118. nap: Saul kétségbeesése

Korszak: Királyok kora

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, tisztelünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük jóságodat. Köszönjük, hogy életet adtál nekünk ebben a világban, amelyet te alkottál; ebben a világban, amely jó, de nem biztonságos; ebben a világban, amely jó, de megtört. Urunk, Istenünk, kérünk, lépj be ebbe a megtörtségbe, mert mindaz, amit te alkotsz, jó. Még ha megtört is a szívünk, te akkor is szeretsz minket. Még ha mi magunk megtörtek is vagyunk, te akkor is szeretsz minket. És még ha ez a világ megtört is, te akkor is szereted, és meg tudod gyógyítani sebzettségében. Ezért lett emberré Fiad, aki áldozata, élete, halála és feltámadása által meg is váltotta. Elküldted Szentlelkedet erre a világra, erre a megtört, de mégis jó világra, hogy szent lehessen, hogy mi szentek lehessünk. Segíts minket, hogy neked szentelt életet éljünk ma és minden nap! Jézus nevében kérjük ezt. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A mai fejezetekben is Dávid történetét követjük, aki továbbra is menekül. Olyannyira menekül, hogy mit is tesz? Elmegy a filiszteusok területére, és Gát királyánál, Achisnál él. Ne feledjük, hogy ezek Izrael ellenségei. Most viszont Dávid kész a gáti polgárok között, a filiszteusok földjén élni. Sámuel első könyvének utolsó fejezeteiben, amelyeket holnap olvasunk, azt látjuk, hogy a filiszteusok nem bíznak benne, Achis király viszont igen. És miért? Mert bár Dávid a környező népek területén portyázik – rátámad az amalekitákra, a gesuritákra és a gisritákra –, Achis királynak azt mondja, hogy Izrael ellen hadakozott. Achis tehát azt gondolja: „Ó, hát igen, Dávid most már visszafordíthatatlanul a mi oldalunkon áll, mert felégette maga mögött a hidakat, már nincs visszaút. Ő, akit Izrael királyává kentek fel, most Izrael ellen harcol, soha nem fogják visszafogadni.” Ezért Achis teljesen megbízik benne. 

Közben a filiszteusok hatalmas hadsereget vonultatnak fel Saul király ellen Izrael területén. Saul, akit Isten elhagyott népe vezetésében, semmilyen bizonyosságot nem kap arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie. És mit csinál ekkor? Azt, amit sokan mások is, amikor Isten hallgat, vagy csendben van: valami máshoz fordul, hogy bizonyosságot szerezzen. Valami mást keres, hogy kiderítse, mit kellene tennie. Egy médiumhoz fordul, egy halottlátó boszorkányhoz, az En-dori jósnőhöz. Saul korábban betiltotta a halottidézők és jósok tevékenységét az egész országban. És mégis, most annyira kétségbeesett, hogy azt teszi, amiről tudja, hogy tilos.

Ez pedig velünk is megtörténhet, igaz? Lehet, hogy tisztában vagyunk vele, mi helyes és mi helytelen, de ha félelem és bizonytalanság vesz erőt rajtunk, akkor képesek vagyunk bármibe belekapaszkodni, és így könnyen ráléphetünk a rossz útra. Saul is ezt teszi, megkeresi a médiumot, hogy megidézze Sámuel prófétát. Sokan megdöbbennek azon, hogy a médiumnak valóban sikerül kapcsolatba lépnie Sámuellel. De vajon miért lepődünk meg ezen? Mert úgy gondoljuk, hogy a médiumok csak csalók, akik becsapják az embereket. És valóban, sok médium lehet szélhámos, de a szellemvilág nagyon is valóságos – legalább annyira, ha nem még inkább, mint az anyagi világ. Sámuel lelke elvált a testétől, mert a teste Rámában volt eltemetve – ezt mondja az Írás. De a lelke továbbra is létezett, különválva a testétől, ahogy a mi lelkünk is tovább él, amikor elválik majd a testünktől. Ezt valljuk is, hogy az embernek örök lelke van. De nem azért, hogy megidézzék. Ezért is lehet kísértés a halottidézés, más néven nekromancia, azaz a holtakkal való kommunikáció. És ez teljes mértékben tilos – mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben, mind pedig az Egyház korában. Az okkultizmus bűnével, köztük a ma is divatos dolgokkal kapcsolatban érdemes visszakeresni a Második Törvénykönyv 18,9-20-at. A Katolikus Egyház Katekizmusa a 2115. pontnál, a „Ne legyenek idegen isteneid előttem” parancsolattal kapcsolatban így fogalmaz: „Isten föltárhatja a jövőt prófétái vagy szentjei előtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövő tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. A meggondolatlanság a felelősség hiányát hozhatja létre”. Vagyis Isten igenis kinyilatkoztathatja a jövőt, de a keresztény embernek az a feladata, hogy teljes bizalommal ráhagyatkozzon Istenre, lemondva minden egészségtelen kíváncsiságról a jövővel kapcsolatban. Ez nagyon fontos. 

Az előrelátás hiánya felelőtlenséget eredményezhet. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, mit kell tennünk? Bízzunk az Úrban itt és most! Ne akarjunk kényszeresen a jövőbe látni, de felelősen készüljünk az előttünk álló teendőkre, gondolkodjunk előre a jövőt illetően! Vagyis egyszerre szükséges az Istenbe vetett bizalom, és a jelenben való felelősségteljes cselekvés.

Nem szabad tiltott spirituális eszközökhöz folyamodnunk félelemből vagy bizonytalanságból – mint ahogyan Saul tette az En-dori jósnőnél. Bíznunk kell abban, hogy Isten vezet minket a megfelelő úton. A jövő ismerete nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy ma hűségesek legyünk Istenhez, és a jelen pillanatban a legjobbat tegyük.

A jövő iránti kíváncsiság kapcsán fontos felismernünk, hogy bár Istenbe vetett bizalommal kell élnünk, a jelen feladata néha éppen a jövőre való felkészülés. Azonban a Katolikus Egyház Katekizmusa 2116. pontja világosan kimondja, hogy mindenfajta jóslás elutasítandó: „Mindenfajta jövendölés elvetendő: a Sátánhoz vagy a démonokhoz fordulás, a halottidézés és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes »lerántani a leplet« a jövendőről. A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbelátás, a jósokhoz (médiumokhoz) fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk”. 

Pontosan ezt tette Saul. Egy médiumhoz fordult, hogy olyan választ kapjon, amit Isten nem adott meg neki. Rendkívül fontos az, ahogyan a Katekizmus fogalmaz. Sokan azt gondolják, hogy például a tarot kártyák vagy horoszkópok ártalmatlan szórakozások. Emlékszem egy esetre, amikor valaki mesélte, hogy az édesanyja kidobatta vele a tarot kártyáit, és nem értette, miért. Azt gondolta, hogy ez csak játék. De az Egyház nem azért tiltja ezeket, mert időpocsékolás vagy butaság lenne velük foglalkozni, hanem mert valós veszélyt jelentenek.

A szellemvilág létezik, és nem minden szellem jó. Vannak angyalok, akik Isten jelenlétében élnek – de vannak olyan szellemi lények is, akik elutasították Isten uralmát. És ezekkel a szellemekkel lépünk kapcsolatba, amikor horoszkópokat olvasunk, asztrológiával foglalkozunk, tenyérjóslásra adjuk magunkat, vagy médiumokat keresünk fel. Talán valaki azt mondja: „De én tényleg gyógyulást tapasztaltam, vagy választ kaptam!” Lehetséges. De rossz forrásból kaptad a választ. Az 1Sámuel 28-ban a médium nem csak úgy tett, mintha megidézné Sámuelt, hanem valóban sikerült neki. De ez Saul pusztulásához vezetett. Ugyanez igaz mindenki számára, aki jóslásra, médiumokra, Ouija-táblákra vagy hasonlókra hagyatkozik, illetve, ha ezotériával foglalkozott. Ha valaha is kapcsolatba kerültél ezekkel a dolgokkal, nagyon kérlek, szabadulj meg tőlük! Égesd el, dobd ki ezeket lehetőleg úgy, hogy más se találja meg – és menj gyónni! Térj vissza Istenhez, mert ezek a dolgok nemcsak az első parancsolat súlyos megszegését jelentik, hanem a saját lelkedet is nagy veszélybe sodorják. Ez egy nagyon komoly téma, de a Biblia világosan beszél róla. 

És mi lett Saul sorsa? Sámuel próféta megmondta neki: „Holnap meg fogsz halni.” Ezek a dolgok lelkileg megölnek minket. De nem kell félnünk, mert Jézus Krisztus minden felett győzedelmeskedett. Viszont tudatosan el kell fordulnunk minden gonosz forrástól, vissza kell térnünk az Úrhoz, meg kell bánnunk bűneinket, ahogy lehetőségünk van rá, gyónjuk meg, és szabaduljunk meg minden ezzel kapcsolatos dologtól az életünkben!

Hát, ismét egy nehéz téma ma, a 118. napon. De micsoda ajándék az, hogy a meghívásunk nem csak az anyagvilágra, a földi életre szól. Igen, létezik egy szellemi világ, amelynek részei vagyunk, de nekünk egyedül Istenben kell bíznunk – még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy hallgat. Nem vehetjük kezünkbe az irányítást a jövő felett. Tudom, hogy ez nehéz, és az élet kihívásokkal teli, ezért is imádkozunk egymásért. Kérlek, imádkozzatok egymásért! Én is imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem!nk továbbra is egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem!ért és ezért van nekem is szükségem a ti imáitokra.