Napi evangélium – 2026. január 29., 3. évközi hét csütörtök

OLVASMÁNY Sámuel második könyvéből
Dávid király köszönete az Úrnak családja kiválasztásáért.
Nátán próféta közölte Dáviddal az isteni ígéretet családja örök fennmaradásáról. Ekkor Dávid király az Úr elé járult, és így imádkozott:
„Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én (királyi) házam, hogy engem ilyen magasra emeltél? Sőt még ez is kevésnek látszott előtted, Uram, Istenem, azért hosszú időre szóló ígéretet tettél szolgád házának. Ilyen sokra becsültél engem az emberek sorában, Uram, Istenem?
Választott népedet biztosítottad, hogy mindörökre néped lesz, mivel te, Uram, az ő Istenük lettél.
Nos tehát, Uram, Istenem, teljesítsd mindörökre ígéretedet, amelyet szolgádnak és házának tettél! Tégy úgy, ahogy előre mondottad, hogy magasztalják nevedet mindörökké, és hirdessék: Izrael Istene a Seregek Ura! S akkor szolgádnak, Dávidnak háza állandó lesz színed előtt.
Seregek Ura, Izrael Istene! Te nyilatkoztattad ki szolgádnak a szót: Házat építek neked. Azért volt olyan bátor a szolgád, hogy ezzel az imádsággal fordult hozzád.
Nos tehát, Uram, Istenem, te mindenható vagy, és szavad valóra válik. Hiszen te ígérted szolgádnak mindezt a jót. Láss tehát hozzá, és áldd meg szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted mindörökké! Hiszen a te szavad ez, Uram, Istenem, és áldásod fogja kísérni szolgád házát mindörökké.”
Ez az Isten igéje.
2Sám 7,18-19.24-29

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Keresztény életünk példájával világítanunk kell embertársainknak.
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 4,21-25