Amikor évekkel ezelőtt prédikációs gondolataimat „olvasható” formában szavakba próbáltam önteni, még nem is gondoltam arra, hogy Isten igéjét, örömhírét „közhírré tenni” milyen kínnal, belső gyötrődéssel, feszültséggel jár. Egyik atyai jóbarátom pár napja villámpostán a következőket írta erről: „Lelkiismeret vizsgálatom során arra jutottam, hogy igazából a műfajjal van bajom… Ahogy idézgetem az emlékeimet, arra jöttem rá,…
Nem villám csapott az utolsó vacsora termébe, hanem tüzes lángnyelvek ereszkedtek le az apostolokra, aminek következtében kiálltak a több ezres tömeg elé, és szokatlanul bátran, „lelkesen” tettek tanúságot Krisztusról. A csodát a tömeg is érezte, hiszen mindegyikük saját nyelvén hallotta és értette, amit Péter arám nyelven prédikált! Mindannyian kaptunk kegyelmi adományt. Ezen nemcsak a sajátos…
Mindegy, hány évesek vagyunk, tartozunk azzal magunknak, hogy dicsőítsük Istent a teremtésért, és egyre inkább úgy lássuk a világot, mint Isten ajándékát. Az újságok, a rádió, a televízió nap mint nap önti ránk a jajgató híreket mindenféle katasztrófákról. A végén még elfelejtjük, hogyan kell megállnunk, hogy valamin elámuljunk, valamire rácsodálkozzunk. Szokták mondani, hogy „boldog történetekkel…
A SEgítségét kérjük!
A legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat használunk, mint például a cookie-k, amelyek tárolják az eszközinformációkat és/vagy hozzáférnek azokhoz. Ezen technológiákhoz való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel ezen az oldalon, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók. A hozzájárulás elmaradása vagy visszavonása hátrányosan befolyásolhat bizonyos funkciókat és funkciókat.
