja megáldani a világot. De még ő is, megtörtségében és félelmében, amikor Egyiptomba mennek, Sárait a húgának állítja be, hogy a fáraó felesége lehessen… Erről jogosan kérdezhetjük: hogy tehet ilyet bárki is? Nemhogy egy pátriárka! Hogy tehet ilyet valaki, akiről az Egyház azt mondja, hogy a hitünk atyja?

Vagy itt van Jób könyve, ami még zavarba ejtőbb, mert itt van az igaz Jób, Isten fiai pedig járnak körbe a világon, vagyis ez arra utal, hogy az Úr angyalai járják a világot, és megjelenik a sátán is, akinek — úgy tűnik — bejárása van Istenhez, még ha hozzá is szoktunk ahhoz, hogy a Sátán, Lucifer kegyvesztetté vált Isten előtt.
[Itt ismét az irodalmi műfaj sajátosságaira kell gondolnunk. Az ókori szerző így mondja el, hogy a következő próbatételeket Isten megengedi, de nem Ő kezdeményezi, és nem is Ő hajtja végre közvetlenül. – A szerk.]

A Sátán héberül „ha szatan”, amelynek jelentése: az ellenszegülő, „a vádló”, az, aki vádol. És mit akar? Jóbot vádolni, de még Istent is vádolja azzal, hogy Jób csak azért szereti őt, csak azért szolgálja őt, mert Isten megáldja Jóbot, de amint szenvedni fog, hűtlen lesz.

Tehát amit itt látunk majd a két férfi és Sárai esetében, hogy útjuk kezdetén egyikük sem tökéletes. Hívja őket az Úr, de egyikük sem tökéletes. Ugyanakkor Ábrám és Jób hite is megnyilvánul. Látjuk a mai olvasmányban, hogy Ábrám azt mondja: „Unokaöcsém, Lót, osszuk el a szállásterületet köztem és közted: ha te balra mégy, én jobbra; ha te jobbra mégy, én balra. Semmilyen széthúzás vagy viszály ne legyen közöttünk.” És Lót lelkiismeret-furdalás nélkül választja a jobbik földet, a Jordán termékeny völgyét. Egyáltalán nincs versengés a helyért. Ez Ábrám hűségének és hitének komoly jele. Annak a jele, hogy Ábrám hajlandó azt mondani: tudom, hogy az Úr továbbra is gondoskodni fog rólam.

Ugyanez a helyzet Jóbbal is. Amikor bajba kerül, amikor a teljes vagyonát elrabolják, a szolgáit megölik, a gyerekei meghalnak, Jób válasza ebben a helyzetben nem az, hogy átkozza Istent, hanem dicsőíti őt. Persze egyre rosszabb lesz minden Jób számára, ahogy telik az idő, de Jób kezdeti válasza a dicsőítés, az, hogy azt mondja: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,21)

Ez a mi elhívásunk is, mindannyiunké. Nem azért, mert mindig átlátjuk életünk eseményeinek értelmét, hanem mert tudjuk: az Úr mindig jelen lesz, még akkor is, amikor megengedi ezeket az elképesztő próbatételeket… És Jób kiállja ezeket a hihetetlen próbákat. Jóbnak meg kell küzdenie a belső és külső hangokkal, a barátaival, a feleségével, akik azt mondják, forduljon el Istentől, még a belső hanggal is, amely Istent akarja hibáztatni. (Ne feledjük: a Sátán, „ha szatan”, az, aki vádol, aki ellenszegül.) Van valami, ami belebújik Jóbba, és mindig, mindenkit vádolni akar. De itt van Isten is, aki annyira hűséges, hogy még akkor is rendíthetetlenül kitart mellettünk, amikor hűtlenek vagyunk, és állhatatosan hív minket arra — ahogyan Ábrámot, Sárait és Jóbot is hívta —, hogy hozzá tartozzunk.

Ahogy folytatjuk utunkat a bibliaolvasásban, arra hívok mindenkit, hogy mondja ki:
„Rendben, Uram, tedd a szívemet még inkább Jób szívéhez hasonlóvá, hogy a szenvedésben is tudjalak dicsőíteni Téged! Tedd a szívemet Ábrám szívéhez hasonlóvá, hogy amikor nem tudom, merre kell menni, amikor arra van szükség, hogy kijavíts, akkor ezt engedjem, és bízzak Benned, mert erre leszünk hívva a következő egy évben!”
Ámen!

Tanuljunk bízni Benned — mert ez lesz a hívásunk a következő 360 napban. Még csak most kezdjük ezt a történetet, és együtt fogunk végighaladni a Biblia mind a 73 könyvén az év hátralévő részében.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

3 hozzászólás

  1. “Nem tudjátok sem a napot, sem az órát”-Mt25,13. Azt viszont a hit által értjük, hogyan maradhatunk éberek. Egész napunkat átszőheti az aznapi bibliai szakasz. Köszönjük! Istennek legyen hála!

  2. “Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,21) Ezt gyermekem elvesztése után nehéz volt magamévá tenni. Végül a Mindenható Atya segítségével vissza jutottam ismét Őhozzá.

  3. Hálás köszönet a mai magyarázatért és tanításért!🙏
    Figyeljünk mindennap Isten szavára, halljuk meg őt, mert ő keres minket!❤️
    Áldás békesség 😇