Regina Coeli imádság XIV. Leó pápasága megkezdése napján: Gázában éheznek, Ukrajna béketárgyalásokra vár
Köszönetnyilvánítás, ima a háborúban álló országokért, fohász Máriához – Leó pápa a péteri szolgálatát megkezdő szentmise után a kétszázezer hívővel elimádkozta a Regina Coeli-imádságot. „Erősen éreztem a szentmise alatt Ferenc pápa spirituális jelenlétét”.
Leó pápa a szentmise után köszönettel üdvözölt minden rómait és a világ számos tájáról érkezett hívőket, akik részt vettek a szertartáson. Kiemelten háláját fejezte ki a hivatalos delegációknak, az egyházak és közösségek, valamint más vallások képviselőinek. Melegen köszöntötte a konfraternitások jubileumára összegyűlt több ezer zarándokot, akik életben tartják a népi ájtatosság gazdag örökségét.
„A szentmise alatt erősen éreztem Ferenc pápa lelki jelenlétét, aki az égből kísér minket” – mondta Leó pápa. A szentek közösségének dimenziójára utalva emlékeztetett rá, hogy szombaton avatták boldoggá Franciaországban (Chambéryben) Camille Costa de Beauregard papot, aki a XIX-XX. század fordulóján élt, és a lelkipásztori szeretet nagy tanúja volt.
A hit és a szeretetközösség örömében nem feledkezhetünk el azokról a testvéreinkről, akik a háború miatt szenvednek. Gázában a túlélő gyermekek, a családok és az idősek éheznek. Mianmarban újabb háborús megmozdulások fiatalok ártatlan életét törte ketté. A meggyötört Ukrajna végre olyan tárgyalásokra vár, amelyek igazságos és tartós békét biztosítanak számára.
„Ezért mialatt Mária oltalmára bízzuk Róma püspökének, az egyetemes egyház pásztorának szolgálatát, Péter bárkájából tekintsünk őrá, a Tenger Csillagára, a Jó Tanács Anyjára, mint a remény jelére! Esdjük ki közbenjárására a béke ajándékát, a támogatást és a vigaszt a szenvedőknek, és nekünk, mindannyiunknak a kegyelmet, hogy a feltámadt Úr tanúi legyünk” – mondta végül a Regina Coeli elimádkozásakor XIV. Leó pápa.
Forrás: Vatican News
INRI,
Erdödy Imre a sajovámosi plebános mondta egyszer édesanyámnak: “Aki Yerushalaymot el akarja venni a zsidóktól annak nincs igaza.”
Hasonlatos ez ahoz, ahogyan a szinmagyar területeket 100 km-es hosszokban falvak ezreivel együtt szintúgy elvették, hogy 5-6 országanak adják, a csonkaországban a szinmagyar lakosságunk fele maradt meg. A lakosság 10% német anyanyelvü volt (gondolom a monarchia miatt is). Sokszáz színtiszta német falú lakosságával—akkor ez meg itt németország? pl. 1910-ben a mai szlovák területek lakosainak 1/3-a magyar=pl. A mai Szlovákia területén 1910-ben 2,9 millió lakos élt, ebből 884 ezer magyar (30,3 %), 1 688 ezer szlovák (57,8 %), 198 ezer német (6,8 %), 97 ezer ruszin (3,3 %), 10 ezer lengyel (0,3 %), 7 ezer cseh (0,3 %), 34 ezer egyéb és ismeretlen (1,2 %) anyanyelvű élt. vagy pl. az 1920-ban Mo. -tól Romániához csatolt területen az 1910. évi magyar népszámlálás 1 660 488 magyar anyanyelvű személyt talált. Ott román-magyar-ruszin-német-szerb-horváth nemzetiségek is éltek. A közeli Biharországban, Szatmárban 60-70% volt a magyarok aránya. A mai határ´tol 100-150 km-re levö Csík-haromszék-Udvarhely megyékben 80-95% volt a magyarok aránya…De a céljuk enel merészebb volt: Budapestet is elfoglalták…1919. szeptember 20-án azt állapította meg a bizottság, hogy ,,A románok vígan tovább folytatják a fosztogatást s mi már 800 mozdonyt és 19 000 vasúti kocsit vettünk leltárba az általuk elvittek közül.” A magyar fővárost Budapestet is megszálló román katonai alakulatok 1919. október 5-én megkísérelték eltulajdonítani a Magyar Nemzeti Múzeum kincseit, amit Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője személyes fellépésével megakadályozott. A román városparancsnokság Budán, a Gellért Szállóban rendezte be főhadiszállását. A közkatonák számára igénybe vették a fővárosi laktanyákat, de a várbeli királyi lovardába is beköltözött egy román század. Az akkori Budapest ékességét, a pesti Duna-part szállodasorát a tábornoki bizottság szállta meg. Kezdetben a Ritz, a Bristol, a Hungária adott otthont irodáiknak és tagjaiknak. Az irodákat hamarosan felköltöztették a budai Várpalotába…
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk…