10 alapvető módszer arra, hogy tettekkel, ne csak szavakkal fejezzük ki szeretetünket gyermekeink iránt

Hogyan mutassuk ki szeretetünket gyermekeink iránt úgy, hogy az segítse őket boldog, szeretettel teli és kiegyensúlyozott felnőtté válni?

„Szeretetben egyesülve.” Ez a rövid kifejezés a Kolosszeieknek írt levélből (2,2) nagyon jól összegzi a család lényegét, és azt a szeretetet, amit egymásnak adunk. Magától értetődőnek tűnhet, hogy szeretjük a gyermekeinket, azonban jobb, ha nem hagyjuk őket kétségek között. Szükség van arra, hogy kimondjuk „szeretlek”, de nem elegendő: „a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak”, tartja a mondás, és itt pont erről van szó.

Ahhoz, hogy egy gyermek személyisége egészségesen fejlődjön, szüksége van arra, hogy érezze a szülei szeretetét, és ezt az első pillanattól kezdve megtapasztalja – szinte már a fogantatásától. Ha a gyermek érzi a szülői szeretetet, akkor magabiztos lesz, lesz önbecsülése és biztonságérzete, és ezáltal megtanulja, hogyan szeressen másokat.

A továbbiakban arról olvashatunk, hogyan fejezzük ki úgy a szeretetünket gyermekeink iránt, hogy az segítse őket boldog, szerető és kiegyensúlyozott személyiséggé válni.

Öleljük és csókoljuk meg őket

Amikor valakivel beszélgetünk, a közlésnek akár több mint 60 százalékát testbeszéddel fejezzük ki. Ezért a gyermekeink iránt érzett szeretetünk kimutatásának egyik módja lehet az, ha megöleljük, megcsókoljuk őket. De kimutathatjuk úgy is, hogy gyengéden szólunk hozzájuk, mozdulataink és gesztusaink szelídek, így megértethetjük velük, hogy mennyire fontosak a számunkra.

Legyünk jelen

A szeretetünk kifejezése szempontjából fontos a jelenlét – egyszerűen csak legyünk ott. Minőségi időt kell gyerekeinkkel tölteni, és amennyire lehetséges, részt venni a mindennapi életükben. Mindössze arról van szó, hogy tegyük félre egy kicsit az egyéb feladatokat (vagy a mobiltelefont), mutassuk meg, hogy érdekel minket, amit csinálnak, vagy kérdezzük meg a véleményüket. A kettesben töltött idő különösen értékes lehet.

Figyeljünk oda rájuk

A fizikai jelenlét csak egy része annak, amire szükség van. Mutassuk meg, hogy lélekben is jelen vagyunk. Ha szomorúak, vigasztaljuk meg őket, és ha okkal szomorúak, osztozzunk ebben az érzésben és ezt hozzuk is a tudomásukra. Figyelnünk kell arra, hogy mi foglalkoztatja és mi nyugtalanítja őket, és meg kell próbálnunk reagálni a kérdéseikre még akkor is, ha nem mindig tudjuk a választ. Nincs abban semmi rossz, ha beismerjük, hogy nem tudjuk a választ. Ez sokkal jobb, mint ha nem veszünk tudomást a kérdésről.

Bízzunk bennük

Egy másik módon is kimutathatjuk gyermekeinknek a szeretetünket, még pedig úgy, ha bízunk bennük. Ha szabadságot adunk nekik, azzal bizonyítjuk nekik, hogy hiszünk bennük. Annak ellenére, hogy – talán éppen személyes tapasztalataink miatt – aggódunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy gyermekeink külön személyiségek, és sikeresek lehetnek abban, ahol mi kudarcot vallottunk. Ha bízunk bennük, ők is bízni fognak magukban. A figyelmeztetésre szükség van, hiszen meg kell óvnunk a gyermekeinket, de az ugyanolyan fontos, hogy bátorítsuk, és kihívások elé állítsuk őket, hogy új dolgokat is kipróbáljanak, és fokozatosan egyre függetlenebbé váljanak. A bizalom a szeretet hatalmas ajándéka.

Tiszteljük őket

Minden kapcsolat alapja a tisztelet, és ennek kölcsönösnek kell lennie. A szeretet kimutatásának egyik legszebb módja, ha tudjuk, hogyan tiszteljük a gyermekeinket. Ez nem azt jelenti, hogy egyenrangúként kezeljük őket felnőtté válásuk előtt, hanem azt, hogy ahogyan egyre érettebbek lesznek, egyre inkább tiszteletben tartjuk az álmaikat, gondolataikat, választásaikat, még akkor is, ha nem mindig értünk velük egyet.

Bátorítsuk őket

Amikor bátorítjuk gyermekeinket, még sikertelenségük esetén is, akkor nem csak magabiztosságot szereznek, hanem érzik, hogy szeretjük őket – a hibáik ellenére is. Ki kell mutatnunk, hogy büszkék vagyunk rájuk, nem csupán a teljesítményük miatt, hanem a munkájuk, a gondolataik, az erőfeszítésük és kitartásuk miatt is. Azt is ismerjük el, amit értünk, vagy másokért tesznek; ez így méltányos, és a hála hatalmas motiváló tényező.

Óvjuk őket (de ne túlságosan)

Ha óvjuk gyermekeinket, tudni fogják, hogy fontosak számunkra. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne fojtsuk meg őket! Szemben azzal, amit megpróbálunk elérni, a túlzott féltés veszélyes: azt fogják gondolni, hogy nem tartjuk őket képesnek arra, hogy vigyázzanak magukra. Ezért aztán végül valószínűleg vagy mindenbe beleegyeznek, és kisebbségi érzés alakul ki bennük, vagy fellázadnak a szülői féltés ellen. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt úgy, hogy gyermekeink biztonságban érezzék magukat, de ne nagyon korlátozva. Pontosan, ahogy a régi mondás tartja: adj gyermekeidnek gyökereket, hogy növekedjenek és szárnyakat, hogy repüljenek.

Szabjunk határokat

A gyermek születése pillanatától minden nap minden percében tanul. Ehhez a tanulási folyamathoz keretekre és határokra van szükség. A szülő feladata, hogy korlátokat szabjon és felállítsa a szabályokat. Elkerülhetetlen, hogy gyermekeink feszegessék a határokat, ugyanakkor meg fogják tanulni értékelni azokat, különösen akkor, ha készek vagyunk megindokolni a szabályokat (természetesen a gyermek életkorának megfelelő módon).

Néha látniuk kell, – akár saját életükben, akár kortársaik életében – hogy milyen következményekkel jár, ha nem tartják be a szabályokat. Csak ekkor fogják teljes mértékben elfogadni és értékelni a fegyelmet, de ennek is eljön az ideje. És ahogy az előző pontnál is, egészséges egyensúlyt kell tartanunk. Ne legyünk túl szigorúak, de túl engedékenyek se.

Adjunk nekik szabadságot, hogy önmaguk legyenek

Az is fontos, hogy gyermekeinknek megadjuk a lehetőséget,hogy önmaguk lehessenek, és ne olyanok, akikké mi akarjuk őket tenni. Nem szabad az elvárásainkkal túl nagy terhet rakni rájuk. Szeretni őket annyit jelent, hogy van elég erőnk hagyni, hogy önállóvá váljanak, és ha eljön az ideje, ne legyen már ránk szükségük. Még akkor is, ha nehéz átélni, hogy a gyermekeink eltávolodnak tőlünk és egyre függetlenebbé válnak, a szeretet azt követeli tőlünk, hogy hagyjuk őket szárnyra kapni és repülni.

Legyünk őszinték

Végül pedig nem szabad hazudnunk a gyermekeinknek. Szeretnek minket, bíznak bennünk. Ha azonban rájönnek, hogy hazudtunk nekik, csalódottakká válnak és úgy érzik, elárultuk őket. Azt hihetik, hogy azért hazudtunk, mert nem szeretjük őket, vagy arra a következtetésre jutnak, hogy másoknak hazudni az normális dolog. Egyik forgatókönyv sem jó. Ha ígérünk valamit, azt be is kell tartanunk. Ha úgy tűnik, nehéz valamit megmagyarázni egy gyereknek, akkor is ragaszkodnunk kell az igazsághoz. Néha le kell egyszerűsítenünk a választ, képeket vagy metaforákat segítségül hívva addig, amíg gyermekünk elég nagy nem lesz, hogy megértse. Az őszinteség a bizalom és a tisztelet jele, és nélkülözhetetlen egy szeretetteljes kapcsolatban.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Aleteia