Napi evangélium – 2025. március 23., Nagyböjt 3. vasárnap

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből

„Aki Van”; az küldött engem hozzátok.

Miután Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Midián földjén
telepedett le, és ott Midián papjának, Jetrónak leányát vette
feleségül. Mózes egy alkalommal apósának, Jetrónak, Midián papjának
juhait őrizte. Messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az
Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala: egy égő
csipkebokorban, a tűz lángjában. Amikor odanézett, látta, hogy a bokor
ég, de nem ég el.
Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt:
miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy Mózes
vizsgálódva közeledik, Isten megszólította őt a csipkebokorból:
„Mózes, Mózes!”
„Itt vagyok” – felelte.
Erre Isten így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert
a hely, ahol állsz, szent föld.” Aztán így folytatta: „Én vagyok
atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.” Erre
Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Az Úr így folytatta: „Láttam nyomorúságát Egyiptomban élő népemnek,
és hallottam panaszát a munkafelügyelők miatt. Azért szálltam le, hogy
kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a
földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba.”
Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és
elmondom nekik: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: »Mi a
neve?« – mit feleljek erre?”
Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta:
„Így beszélj Izrael fiaihoz: »Aki Van«, az küldött engem hozzátok.”
Végül ezt mondta Isten Mózesnek: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Jahve,
atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött
hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek
nemzedékről nemzedékre.”

Ez az Isten igéje.

Kiv 3,1-8a.13-15

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből

Mózes és a pusztában vándorló nép sorsa legyen intő példa számunkra.

Testvéreim!
Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink
mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind
megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan
ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. Ittak
ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket: a szikla pedig Krisztus
volt. De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek, ezért odavesztek a
pusztában.
Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint
ahogy ők megkívánták. Ne is zúgolódjatok, mint ahogy néhányan
zúgolódtak, s ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal.
Mindez előkép számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső
időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék.

Ez az Isten igéje.

1Kor 10,1-6.10-12

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Az Úr mondja: † „Tartsatok bűnbánatot, * mert közel van a mennyek országa.” Mt 4,17 – 7b. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt,
akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak
bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti
is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire
rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a
Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem
tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a
szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így
szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek
ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?
De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és
megtrágyázom, hátha terem majd jövőre? Ha mégsem, akkor kivághatod.”

Ezek az evangélium igéi.

Vagy: E nap összes olvasmányait vehetjük az „A” év nagyböjtjének 3.
vasárnapjáról.
Lk 13,1-9