Szent Lénárd: A bilincseket imára cserélő remete – Szentek élete
Szent Lénárd – remete
Szent Lénárd, más névalakja: Leonárd. Galliában halt meg a 6. század közepén.
Remete volt. A 11. századból fennmaradt legendája szerint családja barátságban volt Klodvig királlyal, aki egyben keresztapja is volt. Katonának szánták, de ő inkább a reimsi püspök tanítványa lett, aki megkapta a királytól a kiváltságot, hogy szabadon engedik a rabokat, akiket meglátogat. E kiváltságot Lénárd is megkapta, és sok foglyot kiszabadított. Életszentségének hírére Klodvig püspökséget ajánlott neki, de nem fogadta el, hanem inkább Limoges környékén remeteségbe vonult. Az arra vadászó Klodvig kíséretében lévő királynőt az erdőben lepték meg a szülési fájdalmak, Lénárd imádságára szerencsésen világra hozta kisfiát. A király ezért neki ajándékozta az erdőt, amelyben ő kápolnát épített, és a területet Nobiliacumnak nevezte el. Fogolyszabadításainak híre támadt, és sok rab állította, amikor csodálatos szabadulása után elzarándokolt remeteségébe, hogy az ő segítségül hívására lehullottak róluk a bilincsek. Betegek is fölkeresték és meggyógyultak. Rokonságából sokan családostól telepedtek le a közelében, s hamarosan egész falu alakult körülötte, amely később a Saint-Léonard-de-Noblat nevet kapta.
A Szent Lénárd tiszteletére szentelt templomokban az imameghallgatások jeléül láncokat és patkókat hagytak fogadalmi ajándékul. Magyarország gótikus művészete is tanúsítja, hogy Szent Lénárd kultuszát. Erdélyben is jelentős tisztelete alakult ki. Marosvásárhelyen a vártemplom déli kapuja fölötti freskó ábrázolja. Gyergyóremete temploma is az ő tiszteletére van felszentelve.
