244. nap: Zsuzsanna igazsága
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Hálát adunk neked ezért a csodálatos mai napért. Hálát adunk szent igédért, benne a Jeremiástól kapott levélért, a halottak feltámadásáról szóló erőteljes tanúságtételért és Zsuzsanna magával ragadó történetéért az ő erényeiről és Dániel bölcsességéről, vagyis arról, hogy te mindenhol jelen vagy és mindenben munkálkodsz. Te, aki felfeded előttünk a bukás előtti felfuvalkodottság titkát, ami pusztulásba vezet, segíts mindenkor alázatosan járni előtted! Alázattal színed előtt, alázattal a te akaratodban és alázattal minden ügyeinkben. Jézus nevében kérünk téged. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Húúú, ahogy már tegnap is mondtam, ezek az olvasmányok egészen rendkívüliek! Jeremiástól ma csak egyetlen fejezetet vettünk, de az jó hosszú. Ebben Isten különös dolgot kér. Azt mondja: „Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem. Mert eljön az idő – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának sorsát. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam” (Jer 30,2-3).
Mennyire megerősítő pillanat ez! Igazából a 30. fejezettől a 33-ig van egy bátorító jellegű szünet a könyv közepén. Tudjuk ugyanis, hogy Jeremiás leginkább a síró, jajkiáltó prófétaként ismert, és még ez az úgymond vigasztaló rész is elég kíméletlenül indul. Azt írja: „Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?” (Jer 30,6).
Nagyon sok már itt is a fájdalom. Emlékeztek rá, hogyan hordta Jeremiás az igát egy hónapig? Végül Hananja, a hamis próféta levette róla és szétzúzta mondván, hogy Nebukadnezárt meg fogják dönteni, az iga pedig le fog kerülni a népről. Jeremiás pedig erre úgy válaszolt, hogy rendben, egy fából készült igát eltávolíthatsz, de helyette vasból készültet fogsz kapni.
A 8. versben viszont stílust vált, mert Jeremiás nem csak jajongani és sírni tud. Azt mondja: „Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái, hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik.” (Jer 30,8-9).
Ez annyira jó! Jó és erőteljes, hiszen emlékezhettek arra is, hogy míg Hananja két év rabságról beszélt, Jeremiás hetven évet mondott. Csak azután lehet majd hazatérni. Ez itt most viszont egészen súlyos, mert Isten szól. Megígéri, hogy megsemmisíti mind a nemzeteket és azok feledésbe fognak merülni.
Mikor láttunk utoljára ammonitát vagy jebuzitát? Izraeliekkel viszont egyáltalán nem nehéz találkozni. Isten népe túlélt, amikor lényegében minden más nemzet elveszett azon a vidéken.
Izrael népe, amely, ahogy az Úr más helyeken mondta az ószövetségi Szentírásban, nem volt a legnagyobb, sem pedig a legerősebb, de még a legbölcsebb sem. Viszont Istenhez tartozott. Itt is áll a versben: „Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek” (Jer 30,22). Hihetetlen! Annyira hihetetlen!
Hát ez a különbség. Pontosan azért maradt fenn Izrael népe egészen a mai napig, mert rajtuk van az Úr áldása. Így hát mi is tovább imádkozunk, hogy zsidó barátaink ne csak egyetlen igazi Istenüket fedezzék fel, szeressék teljes szívükkel, megértsék teljes elméjükkel és szolgálják minden erejükkel, hanem arra is eszméljenek rá, hogy a Messiás már eljött Jézus Krisztusban és Isten minden ígéretét beteljesítette. Imádkozzunk, hogy testvéreink ezt megértsék!
De menjünk most tovább Dániel könyvére. A 13. és a 14. fejezet nem minden protestáns bibliafordításban van benne, de a deuterokanonikus írások között szerepel. Itt találkozunk Zsuzsanna történetével is mindjárt, de előbb még lássuk ezt az egészen őrületes és hihetetlen 12. fejezetet! „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója” (Dán 12,1a). Amikor csak megemlítik Szent Mihály arkangyalt, már akkor nagyon örülünk, de tovább is van: „Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra” (Dán 12,2). Ez az egyik hely az Ószövetségben, ahol a halottak feltámadását kifejezetten megemlítik. A test feltámadásába vetett hit az apostolokig visszavezethető keresztény hittétel.
Ez nagyon fontos.
Hiszünk abban, hogy a végidőkben, amikor Krisztus újra eljön, minden halott feltámad. Azok, akik Istennel vannak, örök életet nyernek, míg azok, akik Istentől önként elszakadtak, gyalázatra és örök kárhozatra jutnak.
Tulajdonképpen mindnyájan menny és pokol között választunk minden egyes pillanatban. Ez egy igazi választási lehetőség, amit Isten mindenkinek megadott. Mindig elmélkednünk kell rajta, és újra meg újra megkérdezni az Urat, hogy éppen távolodunk tőle vagy közeledünk hozzá. A dolgok mostani állása szerint én gyalázatra és örök kárhozatra fogok feltámadni, vagy örök dicsőségre?
Ez a kérdés kap ábrázolást a 13. fejezetben, Zsuzsanna erényeinek, igazságának és jóságának hosszabb történetében, ahol természetesen Dániel bölcsessége is megcsillan. Én úgy gondolom, itt leginkább Zsuzsanna igazságára és hajthatatlanságára kell figyelnünk, valamint arra, ahogy elutasítja a megalkuvást és a hazugságot.
Amit ki lehet olvasni a leírásból, az az, hogy voltak nők Izraelben, akiknél a befolyásos emberek célt tudtak érni ilyen módszerekkel. Nem azért, mert az áldozatok gyengék voltak, hanem azért, mert ilyenkor az embert az események annyira a hatalmukba kerítik, hogy valósággal rettegni kezd. Ez mindenkire vonatkozik, akit valaha hasonló támadás ért.
Nagyon sok ilyen történetet hallhatunk, akár a jelenkorban is. Izrael két vénének története mindenkit megszólít. Világiakat és vallásosakat, Egyházon kívülieket és az Egyház tagjait egyaránt. A minta, hogy valaki hatalmával visszaélve igyekszik megkapni valakitől, amit akar, újra meg újra visszatér.
Bármennyire is szeretnénk leginkább Zsuzsanna erényeit és Dániel bölcsességét a középpontba helyezni, nem mehetünk el szó nélkül a romlottság mellett sem, ami a két vént jellemzi, a bűnös vágyat, ami ellen még csak nem is küzdenek. „A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy. Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre” (Dán 13,8-9).
Ez mindannyiunkkal megtörténhet. Igen, itt most éppen a nemi vágyról van szó, de bármi más is lehetne. Ott kezdődik a bűn, hogy szívünket átengedjük a kísértésnek. Hagyjuk, hogy irányítson. Pénz, hatalom, hírnév, elismerés, nemiség. Minden ilyesmi. A vének elfordítják tekintetüket az égről, helyette vágyuk tárgyát nézik. Ez előbb eltorzítja, majd elpusztítja szívüket. Mindkettőjüket elragadja a szenvedély. Nem rögtön, hanem miután szemüket lesütik, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.
Ez a kulcspont.
Menjünk tovább. Talán pár hét múlva elérjük Máté evangéliumát, ami nagyszerű lesz. Hallani fogjuk a vízen járó Jézus és a szintén vízen járó Péter történetét. Az fog történni, hogy amikor Péter látja, milyen erős a szél, félni és süllyedni kezd. Tehát leveszi szemét Jézusról és inkább a vele szemben álló veszélyre tekint. Nem az Úrra, hanem arra, amitől a legjobban fél.
Ez velünk is megtörténhet.
Mi is elfordíthatjuk tekintetünket Krisztusról, hogy helyette inkább elménk torzulataira, vágyaink elhajlására figyeljünk. Ekkor mi is elsüllyedünk, mint Péter és ugyanazt élhetjük meg, amit a két vén, akik hagyták magukat tönkremenni. Nagyon szeretem Zsuzsanna imáját. Így szól: „Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna. Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak” (Dán 13,42-43).
Ezt négy egyszerű szó követi: „Az Úr meghallgatta könyörgését” (Dán 13,44). Ismerjük ezt valahányan, akik kiáltottunk már az Úrhoz. Attól a pillanattól kezdve, hogy imádkozni kezdett az Úrhoz, Ő hallotta imáit úgy, ahogy hallja a te imáidat is!
Lehetsz te is Zsuzsanna, aki nem szabadultál meg, helyette pusztító bántalmakat kellett elszenvedned. De lehetsz Dániel is, aki napi szinten harcol a Zsuzsannákért. Akár Jeremiás is lehetsz, aki szívét és lelkét kiteszi, hogy segítsen az embereken, akik folyamatosan, újra meg újra elutasítják. És lehetsz a két vén egyike is olyan formában, hogy éppen most döbbensz rá, mivé lett a szíved. Mennyire szennyes lett. Levetted szemed az igazságos Bíróról. Elfordítottad füledet igaz tanításaitól. Mást helyeztél a szíved közepébe. Az pedig megmérgezett, így nem látsz már tisztán.
Tudjátok, bármikor kerülhetünk ilyen helyzetbe, de mi azért egy nagy közösség vagyunk. Vélhetően mindegyik szerep megjelenik köztünk, ezért imádkozzunk egymásért, emeljünk az Úrhoz mindenkit e csapatból, aki most emlékeinek nagy szégyenét és fájdalmát érzi és azokat is, akiket nemrég bántalmaztak és kihasználtak.
Vigyük az Úr elé azokat is, akik Dánielt testesítik meg, akik küzdeni próbálnak az igazakért, kemény munkával igyekeznek ügyüket Isten elé tárni. Azokat is, akik Jeremiáshoz hasonlóan folyton csak szolgálni próbálják a körülöttük levőket, akik viszont elutasítják őket. De minél inkább elszigetelődnek, annál jobban szeretnek. Urunk és Istenünk, felemeljük őket hozzád!
Azokat is, akik szíve eltorzult, mert átengedték a pénznek, a mohóságnak, a kéjvágynak, a bosszúnak, a haragnak, vagy bárminek, ami nem te vagy! Urunk és Istenünk, hallgasd meg kérésünk! Felemeljük hozzád őket, mert te mindenkit szeretsz arra vágyva, hogy megismerjen téged és neked adja önmagát.
Ahogy Jeremiáson keresztül mondtad: „Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek” (Jer 30,22). Mennyei Atyánk, segíts, hogy néped legyünk! Ámen!
Kedves bibliaolvasó társaim! Imádkozzatok értem! Én is imádkozom értetek.
