BIY HU cover 19. nap

19. nap: József és testvérei – Biblia egy év alatt podcast

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Pátriárkák

Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.

IV. JÓZSEF TÖRTÉNETE
József és testvérei.

Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

Józsefet eladják.

Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” „Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?” A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.


Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az ártatlan Jób ismeri Isten hatalmát

Jób folytatta beszédét és így szólt: Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot. Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig. Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem. Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére! Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent? Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?

Cofár beszéde: Az átkozott

Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli. Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó. A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg. Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele. Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt. Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől. Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utánapisszegnek.

4. A BÖLCSESSÉG DICSÉRETE
Az ember maga nem tehet szert bölcsességre

Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak. Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak. Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet – addig éjszaka borult rá. Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben). A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak. Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne. Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni. A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán. Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket. Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme. Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott. De hát a bölcsesség – ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye? Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni. Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása. Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért. Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni. A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél. Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze. Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye? Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt. Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye. Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van. Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte, amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte, akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére. Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Nem kell tartanod hirtelen ijedségtől, sem a gonoszok támadásától. Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Istenünk, Te jó vagy hozzánk, és ezért mi dicsőítünk Téged! Hálásak vagyunk Igédért! Küldd el nekünk Szentlelkedet, hogy életre keltse szívünket, és mi napról napra egyre szorosabban tartozzunk Hozzád! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Elérkeztünk hát ehhez a bizonyos fejezethez a Teremtés könyvében, ahol József története kezdődik. Józsefet Izrael nagyon szereti, nem csupán azért, mert ő a legkisebb, hanem azért is, mert ő Ráchel fia. Testvérei viszont másképp éreznek iránta, ami komoly feszültséget és törést okoz.

Ez a törés, a megtörtség eddig minden nap előkerült, amióta olvassuk a Szentírást. Ez hát valamiféle kulcs lenne? A Szentírásban a megtörtség olyan fogalom, amely folyton megjelenik. Itt van a tizenhét éves József, akinek testvérei jóval idősebbek lehetnek. Mivel Izrael jobban szereti a kicsit, mint őket, a nagyok féltékenyek és irigyek. Lényegében ez a kulcs, ugye?

Amikor igazságtalanságot látunk, először talán helyesen állapítjuk meg, hogy ez így nincs rendben. De utána könnyű letérni a jó útról. Könnyű elfelejteni, hogy az igazságért harcolunk. Helyette inkább megsértődünk, féltékennyé válunk, és gyűlölködni kezdünk.

Ezt látjuk itt is. Elindulunk onnan, hogy születik egy gyermek. A tizenegyedik. Most ő a legkisebb, mert Benjamin még nem jött a világra, és amikor majd megszületik, József nem is fog róla tudni, csak később. A nagy testvérek úgy vélik, Józsefnek nem lesz sok hatalma vagy tekintélye, elvégre nem ő az elsőszülött.

Izrael mégis őt kedveli, ami igazságtalan. Olyat kapott, ami az idősebbeknek jár. Ezt észreveszik bátyjai, ami később féltékenységgé alakul. A féltékenység pedig irigységbe csap át. Az irigység pedig sértettséggé válik. Úgy tűnik, nincs megállás.

Amikor elkezdjük érezni, hogy másé lett az, amit mi a magunkénak vallunk, hiszen természetes módon a miénknek gondoljuk – ebben az esetben az apa szeretetét –, akkor nincs tévedés: a nagyok jól látják a helyzetet, de rosszul teszik, hogy megsértődnek. Ez ugyanis odáig viszi őket, hogy hajlandók lennének ölni, akár meg is gyilkolni a tizenhét esztendős legkisebb testvért.

Te most nyilván elítéled ezt a magatartást, és azt gondolod, hogy ezt te sosem tennéd. Soha nem süllyednél idáig. De az irigységbe torkolló féltékenység, amely aztán sértődöttséggé fajul, téged is elvezethet akár a legnagyobb bűn elkövetéséig is. Ezért amikor ezt a történetet olvasod, ne azt nézd, hogy ó, milyen megtörtek, sebzettek voltak ezek az emberek akkor régen, hanem arra figyelj, mit árul el rólad éppen most.

Ez a te családtörténeted. Amilyenek voltak az őseid, olyan vagy te is, hiszen az esetek nagy százalékában példakövetők vagyunk. De Isten nemcsak a saját szívét fedi fel Igéjében, hanem a tiedet is megmutatja neked. Így felismerheted, hogy ha féltékenységedet nem tartod kordában, irigységgé válhat, amely aztán sértődéssé lesz. Ez pedig halálos is lehet.

Nyilván én sem szeretnék idáig jutni, és tudom, hogy te sem. Akkor hát mit tegyünk? Mondjuk el: rendben, Uram, ha féltékenyekké is váltunk, ha az irigység gyökeret is vert szívünkben, ha sértettségünkben biztosak is vagyunk az igazunkban, mi Hozzád fordulunk. Elfogadjuk az igazságot.

És mi itt az igazság? Az, hogy a többiek élete ajándék, és ők nem az adósaink. A körülöttünk élő emberek szeretete nem jár nekünk. Ha megkapjuk, mindenképpen hálával kell fogadnunk, nem pedig követelni vagy jogot formálni, igényt tartani rá. Az élet nem valami, ami jár, hanem valami, amiért hálásak lehetünk. Nem követelhetjük, nem vehetjük el erővel. Az élet ajándék.

Ahogyan a mai nap is ajándék mindannyiunk számára. Ezért, ahogy útra kelünk közös kalandunk immár tizenkilencedik napján, hálát adunk az Úrnak. Mert a hála gyógyír a sértődésre, orvosság a féltékenységre, és kioltja az irigységet is. Urunk, Istenünk, hálát adunk Neked ezért a mai napért!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. INRI,
    félelmetes EZ a többnejü igazsàg. Sokak szerint 150 millio évig tartott a többnejüség a Mai embernél. A Jézus nevü vàndortanitò a Joteremtö fia mondta ki elöször ittjàrtakor. Kétezer éve a zsidò Mirjam fia, aki Gabriél angyal ilytén hirére szerencsénkre ezt mondta: Ime AZ Ùr szolgàlòleànya legyen nekem a te szavaid szerint. JEZUS AZ egynejüségi Isteni tervet hirdette Meg. Ami a kezdetektöl igy voltvanlesz. Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.

    Válasz