Napi evangélium – 2026. július 12., Évközi 15. vasárnap

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

Az eső megöntözi a földet, és termővé teszi.

Így szól az Úr:
Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem
megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a
magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz az én szavammal is,
amely ajkamról fakad: Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem
végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.

Ez az Isten igéje.

Iz 55,10-11

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

A természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.

Testvéreim!
Úgy gondolom, hogy ennek az életnek a szenvedései nem
mérhetők az eljövendő dicsőséghez, melynek részesei leszünk. Maga a
természet is sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A
természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, de nem önként, hanem
Isten akaratából; abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai
állapotából felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.
Tudjuk ugyanis, hogy addig az egész természet sóvárogva vágyakozik.
De nemcsak a természet, hanem mi magunk is, akik a Lélek csíráit
bensőnkben hordozzuk. Sóhajtozunk mi is, és várjuk a fogadott fiúság
megvalósulását, testünk megváltását.

Ez az Isten igéje.

Róm 8,18-23

Hosszabb forma:

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Kiment a magvető vetni.

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt
össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor
példabeszédekben sok mindenre oktatta őket:
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre
esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek
közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem
volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek,
mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és
amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó
földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek van füle, hallja meg!” *
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz
hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg,
hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg.
Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek
nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk
példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne
halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta
jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall!
Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti
láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem
hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet!
Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik
meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe
vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig
az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az
nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt
szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett
mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka
vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe
hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést
is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik
harmincszorosat.”

Ezek az evangélium igéi.

Vagy rövidebb forma a *-ig
Mt 13,1-23 rövidebb: Mt 13,1-9