Szent József – Szentek élete

Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

+ Názáret, Kr. u. 25 körül

         Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet beszél. Futólag említik, amikor Jézusról a nép véleményét idézik az evangélisták: „Nem József fia ez?”, az evangéliumok egyébként hallgatnak róla. Jézust így nevezték meg: „József fia Názáretből”, s ez megfelelt az általános zsidó szokásoknak. Názáretben tehát úgy ismerték Józsefet, mint Jézus atyját. Azon sem lehet csodálkozni, hogy János kétszer is megemlíti József nevét, hiszen Mária, miután Jézus Jánosra bízta őt, hosszabb ideig élt a házában, s biztos, hogy Józsefről nemegyszer beszélgettek. Az általános elnevezés a nép körében mégis csak annyi volt Jézusról, hogy „a Názáreti Jézus”. József nem játszott szerepet Jézus nyilvános működésében, ebből arra következtethetünk, hogy még mielőtt Jézus tanítani kezdett volna, József már meghalt.

         A gyermekségtörténetek szerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott”. Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, szintén dávidi származású Máriával, az akkori szokások szerint 18-24 éves kora között. Még mielőtt a házasságkötésük megtörtént volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült emiatt, de egy álomban biztatást kapott, hogy ne féljen feleségül venni Máriát, hiszen „a benne fogant élet a Szentlélektől van”. Atyai szerepéből adódóan a Jézus nevet ő adta a Gyermeknek.

         Jogilag József Mária férje volt, de Jézushoz való kapcsolata nem ilyen egyszerű. Nem volt apa a biológiai értelemben, de Mária a nyilvánosság előtt nem tudott más apát megnevezni gyermeke számára, mint Józsefet, részben mert az apaság a biológiai származáson kívül az adopciós kapcsolatot is felölelte, részben, mert egyszerűen nem volt megfelelő kifejezés arra a kapcsolatra, ami József és Jézus között volt. Hogy az emberek egyszerűen József természetes fiának tartották Jézust, ezt sem Mária, sem József nem tudta megakadályozni. Mi azonban szeretnénk, ha lehet, a József és Jézus közötti kapcsolatról valami többet, pontosabbat tudni.

         Józsefet Jézus nevelőapjának nevezzük. Amit ez a kifejezés tartalomként hordoz, igaz, de túlságosan keveset mond ebben az esetben.

         Kapcsolata Jézussal annyira egyedülálló, hogy Máté fontosnak látta, hogy erről a kapcsolatról többet is mondjon. Ezért vezeti tovább Jézus családfáját: „Jézus születése pedig így történt”. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. De József nem is fogadta gyermekévé Jézust. Újra csak Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. S bár helyzete hasonló volt az adoptív apáéhoz, mégis több volt ennél.

Szent József alakját, Mária és Jézus melletti hivatását szépen írja körül Jeszenszky Zsigmond atya alábbi költeménye:

Ha rólad van szó, épp aluszol,
nem látjuk szent Arcodat:
éjjel szól Hozzád az Úr,
kitöltve álmodat.
Ha szólnod kellene olykor,
megteszi azt Mária,
„Atyád és én” – kezdi, s mondja,
s mi várhatunk hangodra.
Isten akar – s máris teszed,
ebben áll az életed.
Ezért keresünk hiába:
Őt találjuk Helyetted.
Nem szólsz és nem mutatkozol,
mi mégis – jól ismerünk,
aggódó szívünk, ha keres,
érezzük, hogy vagy nekünk