Nem fejleszteni, hanem támogatni kell – az autizmus valódi természetéről – NőiTérErő podcast

A NőiTérErő podcast rendhagyó epizóddal jelentkezett: Till Judit vendége Holcsik Erzsébet gyermek- és ifjúsági szakpszichológus volt, akivel az autizmus spektrumállapotról beszélgettek, szakértői szemmel járva körbe ezt a sokakat érintő témát.

A szakértő leszögezte: bár az autizmust diagnózisként gyermekpszichiáter állapítja meg, nem tekinthető betegségnek. „Ez az idegrendszer fejlődésének egy sajátos formája, amely genetikai háttérrel rendelkezik. Egy eltérő fejlődési menet, amely nem gyógyítható, viszont a megfelelő támogatással a fejlődés egészséges mederben tartható” – mondta Holcsik Erzsébet.

Az autizmus spektrumzavar elnevezés arra utal, hogy az autizmus nem lineárisan, hanem sokkal inkább egy háromdimenziós gömbként értelmezhető, amelyben számos eltérő jellemző, erősség és támogatási igény létezik. A közkeletű, egyvonalas spektrum kép túlzott leegyszerűsítés.

Mi okoz nehézséget az autizmussal élő embereknek?

Holcsik Erzsébet szerint az autista emberek idegrendszere három fő területen mutat jellegzetes eltéréseket:

• Szociális kommunikáció: Eltérő lehet a nyelvhasználat, az értés, a gesztusok, arckifejezések értelmezése és a társas helyzetek megértése.
• Rugalmatlan viselkedés és sztereotípiák: Az autizmushoz gyakran társul egyfajta ragaszkodás a megszokott dolgokhoz, az állandóság iránti igény. A váratlan helyzetek erős stresszt váltanak ki, ezért alakulnak ki bizonyos rituálék vagy ragaszkodások tárgyakhoz, helyzetekhez.
• Szenzoros érzékenység: Nagyobb érzékenység a különféle ingerekre (hang, tapintás, illat, ízek stb.). Bizonyos ingerek fájdalmasan erősek lehetnek, máskor pedig intenzív ingerkeresést tapasztalhatunk.

Ezek együttes jelenléte nehézzé teheti a mindennapi életet egy óvodában, iskolában vagy akár otthon is, ahol rengeteg kiszámíthatatlan inger érheti a gyermeket.

A korai diagnózis jelentősége és kihívásai

Holcsik Erzsébet hangsúlyozta: minél korábban felismerik az autizmust, annál hatékonyabb támogatást lehet nyújtani a gyermeknek. 18 hónapos kortól lehetséges hivatalosan diagnosztizálni, de előfordul, hogy később derül fény az állapotra.

A diagnosztizálás team-munkát igényel: gyermekpszichiáter, pszichológus és autizmus szakirányú gyógypedagógus együtt végzik. A szakember hangsúlyozta a „maszkolás” jelenségét is: egyes gyerekek a vizsgálat idejére képesek teljesen elfedni az autizmusra utaló tüneteket, otthon azonban, biztonságos környezetben felszínre tör a feszültség és a szorongás.

Hogyan segíthetünk autizmussal élő gyermekeknek?

Holcsik Erzsébet szerint a legfontosabb az ismeretszerzés és a megértés. A pedagógusok és szülők részéről is fontos, hogy tájékozódjanak az autizmus mibenlétéről. Kiemelte: a támogatás mindig egyéni, nincs két egyforma autista gyermek.

Például egy óvodai környezetben vizuális támogatás, kevesebb inger, egy „nyugi-sarok” kialakítása nagy segítség lehet. A szakértő említette az árnyékpedagógus szerepét is, aki segít értelmezni a gyermek számára a szociális helyzeteket és feladatokat.

„Az autizmus támogatása egy élethosszig tartó folyamat. Fokozatosan tanulja meg a gyermek is felismerni saját korlátait és erőforrásait” – mondta Erzsébet, példaként említve egy autizmussal élő egyetemista kliensét, aki már felismeri, hogy mennyi társas helyzetet bír el, és ehhez igazítja programjait.

Integráció: áldás vagy kihívás?

A beszélgetés során felmerült az integráció kérdése is: valóban segít-e az autista gyermeknek, ha egy többségi osztályba kerül, ahol gyakran túl sok a gyermek és inger? A szakpszichológus szerint ez komplex kérdés, amelyre nincs egyértelmű válasz.

„Sokszor tehetségesek, kiemelkedő intelligenciájúak ezek a gyermekek, így valóban a többségi oktatásban van a helyük. Ugyanakkor nagyon nagy kihívást jelent számukra a nagy osztálylétszám és a zajos környezet” – emelte ki.

Fejlesztés helyett támogatás

Holcsik Erzsébet az autizmussal kapcsolatban a „fejlesztés” helyett inkább a „támogatás” kifejezést preferálja, mivel nem egy beteg állapotot kell gyógyítani, hanem segíteni kell az autista személynek megtalálni azokat a stratégiákat, amelyekkel boldogulhat a világban.

A szakértő arra is figyelmeztetett: kerülni kell azokat a terápiákat, amelyek a gyermek ellenállását váltják ki, és amelyek károsítják a szülő-gyermek kapcsolatot. Az autizmus-specifikus módszerek és szakember által vezetett pszichológiai támogatás javasolt.

Segítség a szülőknek és a „papír” dilemmája

Erzsébet kiemelte: egy diagnózis elfogadása gyakran összetett érzelmi folyamat a szülők számára, amelyben segítséget kérhetnek szakemberektől és sorstársi csoportoktól is.

A sajátos nevelési igényű (SNI) státusz megszerzésének kérdése szintén érzékeny téma. A szakember hangsúlyozta: mindig az adott gyermek aktuális állapotától függ, hogy szükséges-e az SNI státusz. Egyes gyermekek esetében valóban életbevágó segítség, másoknak viszont megfelelő támogatással nincs szükségük rá.

Ez a beszélgetés segít jobban megérteni az autizmus valódi természetét, és felhívja a figyelmet a társadalmi empátia fontosságára, valamint a szülők és pedagógusok felelősségére. Az elfogadás és a megfelelő támogatás minden autizmussal élő gyermek fejlődésének kulcsa lehet.