XIV. Leó megnyitotta a konzisztóriumot: „Azért vagyok itt, hogy meghallgassalak benneteket. Tanuljunk meg együtt dolgozni”

Leó pápa beszéde indította el a Bíborosi Kollégium tagjai vatikáni találkozójának munkafolyamatát. A pápa a szinodalitást jelölte ki, mint „utat, amelyet Isten kér a harmadik évezred Egyházától”, és egységre hívott, amely „vonz”, miközben „a megosztottság szétforgácsol”. „Ahogy megtanulunk együtt dolgozni, valami új kezdődhet, ami a jelent és a jövőt is játékba hozza” – mutatott rá a Szentatya.

„Azért vagyok itt, hogy meghallgassalak benneteket.” Leó pápa szerdán megnyitotta az általa a Vatikánban összehívott rendkívüli konzisztóriumot január 7-re és 8-ra, csütörtökre. A munkafolyamat módszertanaként a meghallgatást jelölte ki, amelyet a Püspöki Szinódus két közgyűlésén (2023-ban és 2024-ben) alkalmaztak. „Nem egy szöveget kell alkotnunk a végére, hanem olyan beszélgetést kell folytatnunk, amely az egész Egyház küldetéséért végzett szolgálatomat segíti” – hangsúlyozta a pápa megnyitó beszédében a Szinódusi aulában, ahol a Bíborosi Kollégium tagjainak nagyrésze összegyűlt. „Minden ilyen pillanat alkalom arra, hogy elmélyítsük a szinodalitás iránti közös elismerésünket” – húzta alá a pápa. „A szinodális út az az út, amelyet Isten a harmadik évezred egyházától vár – állapította meg a Szentatya.

„Ez az együtt töltött másfél nap jövőbeli utunk előképe lesz.” „Még abból is, ahogyan megtanulunk együtt dolgozni, testvériséggel és őszinte barátsággal, valami új kezdődhet, ami a jelent és a jövőt is játékba hozza.” A pápa megismételte a bíborosoknak e fontos alkalom természetét és céljait: „Ez a szeretetközösség és a testvériség, az elmélkedés és a megosztás pillanata, amelynek célja, hogy támogassa és tanácsot adjon a pápának az egyetemes egyház kormányzásának nehéz felelősségében”.

A közös reflexió négy témára összpontosít. Mindenekelőtt az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás, amely Ferenc pápa pápaságának útiterve, és ezért „az Egyház küldetése a mai világban”. Majd a Praedicate Evangelium apostoli konstitúció, vagyis „a Szentszék szolgálata, különösen a részegyházak felé”. Továbbá a „szinódus és a szinodalitás, az együttműködés eszköze és stílusa” és a „liturgia, a keresztény élet forrása és csúcsa” témák. Az idő korlátozottsága okán és a valódi mélyreható elemzés ösztönzése érdekében ezek közül a témák közül csak kettővel foglalkoznak kiemelten. A témák kiválasztásában közreműködnek a 20 csoportra osztott bíborosok, de „mivel a Kúriában dolgozóktól és a Rómában élőktől könnyebben tudok tanácsot kérni, a helyi egyházakból érkező 9 csoport ad beszámolót” – hangsúlyozta a pápa. A kiválasztott témákat egy fő kérdésből kiindulva vizsgálják meg alaposan: „A következő egy-két év útját illetően mire figyeljen és milyen prioritások irányíthatják a Szentatya és a Kúria fellépését a kérdésben?”

Maga a pápa tisztázta a konzisztórium eljárásmódját: „Hallgassátok meg mindenki gondolatát, szívét és lelkét; hallgassátok meg egymást; csak a lényeget fejtsétek ki, és nagyon röviden, hogy mindenki beszélhessen.” „Non multa sed multum!” – mondta, az ókori rómaiakat idézve, vagyis „Nem sok (félét), hanem (egyből) sokat (lényegeset/mélyen elvégezni)”, amely egy Pliniushoz köthető mondás. Továbbá XIV. Leó hangsúlyozta, hogy „a jövőben is ez a kölcsönös meghallgatás, a Szentlélek vezetésének keresése és az együtt járás stílusa nagy segítséget jelent majd a rám bízott péteri szolgálatban”.

XIV. Leó ezután a Lumen Gentiumra, a II. Vatikáni zsinat konstitúciójára hivatkozva kiemelte, hogy az Úr világosságának „látása” „lehetővé teszi minden nép számára, hogy a világ sötétségében eligazodjon”. Ez egy olyan látásmód, amely Szent VI. Pál és Szent II. János Pál pápaságában fejeződött ki, és amelyet XVI. Benedek és Ferenc pápa is magáévá tett és újraindított, egyetlen szóban összefoglalva: vonzás.

XIV. Leó emlékeztetett Benedek pápára, aki ezt tette a 2007-ben a brazíliai Aparecidában tartott konferencián elhangzott nyitóbeszédében, amikor megfogalmazta a híres mondatát: „Az Egyház nem térít. Inkább a vonzás által fejlődik.” Ferenc pápa „tökéletesen egyetértett” ezzel a megközelítéssel, és többször is megismételte különböző kontextusokban. Most XIV. Leó is átveszi ezt a megközelítést, és megosztja a bíborosokkal, elmagyarázva – továbbra is XVI. Benedek ihletésére –, hogy az „erő”, amely ennek a vonzásnak a mozgását irányítja a Charis, az Agape, Isten szeretete, amely Krisztusban megtestesült és amelyet az Egyháznak adott. „Valójában nem az Egyház vonz, hanem Krisztus, és ha egy keresztény vagy egy egyházi közösség vonz, az azért van, mert ezen a „csatornán” jön a Szeretet éltető ereje, amely a Megváltó Szívéből fakad” – állapította meg Leó pápa. Ebben az értelemben jelentős, hogy Ferenc pápa az Evangelii gaudiummal kezdte pápaságát, „az Evangélium hirdetéséről szólva a mai világban”, és a Dilexit Nos-szal zárta, „Krisztus Szívének isteni és emberi szeretetéről”.

„Az egység vonz, a megosztottság szétforgácsol” – hangsúlyozta Leó pápa. „Azt hiszem, a fizika is megerősíti ezt, mind a mikrokozmoszban, mind a makrokozmoszban.” Ezért „ahhoz, hogy valóban missziós Egyház legyünk, amely képes tanúságot tenni Krisztus szeretetének vonzó erejéről, először a gyakorlatba kell ültetnünk parancsát: »Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.«” Ez tehát XIV. Leó pápa első konzisztóriumának és a kollegialitás útjának kiindulópontja. „Nagyon sokszínű csoport vagyunk, amelyet sokféle háttér, kultúra, egyházi és társadalmi hagyomány, oktatási és tudományos háttér, lelkipásztori tapasztalat, és természetesen személyes tulajdonságok és vonások gazdagítanak” – állapította meg a pápa. „Először is arra kaptunk hivatást, hogy megismerjük egymást és párbeszédet folytassunk, hogy együtt tudjunk működni az Egyház szolgálatában.” „Remélem, hogy növekedhetünk a szeretetközösségben, hogy felkínálhassuk a kollegialitás modelljét” – zárta beszédét Leó pápa első konzisztóriumának megnyitóján.

Forrás: Vatican News