307. nap: Bátorság a csatában

Korszak: Makkabeus-felkelés

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük, Istenünk a jóságodat, köszönjük ezt az új napot. Tudjuk, hogy minden új nappal megújul a te irgalmad is, és szereteted irántunk állandó. Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké, és ezért magasztalunk téged. Segíts, hogy úgy éljük ezt a napot, mint fiaid és lányaid, akik hozzád tartoznak, és a te akaratodat cselekszik! Te folyamatosan alakítod azt, ahogyan téged látunk, és ahogyan önmagunkat látjuk, mint teremtményeidet… És közben arra hívsz, hogy testvéreink felé forduljunk. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mindennél jobban szeressünk téged, és hogy felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Itt vagyunk a Makkabeusok második könyve 10. fejezeténél és újra halljuk Júdás Makkabeus történetét, amint belép a jeruzsálemi templomba. Az egyik legnagyobb sértés a zsidó nép számára – és nem csupán az életmódjuk ellen, ami túl felszínes megfogalmazás lenne, hanem az Úristennel való szövetségi kapcsolatuk ellen – a „vészthozó undokság felállítása” volt a templomban (vö. Dán 11,31). Ne kérdezzétek, mi volt ez, de azt gyanítom, hogy a pogány kultuszhoz kapcsolódó szobor, vagy bálványimádásra alkalmas tárgy lehetett. Antiochusz Epifanész borzalmas tette által a szentek szentjét érte a gyalázat a templomban, ezen az imádásra szentelt helyen, amely kizárólag az Úristenhez tartozott.

Már korábban olvastuk, hogy a babiloniak templomdúlása idején Jeremiás elvitte onnan a szövetség ládáját. Ez most sincs meg, de azt látjuk, hogy helyreáll a szentek szentje, helyreáll Isten Lelkének jelenléte, helyreáll maga a templom. Halljuk újra a hanuka ünnepének eredetét is. Ezután természetesen újabb csaták következnek. Ezekben a csatákban – Júdás Makkabeus idumeai hadjáratában, Timóteus elleni harcában – ismét nagyon fontos számunkra a történések mellett a két hadsereg hozzáállása. Az izraelita „a bátorságon kívül Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a győzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban” (2Mak 10,28). Vagyis volt az izraelitákban bátorság, vitézség, de volt bennük bizalom, hit és az Úrra való ráhagyatkozás is. A másik oldalt viszont a harag vezérelte.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ez elvezet egy felismeréshez: igen, bátorságra és hitre vagyunk meghívva. De honnan merítjük a bátorságot? A bátorságunk valójában a hitből fakad. A bátorság, amelyre meghívást kaptunk, abból fakad, hogy tudjuk: a mi Urunk valóságos, velünk van, és értünk harcol. Erről szólt a Makkabeusok második könyvének története végig az elmúlt tíz napban: arra emlékeztet minket, hogy Isten közel van hozzánk, s ezért bátrak és elszántak lehetünk. Ezt kell felismernünk és tudnunk szüntelen, miközben fejedelemségek és hatalmasságok ellen küzdünk, és szellemi harcba bocsátkozunk a társadalomban. 

Ezen a ponton mindig felmerül a nagy kérdés: „Amikor megteszem ezt vagy azt a lépést, Istenem, érted teszem-e, vagy csak magamért? A harc, amelybe beleállok, érted van, Uram, vagy csak magamért?” Mert sokszor azt mondjuk: „Megteszem ezt vagy azt, és Isten nevében teszem” – miközben nem vagyunk biztosak abban, hogy valóban Ő kérte tőlünk ezt a dolgot. Ez a keresztények nagy problémája, de bizonyos szempontból ebben minden emberrel osztozunk. Erről tanulhatunk a Makkabeusok második könyvének olvasása közben is. Látjuk Júdást és a többieket, és felismerjük, hogy – hasonlóan a többi emberhez – nekik sem volt minden tettük tökéletesen az Úr dicsőségére. Ezért imádkozunk így: „Istenünk, segíts, hogy csak azt tegyük, ami megdicsőít téged!”.

Most pedig térjünk át a Bölcsesség könyvének mai fejezeteire. Tegnap láttuk, hogy Salamon imára készül, ma magát az imát hallottuk a 9. fejezetben, és utána a bölcsesség tettei is egészen lenyűgözőek a 10.-ben. Szinte olyan, mint egy rejtvény. Talán észrevetted, hogy a 10. fejezetben olyan ószövetségi alakokat ír le, akiket jól ismerünk, de nem név szerint említi őket. Például: „Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából; és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék” (Bölcs 10,1-2). Nos, ki ez az ember? Bingó! Természetesen Ádám. 

Pár sorral lejjebb: „…ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot, és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is. Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az »Ötvárosra« zúdult” (Bölcs 10,5-6). Tisztára olyan ez, mint egy ószövetségi kvíz… Na, ki lehet ez? Nyilván Ábrahám, Szodoma és Gomorra pusztulásakor – még a sóbálványként álló oszlop is megjelenik, mint „a hitetlen lélek emlékműve”. De ha visszalépünk egy kicsit, a 3. versben ott van Káin és Ábel története is.

Vagy Noé története a 4.-ben: amikor az özönvíz elárasztotta a földet, „megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat” (Bölcs 10,4). A „hitvány fa” egy gyönyörű leírása Noé bárkájának. Beszél az igaz emberről, aki testvére haragja elől menekült. Ki lehet ő? Valószínűleg Jákobról van szó, aki Ézsau haragja elől menekült. A Bölcsesség „nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta” (Bölcs 10,10). Igen, sikeressé tette munkájában. Mit jelent ez? Emlékezzünk csak: Jákob kétszer hét évig dolgozott nagybátyjánál, Lábánnál, vagyis összesen tizennégy évig szolgált nála. 

Továbbá: „Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől. Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem” (Bölcs 10,13-14). Adok pár másodpercet, hogy kitaláld, kiről van szó… Igen, ez József, akinek volt az a színes álomkabátja. Majd olvasunk Mózesről, aki a bölcsesség által vezette át a népet a Vörös-tengeren.

Az elmúlt több mint háromszáz nap során mélyen átformálódott a látásmódunk. Nemcsak azért, mert ismerjük a történeteket, ismerjük a szereplőket, felismerjük a bibliai utalásokat, hanem azért is, mert megismertük a főszereplőt: magát Istent. Megtanultuk felismerni az Ő „ujjlenyomatait” a körülöttünk lévő világban.

Záró gondolatként ezt idézném: „Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül” (Bölcs 10,17). Gyönyörű kép, nem? Emlékezzünk: nappal a felhőoszlop, éjjel a tűzoszlop vezette őket – ez a bölcsesség. Ezt keressük mi is. És meg is kaphatjuk, hiszen az Úr megígérte: mindazoknak, akik a bölcsességet keresik, megadatik a bölcsesség. Mi a bölcsességet kérjük, és azt a képességet, hogy felismerjük, hogyan érhető tetten Isten munkája, Isten cselekvése a körülöttünk zajló eseményekben.

Természetesen arra is törekszünk, hogy soha ne szakadjunk el tőle; hogy soha ne mondjuk valamire, hogy „ez Isten akarata”, amikor nem tudjuk, mi Isten akarata. Arra is törekszünk, hogy ne vívjunk olyan harcot, amelyre Ő nem hív; hogy soha, de soha ne tegyünk semmit az Ő nevében, amire Ő nem adott meghívást. Hanem mindig hagyatkozzunk rá, és ismerjük fel: vele az útjaink egyenesek lesznek, még akkor is, ha nehezek. Ahogyan Jézus emlékeztette az apostolait: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33).

Imádkozzunk egymásért, mert bár Isten velünk van, ez az élet mégis küzdelem, és az út sokszor rendkívül nehéz.

És ahogyan azt talán éppen tegnap is mondtam, ebben a hatalmas közösségben különösen fontos, hogy imádkozzunk egymásért. Mert lehet, hogy most éppen valamelyik testvérünk élete egyik legnehezebb időszakát éli.

Lehet, hogy vannak köztünk olyanok, akik most rendkívül súlyos megpróbáltatásokkal küzdenek. És ha te is közéjük tartozol, ha most éppen életed egyik legnehezebb időszakában vagy, akkor szeretném, ha tudnád: imádkozunk érted.

Igen, most, ebben a pillanatban is imádkozunk érted. Forduljunk hát együtt az Úrhoz!

Urunk, Istenünk! Kérünk, légy azokkal a testvéreinkkel, akik most megpróbáltatások közepette élnek, akik életük nehéz, szenvedéssel teli időszakát járják!

Légy velük, Urunk! Emeld fel őket! Segíts nekik, hogy soha ne engedjenek a csüggedésnek, hogy ne veszítsék el a reményt!

Ajándékozd meg őket bátorsággal és erővel, hiszen te már legyőzted a világot!

Ámen.

Kedves bibliaolvasók, imádkozom értetek. Kérlek benneteket, imádkozzatok értem is! Köszönöm.