1968 óta először: XIV. Leó pápa megtisztelte a Svájci Gárdát
A hűség szimbólumaként a Svájci Gárda még ma is az eskü erejére és a kötelességteljesítésre emlékeztet.
2025. október 4-én, szombaton XIV. Leó pápa személyesen jött el megszemlélni a pápai Svájci Gárda újoncainak eskütételét, amire 1968 óta nem volt példa. Valójában VI. Pál pápasága óta az egyházfők nem vettek részt ezen a szertartáson. Ezért az új pápa jelenléte erős jelzést ad arról a bensőséges és lelki kapcsolatról, amely összefűzi a Szentatyát és azokat, akik hűséget esküsznek neki. Nem csak egy megújított ünnepséget érzékelünk benne, hanem egy világos, egyértelmű akaratot, amellyel a kortárs világ szívében emlékeztetni kíván arra, hogy a pápa szolgálata nem korlátozódik egy egyszerű hagyományra, hanem élő és igényes elkötelezettség marad.
Egy példa nélküli ünnepség
A szép őszi délutánon az Apostoli Palota Szent Damasus-udvara a legszebb díszeibe öltözött: a nevezetes sárga-kék-piros egyenruhát viselő gárdisták vigyázó tekintete alatt a svájci kantonok zászlai lobogtak a szélben, miközben az újoncok családtagjai foglalták el a lelátókat. XIV. Leó pápát belépésekor a Gárda parancsnoka, a káplán, több bíboros és a Szentszék méltóságai üdvözölték. Az udvar közepén foglalt helyet, hogy maga is részt vegyen ezen fiatalemberek eskütételén, amelyben megígérik, hogy „hűséggel, lojalitással és becsülettel” engedelmeskednek neki, védelmezik és szolgálják őt.
Christoph Graf ezredes, aki 2015 óta a Svájci Gárda parancsnoka, köszönte meg a pápa jelenlétét, kiemelve ennek a gesztusnak a történelmi jelentőségét. A felsorakozott újoncok ezt követően lépésben elvonultak a pápai uralkodó előtt, és vele szemben megálltak. Ezután eljött az ünnepélyes pillanat, állva, szimbolikus gesztussal felemelték jobb kezük három ujját, a Szentháromságra emlékeztetően, mielőtt megfogadták volna, hogy szolgálják az egyházfőt és utódait, illetve az apostoli szék megüresedése esetén a Bíborosi Kollégiumot, tiszteletben tartják, a parancsnokot és elöljáróikat, és ha szükséges, életüket is felajánlják a pápa védelmére.
Ezt követően XIV. Leó pápa beszélt. Először „megköszönte Istennek az élet és a hit adományát”, majd hozzátette, hogy ez a szertartás „nagy fontosságú tanúságtétel a mai világban. Segít megértetni velünk a fegyelem, az áldozathozatal jelentőségét, hogy úgy éljük meg a hitet, hogy az valóban minden fiatalhoz szóljon az életük feláldozásának, mások szolgálatának, a másokra gondolásnak az értékéről.”
„A pápa részvétele, amely VI. Pál 1968-as jelenléte óta az első ilyen alkalom volt, történelmi jelentőséget kölcsönöz 2025. október 4-ének. Az időpont megválasztását mindazonáltal az új pápaság körülményei diktálták. Ferenc pápa halála és a pápaválasztó konklávé megtartása az általában május 6-án tartott szertartás elhalasztásához vezetett. A május 6-i emléknap pedig annak a 147, önmagát hősiesen feláldozó svájci gárdistának a halálára emlékezik, akik 1527-ben VII. Kelemen pápa védelmében harcoltak az ellenséges V. Károly császár oldalára átállt korábbi francia rendőr, Bourbon Károly által vezetett csapatok római fosztogatása során.
Svájci Gárdistává válni
A pápai Svájci Gárdához csatlakozni nem egyszerű adminisztratív eljárás. Igazi elhivatottság, egy szigorú pályafutás eredménye, amely megfelel a több évszázados hagyományoknak, de alkalmazkodik a modern világ követelményeihez is. A kiválasztás kritériumai továbbra is szigorúak: svájci állampolgárságúnak, 19 és 30 év közötti, gyakorló katolikus nőtlen férfinak és minimum 174 cm magasnak kell lenni. Szükséges továbbá a Svájcban letöltött katonai szolgálat, valamint egy elismert diploma, kifogástalan hírnév és tökéletes fizikai és mentális egészségi állapot.
Ha a jelentkezőt felvették, a leendő gárdista egy teljes kiképzésen vesz részt, ami katonai ismeretek és egy specifikus vatikáni képzés keveréke. A pápai szolgálat minimális időtartama 26 hónap. Öt év szolgálatot követően, a legalább 25. életévüket betöltött gárdisták, ha további három évre elkötelezik magukat, engedélyt kaphatnak arra, hogy házasságot kössenek, és a laktanyán kívül lakjanak. Szolgálati idejük folyamán a gárdisták biztosítják a Vatikán biztonságát, elkísérik a pápát utazásai során, biztosítják a Bíborosi Kollégium védelmét a pápai szék megüresedési időszakaiban, és díszőrséget adnak a nagyobb ünnepségek és államfői látogatások során.
A Gárda eredete
Ahhoz, hogy megértsük mi a Svájci Gárda hivatása, vissza kell mennünk XVI. századbeli eredetéhez. Valójában az alapítás napjának gyakran 1506. január 22-ét tekintik, amikor is Kaspar von Silenen kapitány vezetésével megérkezett a Vatikánba az első svájci zsoldos egység, hogy II. Gyula pápa szolgálatába álljon. A pápa, akit lenyűgözött a svájci katonák vitézsége és hűsége, úgy döntött, hogy állandó testőrséget hoz létre személyes biztonságának biztosítására.
Az évszázadok folyamán a Svájci Gárda a Vatikán egyik legerősebb szimbólumává vált, a bátorság és az elkötelezettség olyan megtestesítőjeként a Szentszék szolgálatában, amelynek az értéke különösen 1527. május 6-án, Róma tragikus kifosztásának a napján mutatkozott meg.
A szívós híreszteléssel ellentétben, a gárda színes egyenruhája nem Michelangelo alkotása. Valójában Jules Repond, a Gárda 1910 és 1921 közötti volt parancsnoka tervezte, aki Raffaello freskóiból merített ihletet a ma ismert öltözék megalkotásához. Ő vezette be a kék, sárga és piros színeket, és megváltoztatta a szabást, hogy az ötvözze az ünnepélyességet és a kényelmet. Ezt az ünnepségeken viselt öltözetet azonban a mindennapokban visszafogottabb egyenruhákra cserélik, nevezetesen a „fél-gála” elnevezésű, sötét gyapjúból készült, vérvörös és arany színű, álló gallérú, sárga és fehér övvel hordott viseletre, amelyet nemrégiben hoztak vissza a használatba, miután 1976 óta már nem viselték. https://vaticaninfo.com/2025/10/garde-suisse-pontificale-un-nouvel-uniforme-de-representation/
A Svájci Gárda ma is katonák generációin keresztül örökíti tovább ezt a hűséget. Nem elégszik meg a terület védelmével, egyaránt védelmezi a szellemi örökséget is. Ezzel emlékeztet egy támpontokat kereső társadalomban az adott szó és a teljesített kötelesség értékére.
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Boulevard Voltaire
