4 mondat, amit soha nem mondj Jézusról a gyermekednek
Ahogy a kis Anna mondja a Mister God, This Is Anna (Isten bácsi, itt Anna beszél) című könyvben, Istent kis skatulyákba rakhatjuk. Például túl gyakran mutatunk a gyerekeknek egy olyan Istent, aki “hasznos”, mert jutalmat oszt, csodákat tesz, mindenre megfelelő magyarázattal szolgál, vagy akivel mondjuk ijesztgetni lehet, mint egy mumussal. Az ilyen mondatok örökre befolyásolhatják gyermekeinket. Hadd mondjunk néhány példát, amit érdemes elkerülni.
Kerüljük, hogy Jézust általában “kicsiként” emlegessük
Tulajdonképpen nem helytelen a “kis Jézusról” beszélni, hiszen Jézus emberré lett, és először természetesen kisgyermek volt ő is. Azonban nem jó ötlet, ha mindig vagy legtöbbször így hivatkozunk rá, mert akkor a gyermek számára Jézus megmarad “Kisjézusnak”, akit a Születés jelenetéből vagy a názáreti házból ismer. Ő lesz a gyermekek “Jézuskája”, aki aztán maradjon meg csak ott a gyermekkori dolgok és emlékek múzeumában. Semmi olyant nem szabad megtanulnunk gyermekkorunkban, amit később el kell felejtenünk.
“Jézus nem szeret téged, ha így viselkedsz”
Ezt a megfogalmazást úgy, ahogy van, be kellene tiltani, mert teljesen hamis. Jézus végtelenül szeret mindannyiunkat, még akkor is, ha a leggonoszabb bűnösök vagyunk. Az a gyermek, aki ezt a mondatot hallja, azzal a félelemmel fog felnőni, hogy elveszíti Isten szeretetét. Meg lesz győződve arról, hogy ezt a szeretetet ki kell érdemelnie, hiszen a bűnösöket nem szereti Isten. Amit a szülők mondanak a gyereknek a korai években, annak olyan hatása van, hogy a gyermekben még felnőttként is megmarad az az elképzelés, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha megfelelően viselkedünk.
Hasonlóképpen ne mondjuk soha azt, hogy “nem szeretem a hazudozó kislányokat (vagy a mindig ordibáló kisfiúkat)”. Ilyenkor feltehetően azt akarjuk mondani, hogy nem szeretjük, ha hazudnak, azaz ezt a cselekedetet nem szeretjük. A gyerekek azonban nem így értik, ők azt gondolják, hogy amikor hazudnak, őket nem szeretjük. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, és bizonyos értelemben az is, de a nevelés ilyen apróságokból áll, és nem szabad elfelejtenünk, hogy az, ahogyan megmutatjuk a gyermekeinknek a szeretetünket, segít nekik abban, hogy érzékeljék és megéljék Isten szeretetét.
“Isten meg fog büntetni téged”
Bár igaz, hogy a szenvedés a bűn következménye, hamis és veszélyes a szenvedést vagy a kudarcot úgy beállítani, hogy az egy adott bűn közvetlen büntetése. Idézzük csak fel, mit is válaszolt Jézus a tanítványainak, amikor egy vak emberről kérdezték őt: „Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9, 2-3).
Ha egy gyermeket engedetlensége miatt bántódás ér, és aztán azt hallja, hogy ez Isten büntetése, azt fogja hinni, hogy a szenvedést mindig “megérdemlik valamiért”, és fordítva, hogy a boldogság (vagy az, amit annak gondolunk – egészség, szerencse, a szenvedések elkerülése, öröm) mindig az Istennek tetsző magatartás eredménye.
“Jézus nem boldog, mert megbántottad Őt”
Ez a mondat kétértelmű, ez az állítás egyszerre igaz és hamis. Klárika egy 10 éves gyerek bátorságával így fogalmazott: “Jézus nem lehet szomorú, mert ő örökké boldog a mennyországban!”. Logikus! De felhívhatjuk Klárika figyelmét arra, hogy az ő bűnei, az ő mai bűnei is keresztre feszítették Jézust. Jézus előre szenvedett minden ember múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneiért. Ha egyedül csak Klárika bűnei léteztek volna, Jézus akkor is az életét adta volna. Tehát nem hamis állítás azt mondani, hogy Jézus szenved a mi bűneink miatt. De nagyon kell vigyáznunk: nem az számít, amit mi mondani akarunk, hanem az, amit a gyermek ebből érzékel és megért. A gyermek azt gondolhatja, hogy Jézus boldogsága őtőle függ: attól, hogy ő jól vagy rosszul viselkedik-e, és ez viszont hamis. A valóságban a bűn nem Jézus boldogságát teszi tönkre, hanem a bűnös boldogságát. Ugyanígy Jézus irántunk érzett szeretetének minősége sem függ a mi válaszainktól. Isten szabadon, teljesen és feltétel nélkül szeret minket. Ezt a szeretetet kell újra és újra átadnunk gyermekeinknek.
Írta: Christine Ponsard
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia
