„Nem hittem a szememnek”: Szent Charbel olajának csodája egy nápolyi templomban

A Nápoly történelmi központjában lévő Szent Ferdinánd templom olyan esemény színhelye lett, amit már most sokan Szent Charbel remete közbenjárására történt csodának neveznek. A szent Libanonban élt, de tisztelete számos más országban is elterjedt.

Július 24-én, Szent Charbel emléknapjához kapcsolódva Monsignor Pasquale Silvestri, a nápolyi templom plébánosa a szent tiszteletére misét mondott több mint 500 részvevő előtt, akik között sok volt a beteg.

A szentmise végén az oltárhoz járuló híveket azzal a szentelt olajjal kente meg, amelyet a maronita egyház római központjából kifejezetten erre az alkalomra küldtek. Ekkor váratlan dolog történt.

Nem hittem a szememnek

„Nem gondoltam arra, hogy ilyen sokan lesznek, és amikor egy idő múltán az edény már szinte teljesen kiürült, féltem, hogy nem tudok majd minden beteg várakozásának megfelelni” – magyarázta a pap abban a július 27-én közzétett levélben, amelyet Elias Hamhoury atyának, Szent Charbel szentté avatási ügye posztulátorának írt.

De végül sikerült minden beteget részesítenie a kenetben, mire az edény kiürült. „Amikor végeztem – tette hozzá –, bezártam a tartályt, és visszatettem a dobozába. De amikor visszatettem a széfbe, észrevettem, hogy ismét tele van. Nem hittem a szememnek.”

Amikor a CNA katolikus hírügynökség spanyol nyelvű partnere, az ACI Prensa megkereste őt, Silvestri atya megerősítette beszámolóját: „Nagyon meglepődtem, mert tudtam, hogy a tartály kiürült. Tényleg féltem attól, hogy nem lesz elég valamennyi beteg megkenéséhez, és többször is fejjel lefelé fordítottam a tartályt”, hogy hozzájussak az utolsó pár csepphez.

Amikor Silvestri atya felismerte, hogy az edény valóban ismét tele lett, és „súlyosabb, mint annak előtte”, az oltárhoz lépett, hogy elmondja a híveknek, mi történt. „Amikor látták, mindenki tapsolni kezdett.”

„Nem vagyok csodatevő, egyáltalán nem, de ebben az esetben anyag keletkezett; ez nagyon komoly dolog” – hangsúlyozta. Megnyugtatásul közölte, hogy az eseménnyel kapcsolatban a kánonjoggal összhangban járt el: „Amikor valaki csodáról értesül, azt közölnie kell az illető szent posztulátorával.”

A libanoni cédrusok illata

Másnap, július 25-én egy csoport libanoni zarándok érkezett a templomba. „Azt kérték tőlem, hogy megszagolhassák az olajat, és amikor megtették, biztosítottak róla, hogy azon a libanoni cédrusok aromája érződik – ez Szent Charbel szülőföldjének egyik szimbóluma. „Az olaj illatos, ez valami olyasmi, ami lehetetlennek tűnik” – mutatott rá a nápolyi pap.

Szent Charbel, akinek eredeti neve Juszef Antun volt, 1828. május 8-án született egy faluban, Beqaa-Kafrában, a híres „Isten cédrusai” közelében. Ez az egyik utolsó természetvédelmi terület, ahol még élnek 1000 éves cédrusfák, olyanok, mint amilyenek az ókorban a libanoni hegyek nagy részét borították.

„A palackot biztonságosan tároljuk, és a hatóságok rendelkezésére áll arra az esetre, ha valaki el akar jönni, hogy megvizsgálja, és a tartalmát tanulmányozza” – tette hozzá Silvestri atya.

Hogyan kezdődött Silvestri atya erős kötődése a libanoni szenthez?

Az atya elmondta az ACI Prensa hírügynökségnek, hogy a szent iránti odaadása szinte véletlenül kezdődött. „Nem ismertem; nemrég hallottam róla, és nagyon tetszett a története. Így hát a templomomban kiraktam egy képet a tiszteletére” – magyarázta.

Az atya – bár határozottan állította, hogy soha „nem hitt az álmokban”, elmondott – kissé még most is csodálkozva – egy személyes történetet: „Amikor kifüggesztettem ezt a képet, egyik éjjel azt álmodtam, hogy Szent Charbel rám néz és nevet. Ez nagy hatással volt rám, mert Szent Charbel a fényképeken mindig nagyon komoly embernek látszik, de álmomban mégis rám mosolygott.”

E gondviselésszerű mozzanat után úgy döntött, hogy június és július hónapok utolsó péntekjén a miséket a libanoni szent tiszteletére mutatja be.

Gyógyulások súlyos betegségekből

Július 24-én történt, néhány órával az olaj „csodája” előtt, hogy egy 20 év körüli fiatal nő a plébániáról odament Silvestri atyához. „Elmondta nekem, hogy aznap reggel Szent Charbelnek köszönhetően meggyógyult a mellrákjából. Bár az orvosok lehetetlennek gondolták, gyógyulása egyértelmű volt.”

„Ez történt 24-én reggel, délután pedig igencsak sokan jöttek el a misére. Nem voltunk erre felkészülve; még a szentostyából is kifogytunk. És aztán történt, ami történt” – emlékezett vissza Silvestri atya.

Azóta – mondta – sok hívő tett tanúbizonyságot testi vagy lelki gyógyulásról azok közül, akik részt vettek a misén. „Mintegy öt vagy hat hasonló beszámolót kaptam, és arra kértem az érintetteket, hogy írjanak le mindent.”

Silvestri atya hangsúlyozta, hogy „az evangélium és Isten igéje is beszámol csodákról”. Számára a templomában történtek „megerősítik azt, amit már tudunk.”

Híd Kelet és Nyugat között

Szent Charbel arról ismert, hogy nemcsak a katolikusok, hanem a muszlimok és más vallások követői számára is csodákat esd ki Istentől. A katolikus egyház több ezer csodát jegyzett fel és vizsgált meg, amelyeket közbenjárásának tulajdonítanak.

Sőt, már életében is figyelemre méltó hírnévnek örvendett, mivel csodálatos gyógyulások történtek azok körében, akik segítségért fordultak hozzá.

A libanoni szent, maronita rítusú pap és remete szerzetes spirituális híddá vált Kelet és Nyugat között. 1898. december 24-én halt meg. VI. Pál pápa 1965. december 5-én boldoggá avatta, és ugyanő avatta szentté 1977. október 9-én.

Az ACI Prensa hírügynökség felvette a kapcsolatot az Olasz Püspöki Konferenciával, hogy megismerje az ügyre vonatkozó álláspontjukat, de a megjelenés időpontjáig nem kapott választ.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Catholic News Agency