54. nap: Lévi törzse – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pusztai vándorlás

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, és hálát adunk neked mindenért. Te a mélységben és sötétségben is hűséges vagy és bízhatunk benned. Köszönjük, hogy soha nem hagysz el bennünket. Add, hogy jelenlétedet mindig tudatosítsuk magunkban! Jézus nevében kérjük ezt. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Elmélkedés

Néhány dologra fel szeretném hívni a figyelmet, először is a Számok könyvéből. Mit látunk? Lévi törzsét, akikről tudjuk, hogy elkülönítették magukat az aranyborjút imádóktól. Emlékeztek, ezt olvastuk a Kivonulás könyvében: „Ma az Úr papjainak bizonyultatok” (Kiv 32,29). Talán egy dolog nem volt teljesen világos eddig: bár Lévi egész törzsét elkülönítette Isten a szent sátor körüli szolgálatra, majd a templom szolgálatára, de Lévi törzsének nem minden tagja volt pap. Minden papnak levitának kellett lennie, de nem minden levita volt pap. Tehát minden pap levita, de nem minden levita pap. Ezt azért fontos megjegyezni, mert könnyen azt gondolhatjuk: Ó, ha a szent sátorban szolgál valaki, ha levita, akkor az biztosan pap is. Ez nem így van. Itt a Számok könyve ezt ki is fejti. Voltak Lévi törzséből olyanok, akik különböző feladatok végzésére voltak rendelve. Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári, mindhármuknak különböző feladataik voltak. Így Gerson családja a szent sátor nyugati oldalán táborozott és a feladatuk a kijelentés sátránál, a sátor fedelénél, az udvar szőnyegfalainál felmerülő tennivalók elvégzése volt, különös tekintettel a sátor szétszedésére és felállítására, karbantartására. Kehát családja délen helyezkedett el, és az ő feladatuk volt a frigyláda, az asztal és a mécstartó körüli munkák elvégzése. Ezáltal megérthetjük, hogy minden levitát a templom szolgálatára rendeltek, de nem ugyanaz volt a feladata mindenkinek. Az Úristen megerősíti ebben a fejezetben, hogy csak a leviták láthatják el a templom szolgálatát, de a levita törzs tagjai közül csak Áron fiai azok, akik a papi szolgálatot végzik, azaz az áldozati felajánlást a szent sátorban. A többi szolgálattevő Lévi törzséből arról gondoskodik, hogy minden elő legyen készítve és rendben legyen a szent sátor és tartozékai körül. Remélem, ez így most már érthető. Fontos, hogy ne legyen félreértés a leviták tisztsége és feladatai körül.

Áttérve a Második Törvénykönyv 3. fejezetére, az első megjegyzésem az, hogy Ruben, Gád és Manassze törzse az úgynevezett Jordánon túli területen kapnak földet, mielőtt átkelnének a Jordánon és megérkeznének az ígéret földjére. Ott fognak élni, de Isten mégis azt mondja, hogy tovább kell menniük a többi törzzsel, át kell kelniük a Jordánon, mert a csatákat velük együtt kell megvívniuk. Majd ha megszerezte az egész nép az ígéret földjét, csak akkor térhetnek vissza az ő földjeikre. Tovább kell küzdeniük, szolgálniuk kell a testvéreiket, Izrael többi törzsét. Ez újra egy erőteljes mondanivaló. Képzeljük el, hogy megvan az otthonunk, letelepedhetnénk a családunkkal – de menjünk csak tovább, mert még nem végeztünk! Sokszor a szívünkön lehet az a kívánság, hogy már be akarom fejezni a munkát, le akarom szúrni a telekhatár karóját, itt az otthonom, ide tartozom, végeztem. De még segíteni kell a többieknek. Az utolsó pont, amiről külön is beszélni szeretnék, szintén ide kapcsolódik, hogy „íme az otthonotok, de nem foglalhatjátok el”!

Mózes történetében azt halljuk, hogy könyörgött Istenhez: „Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan isten égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te? Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!” (MTörv 3,24-25). De azzal folytatódik a történet, hogy az Úr nem engedett a kérésének.

Hogy miért nem, az itt nincs részletesen kifejtve. A hagyományos magyarázat szerint azért nem, mivel a Számok könyve 20. fejezetében kétszer is ráütött a sziklára, hogy vizet adjon, pedig az Úr nem adott neki engedélyt erre a duplázásra. Isten megbízta valamivel, de Mózes nem jól teljesítette. Két magyarázat is van arra, miért nem engedte Isten, hogy belépjen az ígéret földjére. A Számok könyve 20,12 szerint az ok a hitetlenség volt a víz fakasztása közben. Ezért is üthetett kétszer. Először talán egy kisebbet, hogy hallja, kong-e a szikla. Ha karsztos kőzet volt, amit a víz kivájt belülről, de még nem szakította át a sziklát, és kongott, akkor már nagyobb biztonsággal üthetett rá másodszorra, aminek hatására áttört a szikla, és kifolyt a víz. Szóval, biztosra ment… Én nem tudom, mit tettem volna a helyében, amikor mindenki előtt kellett vizet fakasztani a sziklából. Volt benne rizikó. Mi van, ha nem fog víz fakadni? Szóval ez tényleg hitpróba volt, abból is a nehezebb fajta… E miatt a meggondolatlan tette miatt nem mehetett át a Jordánon, hiszen mint népének vezére, magasabb elvárásoknak kellett megfelelnie. A másik magyarázatot a Második Törvénykönyv 3,26 adja: Mózes itt azt mondja, hogy a nép miatt bünteti őt is az Úr. Ki-ki eldöntheti, melyik az elfogadhatóbb magyarázat.

Ez a tanítás nehéz lehet nekünk. Itt van Mózes, aki hosszú időn keresztül nagyon hűséges volt, ennek ellenére a tetteinek vannak következményei. Isten szerette Mózest, ez nem kérdés; és Mózes hűséges ember volt. De a mi tetteinknek is vannak következményei. Szóval Mózes hiába próbálkozik, Isten a kérésére gyakorlatilag azt feleli: „Ne hozd fel ezt a témát még egyszer! Menj fel a Piszga tetejére és onnan megláthatod az ígéret földjét, de itt fogsz meghalni”. Ez keménynek tűnhet számunkra, de ugyanakkor ugye igaz, hogy a vezetőknek, tanítóknak egy magasabb mércének kell megfelelniük. Mózes is ilyen vezető volt. Nem tökéletesnek kellett lennie, csak egy magasabb mércének megfelelnie. Mi is felismerjük mindannyian ezt a plusz felelősséget, mert ha családod van, magasabbak az elvárások veled szemben. Vagy ha tanító vagy, ahogyan a Jakab levél 3,1-ben áll: „Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra.” Mindannyian valamilyen módon felelősek vagyunk másokért.

Itt van tehát Mózes, aki a rá bízott felelősségben elbukott. Ennek ellenére az Úr továbbra is szerette őt. Ez csupán azt jelentette, hogy nem léphetett be az ígéret földjére. Néha a mi imáinkra is nemleges választ kapunk Istentől. És ma Mózes imájára is a válasz az volt, hogy nem. Isten azonban hűséges marad. Isten továbbra is szerette Mózest. És Isten továbbra is szeret téged. És szeret engem is. Akkor is, ha nemet mond a kérésünkre. Nem az a legjobb apa, aki gyermeke minden kívánságát teljesítni, hanem aki okosan szereti gyermekét.

Imádkozom érted. Ahogy tovább haladunk ezen a bibliai úton, lépésről lépésre megyünk előre, akárcsak Izrael fiai a pusztában. És igen, ezt csak úgy tudjuk végigcsinálni, ha imádkozunk egymásért. Ezért én imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! És imádkozzatok egymásért is!