Teljesítménykényszer helyett hála és Szentlélek – Lelkesítő
A Lelkesítő Bartha Angélával című megszólalás középpontjában az öröm áll: az az öröm, amelyre mindannyian vágyunk, mégis gyakran rossz helyen keressük. Angéla arra hív, hogy menjünk előre azon az úton, amelyre Isten személyesen hív bennünket, és ne engedjük, hogy mások véleménye, elvárásai vagy kritikái eltérítsenek.
Sokan a böjtöt eleve szomorú, komor időszaknak élik meg, holott Angéla hangsúlyozza: Isten a nagyböjtben is örömre hív. Maga Jézus is vágyakozással tekintett a húsvéti események elé – nem félelemmel, hanem beteljesedésként.
Az öröm nem felszínes jókedv, hanem evangéliumi valóság. Már Márk evangéliuma is „örömhírként” mutatja be Jézus életét, és Szent Pál a Filippiekhez írt levélben egyértelműen buzdít: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” Ez az ismételt felszólítás arra utal, hogy a szívünkben sokszor nem öröm, hanem feszültség, félelem, szomorúság és kétség lakozik.
Angéla személyes példán keresztül beszél a teljesítménykényszer és perfekcionizmus romboló hatásáról. Gyermekkorától hordozott megfelelési kényszer, a „mindig kitűnőnek kell lenni” terhe felnőttkorban is tovább élhet – és lassan kioltja az örömöt. A túlzott elvárások nemcsak kimerítenek, hanem könnyen kritikussá, ítélkezővé is tesznek másokkal szemben. Mindez pedig belső szomorúsághoz és elmagányosodáshoz vezet.
A kiút azonban létezik. Isten országa – ahogyan a Szentírás tanítja – igazság, béke és öröm a Szentlélekben. Az öröm nem teljesítményből fakad, hanem ajándék, amelyet a Szentlélek ültet el bennünk. Ebben kulcsszerepe van a hálának: annak a lelkületnek, amely észreveszi az élet apró ajándékait – a napfényt, az ételt, a munkát, a békét, az életet magát. A hálás emberből öröm sugárzik.
Angéla több lelki példát is felidéz: Don Bosco egyszerű, felszabadító mondatát – „Légy vidám, a verebeket pedig hagyd csiripelni” – valamint Loyolai Szent Ignác megtérésének történetét. Ignác felismerte, hogy nem mindegy, mivel táplálja a szívét: a mulandó lelkesedést adó történetek gyorsan kiüresednek, míg a Szentírás és a szentek élete maradandó örömöt és reményt ébreszt.
Az üzenet végén a hangsúly egyértelmű: az öröm a Szentlélek gyümölcse (Gal 5,22). Kérhető, ápolható, és növekedni tud bennünk – még akkor is, ha most csak csíráját érezzük. Imádságban, hálában és Istenre figyelő életben válik termővé.
