Napi evangélium – 2025. február 9., Évközi 5. vasárnap

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

Izajás vállalja a prófétai küldetést.
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat.
Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a
templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya
volt.
Így kiáltott egyik a másiknak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura,
dicsősége betölti az egész földet.” Hangjuktól még a küszöbök alapjai
is megrendültek, és a templom megtelt füsttel.
Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember
vagyok, és tisztátalan nép között élek, mégis szememmel láttam a
Királyt, a Seregek Urát.”
Akkor az egyik szeráf odaröpült hozzám, a kezében izzó parazsat
tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele
ajkamat, és így szólt: „Íme, mivel ez megérintette ajkadat, eltűnt
gonoszságod és bocsánatot nyert bűnöd.”
Azután hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki
megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Íme, itt vagyok, engem küldj el!”

Ez az Isten igéje.

Iz 6,1-2a.3-8

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

A csodálatos halfogás láttán az apostolok mindenüket elhagyták, és követték Jézust.

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján
két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták.
Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy
vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a
népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és
vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra,
kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni
kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy
jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két
bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen
Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus
bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Ezek az evangélium igéi.
Lk 5,1-11