Napi evangélium – 2026. február 21., Szombat hamvazószerda után

Napi evangelium facebook

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Böjtölésünk közben gyakoroljuk az irgalmas felebaráti szeretetet, és tartsuk meg az Úr szent napját!
A helyes böjtölésről prófétája által így tanít az Úr: Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, és még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat.
A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének. Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és hogy a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét.
Igen, az Úr szája mondta ezt így.
Ez az Isten igéje.
Iz 58,9b-14

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus hívja a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot.
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?”
Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 5,27-32