Vasárnapi ráhangoló: Válaszd az életet! – A döntés szabadsága a nagyböjt küszöbén
A Vasárnapi ráhangolóban Heiter Robert Gottfried atya a Hanvazószerda előtti utolsó vasárnap olvasmányáról elmélkedett, amely Sirák fia könyve bölcsességi írásából származik. A szöveg az emberi szabadság egyik legmélyebb igazságát tárja elénk: Isten nemcsak a választás képességét adta meg nekünk, hanem a lehetőséget is arra, hogy valóban döntsünk.
„Víz és tűz van előtted. Amire vágyol, nyújtsd ki a kezed.” – hangzik az ige. Az ember előtt ott az élet és a halál, és azt kapja, amit választ magának. Atya rámutatott: a szabad akarat csodája abban áll, hogy Isten nem kényszerít bennünket. Nem szorítja a tarkónkhoz a kezét. Nem kényszerít a jóra, de a rosszra sem. A döntés szabadsága a miénk.
Sirák könyve éleslátóan ismeri az emberi szív mélységeit. Bár a világ, a környezet és az eszközeink változtak, az ember belső valósága alig változott. Ugyanazok a kifogások, ugyanaz a halogatás, ugyanaz az önfelmentés él bennünk ma is. Amikor azt mondjuk: „nem tudom”, sokszor valójában azt értjük alatta: „nem akarom”.
Atya hangsúlyozta: Isten nem adott parancsot a rosszra, és nem adott engedélyt a bűnre. A választás lehetősége adott. A kérdés az, élünk-e vele.
Az elmélkedés különös aktualitást kap a nagyböjt küszöbén. A Hanvazószerda nem egy „vallási kihívás” kezdete, nem egy ideiglenes lelki fogyókúra. Krisztus nem hét hétre hív bennünket, hanem gyökeres belső megújulásra. A valódi küzdelem nem külső vállalásokban, hanem az önmagunkkal való szembenézésben áll. A legnehezebb teher sokszor éppen mi magunk vagyunk.
Erős fogadalmakat teszünk, nagy ígéreteket mondunk – és a kísértés csendben már készül. A kifogások halkan érkeznek: „nem tudom”, „nem vagyok rá képes”. Az atya figyelmeztet: ezek sokszor nem a valóság hangjai, hanem a csábítás suttogásai. Nem arról van szó, hogy nem tudjuk – hanem arról, hogy nem akarjuk eléggé.
A döntés azonban most is a miénk. Sirák és Mózes szavai összecsengenek: „Eléd tártam az életet és a halált. Válaszd hát az életet!” A nagyböjt küszöbén ez a kérdés újra személyesen hangzik el: akarjuk-e az életet?
Ha akarjuk – akkor kezdjük el.
