Gyengíti-e az állami támogatás a kereszténységet?

2010 és 2020 között a világ 166 országában kutatást végeztek azzal kapcsolatban, hogy vajon létezik-e összefüggés, és ha igen, milyen, a kereszténység erősödése vagy csökkenése, illetve az adott kormányoktól kapott támogatás között.

2021 áprilisában Nilay Saiya és Stuti Manchanda , a nanyangi egyetem (Szingapúr) politikatudomány és vallástudomány oktatói A pluralizmus, a kiváltságok és az üldözés paradoxonai: magyarázat a kereszténység növekedésére és hanyatlására a világban címmel jelentettek meg tanulmányt kutatásuk eredményeiről a szakmailag lektorált, Sociology of Religion c. folyóiratban.

A tanulmány szerint a kereszténység Afrikában, ezen belül 10 olyan szubszaharai államban (Tanzánia, Malawi, Zambia, Uganda, Ruanda, Madagaszkár, Libéria, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság és Angola) terjed a leggyorsabban, amelyek közül hétben egyáltalán nincsen kormányzati támogatás, és nehéz vallási körülmények uralkodnak.

“Ma közel 700 millió keresztény él Afrikában, ami a világ legkeresztényebb kontinensévé teszi a népesség számát tekintve. Valójában a felsorolt 10 ország, ahol az elmúlt évtizedben a leggyorsabban nőtt a keresztény népesség a világon, mind a szubszaharai Afrikában található” – mondja Saiya.

Ezzel párhuzamosan a keresztény népesség csökkenése leginkább az Egyesült Államokra és Európára jellemző. (Itt a tíz felsorolt állam a következő: Cseh Köztársaság, Bulgária, Lettország, Észtország, Albánia, Moldova, Szerbia, Németország, Litvánia és Magyarország. Számunkra meglepő módon Franciaország vagy Spanyolország nem szerepel a listában, és meglepő Albánia jelenléte, ahol nyilvánvalóan az iszlám lakosság számának növekedése a legmeghatározóbb ok.) A 166 vizsgált ország közül 96-ban a lakosság többsége keresztény, a fennmaradó államokban kisebbséget alkotnak.

A kutatók tisztában vannak azzal, hogy sok helyütt a gazdagságot, a világnézeti pluralizmust, az oktatást vagy éppen a keresztények üldözését tekintik olyan oknak, amely kiváltja a hívők számának csökkenését. Véleményük szerint azonban a keresztény életerőre nem ezek a tényezők jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az állami támogatás. Az üldöztetés, mint például Kína esetében, egyáltalán nem akadályozza a keresztények számának növekedését, állítják. Az állami támogatás azonban szerintük pontosan a várakozásokkal ellentétes eredménnyel jár: a támogatás emelésével a keresztények száma érzékelhetően csökken, még akkor is, ha más, például demográfiai tényezőket is figyelembe veszünk.

Mi lehet ennek az oka? Egyrészt, a pluralizmusban a kereszténységnek aktívan versenyeznie kell más hitbeli hagyományokkal a hívők megnyeréséért és megtartásáért. A keresztények nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy önelégültekké váljanak. Másfelől, az üldöztetés paradox módon néha erősítheti a kereszténységet, mivel elmélyíti a hithez való kötődést és erősíti a keresztények közötti szolidaritást. Az üldöztetésben a hívők a hitükhöz fordulnak, mint erőforráshoz, és ez az odaadás vonzza azokat, akik nem hívők.

És mi válthatja ki a kereszténység gyengülését azokban az államokban, ahol állami támogatásban és kiváltságokban részesül? Részben nagyobb lesz a lakosság körében az apátia, elvész a buzgóság, részben pedig a vallás látszólag a politika elemévé válik. A keresztény intézmények kedvezőbb bánásmódban részesülnek, például mentesülnek bizonyos előírások alól. Az ilyen fajta támogatás azonban a kutatók által gyűjtött adatok szerint végül nem segíti az egyházat.

“Paradox módon a kereszténység akkor teljesít a legjobban, amikor magáért kell küzdenie”

– mondja Saiya.

Tanulmányában a két tudós arra ösztönzi a vallási intézményeket, hogy kerüljék a privilégiumok kísértését. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztényeknek el kellene zárkózniuk a közélettől és teljesen el kellene hagyniuk a politikát – mondják. Ugyanakkor erősen óvják a keresztényeket attól, hogy egy politikai pártot, egy politikai ideológiát vagy egy nemzetet Isten terveivel tegyenek egyenlővé. A vallás és a politika összefonódása taszító hatású lehet. Az emberek úgy láthatják, hogy a keresztény vallás egy bizonyos fajta politikát támogat, amellyel adott esetben ők személyesen nem értenek egyet.

“Kutatásunk azt sugallja, hogy a keresztény közösségek számára az evangéliumi tanúságtétel legjobb módja az, ha elutasítják a politikai kiváltságokat, mivel az összeegyeztethetetlen Jézus tanításaival”

– mondja Saiya.