178. nap: Visszavárnak

Korszak: Megosztott királyság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük igéd és köszönjük, hogy visszahívsz bennünket magadhoz. Köszönjük a próféták hangját és szavait, amelyeket Szentlelked sugalmazott, hogy visszahívják Izrael és Júda népét, és az összes nemzetet a te szívedhez. Urunk, Istenünk, bennünket is visszahívsz. Segíts, hogy meghalljuk Ámosz próféta szavait és a Szentírás minden szavát, melyek visszahívnak bennünket hozzád! Ez a te szereteted logikája: sokat adsz nekünk és sokat is vársz el tőlünk. Elvárod, hogy hűségesek legyünk hozzád, mivel te is nagyon hűséges vagy hozzánk. Elvárod, hogy viszontszeressünk, mert annyi szeretetet adtál nekünk. Urunk, Istenünk, Jézus nevében kérünk, segíts, hogy bűnbánatra jussunk, mielőtt még túl késő lenne! Segíts, hogy teljes szívünkkel, értelmünkkel és erőnkkel hozzád forduljunk! Segíts, hogy mindazzal hozzád forduljunk, amik vagyunk és amink van. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok második könyvének 10. fejezetében Jehuval találkozunk, aki egy eléggé összetett jellem. Ő Jorámot, Acháb fiát követi Izrael trónján. Achábnak 70 fia élt még Szamáriában. Jehu felteszi a kérdést a fiakat nevelő véneknek, hogy melyiket akarják megtenni uralkodónak. Azok félelmükben azt a választ adják, hogy Jehut akarják királyuknak, aki erre azt kéri, hogy azzal bizonyítsák neki hűségüket, hogy megölik Acháb mind a hetven fiát és odaviszik elé a levágott fejeket. A vének ezt meg is teszik. Jehu kiirt mindenkit Acháb házából, akiről úgy gondolja, hogy a legkisebb veszélyt is jelenthetné a hatalmára.

Később Baál imádóitól szabadul meg, cselt alkalmazva. Azt mondja az embereknek, hogy Achábnál ő nagyobb tisztelője Baálnak, s összehív mindenkit, hogy vele együtt imádják. Baál templomában aztán vérfürdőt rendez, egyetlen Baál hívő sem marad életben. Érdekes, mert Jehu álnokság útján éri el ezt, de a végeredmény, a Baál-kultusz eltűnése mégis pozitív. Kiirtja Baál összes tisztelőjét, neve mégsem szerepel a jó királyok sorában. Hiszen emlékeztek, az északi királyságban, Izraelben nincsen egy jó király sem. Jehu részben jó, de nem állította vissza teljesen az Úr helyes imádását. Megtartotta Jerobeám aranyborjúit Bételben és Dánban, ezért Isten úgy tekintette, mint aki csak fél szívvel követi őt – és ez mindannyiunk számára tanulság. Tett valami jót azzal, hogy kiirtotta a helytelen kultuszt, de nem állította vissza a helyes istentiszteletet. Pedig tudhatta, és mindenki tudta, hiszen ismerték a zsidó Írásokat, ismerték a történelmet, hogy Isten imádásának a helye Jeruzsálem. És ha úgy imádjuk Istent, ahogyan Ő akarja, akkor nem mehetünk Bételbe vagy Dánba aranyborjút imádni. Jehu nem ennek megfelelően cselekedett, ezért a rossz királyok között tartják őt számon.

Ámosz próféta, akinek ma kezdtük el a könyvét olvasni, körülbelül Jehu uralkodása után 50 évvel élt. Az ő prófétasága idején Júda királya Uzija, Izrael királya pedig Joás fia, II. Jerobeám. Ámosz Tekoából származik, Jeruzsálemtől 18 km-re délre. Tehát ő júdai, mégis nagyrészt Izrael népének prófétál. Ez figyelemre méltó, mert könyvének elején még nem Izraelnek vagy Júdának prófétál, hanem e két királyságot körbevevő népeknek: Damaszkusznak, Gázának, Tírusznak, Edomnak és Ammonnak. Ezeknek a nemzeteknek mondja el, mit vár tőlük az Úr, mert gonoszat cselekszenek. Van egy visszatérő kifejezés Ámosz próféciájában, ami így hangzik „… három, sőt négy bűne miatt” (Ám 1,3.6.9.11.13)… – mit jelent ez? Azt olvastam erről, hogy egyszerűen azt jelenti, hogy bűnt bűnre halmozott, tehát nem három, majd később négy bűnt követett el, hanem folyamatosan bűnben élt. Erre az Úr azt mondja, hogy ennek következményei lesznek. Ez a próféták feladata, ugye? Hogy emlékeztessék a nemzeteket. Majd a 2. fejezet 4. versében már Júda és a 6. versben Izrael is sorra kerül. Ámosz különösen élesen beszél, amikor Júda bűneiről szól. „Elvetették az Úr törvényét, s nem tartották meg a parancsait; mivel tévútra vezették őket hazug isteneik, akiknek már atyáik is a nyomukba szegődtek” (Ám 2,4). Ne felejtsük el, hogy az ő istentiszteletük alapvetően helyes, de folyton belecsúsznak valamilyen bálványimádásba. Még ragaszkodnak Istenhez, a jeruzsálemi templomba járnak, de folyton helytelen dolgokat tesznek. Ezért Ámosz visszahívja őket az Úrhoz. 

Mikor Izraelről beszél a 6. verssel kezdődően, már nemcsak a hamis istentisztelet ellen emeli fel hangját – bár ez is előjön újra és újra –, hanem hogy Izrael népe igazságtalanságot művel Isten előtt. Nem járnak igazságban, azaz nem viselnek gondot a szegényekre, hanem eltapossák őket. Nem gondoskodnak a gyámoltalanokról, hanem kihasználják őket. Ez Ámosz próféta legerősebb kritikája Izrael ellen az egész könyv folyamán.

A 3. fejezetben Ámosz kifejt egy gondolatot, amit úgy is nevezhetnénk, hogy Isten ítéletének logikája. Isten ítéletének logikája az Ő szeretete… Ő folyamatosan szeret, gondot visel még Izrael népére is, akik elhagyták az Ő tiszteletét. Még így is áldásokban részesíti őket. Jólétet és bőséget ad nekik és ők mégis elfordulnak tőle. 

Ugyanakkor eljön egy pont, amikor szembe kell nézniük azzal, amit választottak. Ámosz kimondja, hogy Isten ítélete elkerülhetetlen, mert annyi mindent adott nekik és mégsem fordultak vissza hozzá. Így szól: „Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten? … Ezt mondja az Úr: Amikor a pásztor is csak egy szárcsontot vagy fülhegyet ment meg az oroszlán szájából, ugyanígy Izrael fiai közül is (alig) mentenek meg (valakit), akik Szamáriában ágyuk mélyén ülnek, fekvőhelyükön, a párnák között” (Ám 3,8b.12). Ezzel azt mondja, hogy egy kis rész helyreáll majd, de a nagyobb rész elvész. Az északi országrész, Izrael fiai szétszóratnak, az ország romba dől. Ez Ámosz próféciája, aki azt próbálja tenni, mint minden próféta. Visszahívja az Úrhoz a népet, mielőtt még túl késő lenne. Ezt fogjuk hallani Ámosztól az elkövetkező két nap során. Ugyanez a felhívása minden prófétának, de itt most Ámosznak különösen is, aki azt mondja: „Térjetek vissza az Úrhoz, amíg nem késő”! 

Ez a hívás nekünk is szól. Meg kell értenem, hogy Isten engem is hív. Miben is vagyok hűtlen, mikor nem vagyok igazságos, hol nem járok igazságban az Úr előtt? Mert most van itt az idő, hogy visszaforduljak hozzá és megengedjem neki, hogy újra igazzá, újra egésszé tegyen.

De ez egyedül nem megy, ezért kell mindig imádkoznunk egymásért.

Kérlek, értem is imádkozzatok, én is imádkozom értetek!