Napi evangélium – 2025. március 30., Nagyböjt 4. vasárnapja – Lætare-vasárnap

OLVASMÁNY Józsue könyvéből

Isten népe bevonul az Ígéret földjére, és ott megünnepli a húsvéti
lakomát.
Izrael népe átkelt a Jordánon, és bevonult az Ígéret földjére. Ekkor
az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.”
Izrael fiai Gilgalban táboroztak, és a hónap tizennegyedik napján
este ott ülték meg a pászkát Jerikó síkságán.
Másnap már az ország terméséből ették a kovásztalan kenyeret és a
pirított gabonát.
Attól kezdve, hogy a föld terméséből ettek, megszűnt a manna, és
ettől az évtől kezdve Kánaán földjének terményeivel táplálkoztak.

Ez az Isten igéje.

Józs 5,9a.10-12

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből

Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal.

Testvéreim!
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi
megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit
Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki megbízott minket a
kiengesztelődés szolgálatával. Isten ugyanis Krisztusban
kiengesztelődött a világgal. Nem tartja számon vétkeinket. Sőt, ránk
bízta a kiengesztelődés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk:
Isten maga int benneteket általunk.
Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki Istennel. Ő azt, aki
bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy általa „Isten
igazságossága” legyünk.

Ez az Isten igéje.

2Kor 5,17-21

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Fölkelek, és atyámhoz megyek, † azt mondom néki, * „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” Lk 15,18 – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

A mennyei Atya megbocsát tékozló fiának, ha őszintén megbánja bűneit.

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok
és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt
eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet
mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta
köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét,
és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta
vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség
támadt, s őmaga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy
ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.
Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból
sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos
bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek,
atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak
béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya
odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok
rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a
hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott
volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának,
és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a
hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre
az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja
kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én
annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És
te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a
barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre
pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a
tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te
öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”

Ezek az evangélium igéi.

Vagy: E nap összes olvasmányait vehetjük az „A” év nagyböjtjének 4.
vasárnapjáról.
Lk 15,1-3.11-32