BIY HU cover 20. nap

20. nap: Júda és Támár – Biblia egy év alatt podcast

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Pátriárkák

Júda és Támár története.

Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte. Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte. Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt. Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. Mikor Támárnak megvitték a hírt: „Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”, letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül. Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. Odament hozzá az út szélére és megszólította: „Gyere, veled akarok hálni.” Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: „Mit adsz, ha velem hálhatsz?” Küldök egy kecskebakot a nyájból” – felelte. Azt mondta: „Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd.” „Milyen zálogot adjak?” – kérdezte. Azt felelte: „A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz.” Neki adta, hált vele, és az teherbe esett. Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját. Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. Megkérdezte a helység embereit: „Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?” Azok ezt válaszolták: „Itt nem volt parázna nő.” Erre visszatért Júdához és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.” Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.” Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: „Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik.” És folytatta: „Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot.” Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele. Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében. Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: „Ez jött ki elsőnek.” De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: „Mihez csinálsz magadnak nyílást?” – és Perecnek nevezték. Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Jób panasza és védekezése

A) A régi szép napok. Jób folytatta beszédét és így szólt: Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott? Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen. Bárcsak újra látnám őszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat. Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege. Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából. Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam; mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak. A főemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket. Az előkelők is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához. A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta: hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt. A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam. Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem. A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába. A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam. Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit. Így szóltam magamban: „Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma. Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon! Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!” Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom. A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam. Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk. Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg. Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket. 

B) A mostani nyomorúság De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam. Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje. Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban. A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük. A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra. Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben. Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt. És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje. És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául. Undorodnak tőlem és távolmaradnak, és nem átallanak arcomba köpködni. Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát. Jobboldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek. Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik. Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek. Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom. És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba. Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek. Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd. Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám. Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem. Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz. Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik. De ráemeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott? Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött. Bizony, jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett. Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai. Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok. A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak. Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim. 

C) Jób védekezése Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ne mondd embertársadnak: „Menj, gyere máskor, holnap majd adok!” – ha mindjárt adhatnál. Ne szőj gonosz tervet embertársad ellen, amikor gyanútlanul nálad üldögél. Ne veszekedj soha ok nélkül senkivel, aki ellened semmi rosszat nem tett. Ne irigyeld az erőszak emberét, s ne válassz magadnak az útjai közül. A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük Igédet, amelyben felfeded előttünk szívedet! Kérünk, engedd meg, hogy találkozzunk ebben az imában, mert itt és most találhatunk meg Téged, és itt és most találsz meg Te bennünket. Segíts, hogy felfedezhessük jelenlétedet a jelenben, életünk ezen szakaszában, jelen körülményeink között. Jézus nevében kérjük ezt. Ámen.

Elmélkedés

A Teremtés könyvéből egy újabb történetet olvasunk a megtörtségről és a rendezetlen életről. Júdát látjuk, aki Jákob (Izrael) fiai közül a negyedik; neve azt jelenti: „dicsér, magasztal”. A csaták idején Júda házát engedték előre, hogy a harcot dicsőítéssel kezdjék.
Ez üzenet lehet számunkra, hogy hasonlóképpen mi is dicsőítéssel kezdjük életünk mindennapos kis harcait.

Ebben a szakaszban egy elszomorító történetet olvasunk: Júda fiai közül az első elveszi Támárt, de meghal, mielőtt utódot tudna nemzeni. Így a törvény értelmében a következő fiú veszi el az asszonyt. Ő Onan, akinek példáján keresztül egy bibliai beszámolót olvasunk arról, hogy az ember miként tudja elválasztani a szexuális együttlétet az utódnemzésre való nyitottságtól, ami Isten szemében gonosz dolog. A Biblia szerint Onan bűnébe esnek mindazok, akik a szexuális aktus során szétválasztják az egyesülés aspektusát a nemzéstől.

Onan azzal is vétkezik Isten szemében, hogy a törvény ellenére nem hajlandó bátyja özvegyének fiúutódot adni, és azt felnevelni. Ezért ő is meghal.

Támár jól tudja, hogy ezek után Júda nem fogja harmadik fiát is neki adni, amint ez kötelessége lenne, ezért saját kezébe veszi a dolgokat, és szajhának öltözik. Júda – nem ismerve fel őt – szexuális kapcsolatot létesít vele. Júda becsületzálogot ad, mellyel Támár később bizonyítani tudja, hogy gyermeke a saját apósától származik. Megtörtség megtörtség hátán…

Mégis, amikor Máté evangéliumában Jézus családfáját olvassuk, szembetűnő, hogy benne a négy megemlített nő közül az első maga Támár, Fáresz és Zárá anyja. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus családfájának is része a megtörtség. (A további nőalakok: Ráháb, aki valóban prostituált volt; Rút, aki nem is volt zsidó, hanem idegen, moábita; és Betsabé, akit Dávid házasságtörés és gyilkosság árán vett el férjétől, Uriástól.)

Ezek a történetek is megerősítik bennünk azt a gondolatot, amely az utóbbi napok egyik témája: Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni.

Hihetetlen dolgokat tud végbevinni, ha Ő az életünk Ura. Rendkívüli módon hatalmas jót tud cselekedni akkor is, ha olykor a gonoszságot választjuk – természetesen csak akkor, ha mindezt észrevesszük, és szívből visszatérünk Hozzá. Mekkora ajándék tudni, hogy Isten a megtörtségünkből is csodálatos dolgokat képes kihozni. Ez nagy bátorítás nekünk a mai napra és minden napra, amikor felismerjük megtörtségünket. Ha odaadjuk megtörtségünket, Ő valami szépet alkot belőle. Mint az összetört kedvenc teáscsésze, amelynek darabjait a mester aranyporral és egy speciális lakkal ragasztotta össze: megmaradnak a törésvonalak, de a csésze értékesebb és egyedibb lett az összeragasztás után. Mert semmi sem vész kárba, amit Istennek adunk.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

4 hozzászólás

  1. Nagyon örülök hogy lehetőség nyílt a biblia napi olvasására. Fábry püspök atya kiegészítése, magyarázata nagyon nagy segítség. Minden nap nagyon várom az újabb részeket.
    Nagyon szépen köszönjük ezt a nagyszerű lehetőséget.

    Válasz

  3. Szükségünk van egymásra. Mert semmi sem vész kárba, amit Istennek adunk. Legyünk bizakodók, Isten szeret és velünk van. Kornél atya köszönet Neked a biztatásért. Így tudjuk folytatni.

    Válasz

  4. INRI,
    kapkodjuk a fejünket a bibliàban a csaladfàk körüli szexuàlis zürzavarban. Pl. AZ özvegy Tåmàr megszüli aposàtòl AZ örököst, hogy AZ AZ àlruha miatt nem IS tudja, hogy kisemnyével hàl…Azonban itt csakis férfiak és nök és a szaporodàs a nemzeti csalàdi fennmaradàs körül forog a vilàg. Vezetö rabbitòl tudom, hogy AZ eredeti szövegekben soha semmilyen férfi-férfi együtthàlàs Sem Volt a Joteremtö àltal elfogadott. A szexuális életet Jézus a szentségi sirighü férfi és nö közötti hàzassagra pontositva irta elö. Tehàt Ott EZ nemcsak javaslat, Hanem Istennek tetszö öt szolgàlò egytesti önàtadàs. Ebben ember nem szolhat bele, EZ hàloszobatitok. A férj és feleség között. Javasolt a szakirodalom Dr. Fritz Kahn: a szerelem iskolàja. Ami pedig kifejezetten bünõs a homoatyàk praktikàja. Pl. Gregor Jansen bécsi Bretienfeldi esperes szivàrvànyos homomisés honlapja. Tessekmondani mikovàltsàkmàle? Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.

    Válasz