Napi evangélium – 2025. május 4., Húsvét 3. vasárnapja

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből

Az apostolok a Szentlélek által tanúságot tesznek Krisztus mellett.
Azokban a napokban az apostolokat a jeruzsálemi főtanács elé
állították:
A főpap kérdőre vonta őket: „Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy
ne tanítsatok az ő nevében, és lám, egész Jeruzsálem tele van
tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.”
Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni
Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust,
akit ti keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbja fejedelemmé és
Megváltóvá emelte, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi
ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk a Szentlélekkel egyetemben, akit az
Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.”
Erre odahívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk
parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, azután szabadon
engedték őket. Boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek
arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.

Ez az Isten igéje.

ApCsel 5,27b-32.40b-41

SZENTLECKE a Jelenések könyvéből

Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség.
Én, János, amint látomásomban néztem a trónt, az élőlények és a vének
körül angyalok seregének hangját hallottam. Számuk tízezerszer
tízezerre és ezerszer ezerre rúgott. Harsányan zengték: „Méltó a
Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a
bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!” Majd
hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és
a tengerben, az egész világmindenséggel egyetemben ezt harsogta: „A
trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom
örökkön-örökké!”
A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak és
imádták.

Ez az Isten igéje.

Jel 5,11-14

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy halból is.

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a
galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik
tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is
veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az
éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?”
„Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a
bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig
bírták visszahúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az
Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte
köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk
után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz
könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette
meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most
fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt
nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne,
nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem
merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
fogta a kenyeret, és adott nekik, Ugyanígy halból is.
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus
megjelent nekik.
*
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia,
jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te
tudod, hogy szeretlek.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán újra
megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt
felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki:
„Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz
engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte:
„Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt
is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd
juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted
magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel,
kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem
akarod.”
Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd
meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”

Ezek az evangélium igéi.

Vagy rövidebb forma a *-ig Jn 21,1-14
Jn 21,1-19