Napi evangélium – 2025. július 29., 17. évközi hét kedd

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből

Az Úr úgy szólott Mózeshez szemtől szembe,
mint ahogyan az ember a barátjához szokott beszélni.
Az aranyborjú elpusztítása után Mózes fogta a szent sátrat, messze a táboron kívül verte fel, és elnevezte a Szövetség sátrának. Így a népből mindaz, akinek valami kérdeznivalója volt az Úrtól, kiment a Szövetség sátrához, amely a táboron kívül állt.
Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, mindenki odaállt sátra bejáratához, és Mózes után nézett, míg ő be nem ment a sátorba. Amikor pedig bement a Szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt a sátor bejáratánál, és az Úr beszélt Mózessel. Mihelyt látta a nép, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor bejáratánál, mindannyian felkeltek, és leborultak a sátruk előtt. Az Úr pedig úgy beszélt Mózessel szemtől szemben, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsue, Nun fia, akkor sem távozott el a sátortól.
Az Úr leszállt a felhőben, Mózes pedig eléje járult és segítségül hívta az Úr nevét. Az Úr elvonult Mózes előtt. Mózes akkor így imádkozott: „Íme, az Úr, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, kegyelemben gazdag és hűséges, aki irgalmasságot gyakorol ezeríziglen, megbocsátja a gonoszságot, a vétket és a bűnt. Előtte azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorolja az atyák gonoszságát gyermekeiken és unokáikon a harmadik és negyedik nemzedékig.”
Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát és hódolattal folytatta: „Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk, bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, fogadj tulajdonoddá minket!”
Mózes negyven nap és negyven éjjel volt az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és feljegyezte a táblára a szövetség tíz parancsolatát.
Ez az Isten igéje.

Kiv 33,7-11;34,5b-9.28

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

A világ vége szétválasztja egymástól az igazakat és a gonoszokat.
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”
Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög.
Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 13, 36-43