Napi ráhangoló: Pünkösd forrása az Eucharisztia misztériumában
Pünkösdvasárnap
ApCsel 2,1-11; Róm 8,8-17; Jn 14,15-16.23b-26
„Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.”
A termet, ahol Pünkösd napján együtt voltak az apostolok, a hagyomány joggal azonosítja az utolsó vacsora termével, ahol Jézus Isten szentháromságos benső életének titkát kinyilatkoztatta, s ahol másnapi kivégzését hódolattá és áldozattá alakítva egész emberségét, haláltusáját és halálát beemelte Isten legbensőbb életébe. Vagyis itt történt meg Jézus legnagyobb „szentlelkes” tette, s ez volt az ő megdicsőülése is, mely akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az Atya a Szentlélekkel feltámasztotta őt.
Ha azonban az utolsó vacsorai önfelajánlás már a Szentlélekben ment végbe, akkor kijelenthetjük, hogy a Pünkösd lényege, magja az utolsó vacsorán, az Eucharisztiában nyilvánult meg, s ez a ma ünnepelt, lángoló, különféle nyelveken szóló kiáradás csak annak következménye. A Szentlélek elsődleges megnyilvánulása az Egyház életében is a szentségeken keresztül történik, legfőképpen a szentmisében történő Lélek-lehívás, az epiklézis által, és csak ezután jönnek a csodás gyógyítások, a nyelveken való szólás és a többi karizmák. Hiszen mindezek csak erre a földi életre szólnak, a konszekráció pillanata azonban azzal a pillanattal van kapcsolatban, amikor a Lélek a dicsőséges örök életre támasztotta fel Krisztus testét, vagyis a szentmisében a pap szolgálata által itt és most megkezdődik a holtak feltámadása és a Szentlélekben végbemenő újjáteremtés. Igaz, nincsenek lángnyelvek és szélzúgás, helyette csöndesen alámerülünk az isteni jelenlét tengerének roppant mélységeibe.
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a pünkösdi Lelket, aki jelen van mindennap a szentmisén és mindenütt, ahol kiszolgáltatják szentségeidet. Köszönjük, hogy minden szentségkiszolgáltatás egy kis Pünkösd, ahol a teremtő Lélek működik csodálatos erővel, és nemcsak helyreállítja a teremtés rendjét, hanem már az új teremtést készíti elő, hozza létre bennünk. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy napról napra átengedjük magunkat a Lélek újjáteremtő munkájának, hogy Isten országa bennünk és általunk formálódjék a világban.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
igen Balázs atya. A pünkösd. A 49. nap. Húsvét után, ennyi elég volt. Ahoz, hogy az analafabéta egyszerü halászok összejöjjenek. 12-en, hogy ne féljenek (márannyira Jezus halála – és feltámadása után = a felt´madásról való tanuságtétel meg lett nekik tiltva az olvasi ésirastudók által, halál-büntetés terhe mellett). Ök akkor a tóraadás ünnepére (savuot) jöttek össze (az aratásünnepre-is). Mózes ekkor a 49. napon Peszach=Husvét után “irjamondja”: „Figyeld és halljad, Izrael! Ezen a napon lettél az Örökkévalónak, a te Istenednek népe. Hallgass tehát a szavára, és tedd meg parancsolatait és törvényeit…” (5Mózes 27:9-10.) ès néppé válatak esküvel. A Jóteremtö népévé a volt rabszolganép…Akit a Jóteremtö sohasem hagy el…Az analafabéta zsidó jézusi tanitványok ezért ültek-volt össze, nade mit tegyenek. A 49. sávuot-ünnep-törvényadás-nap is elmúlt (az utolso vacsora után)…Amikor az 50. nap megkezdödött egy új -enyhe fuvallat- érintette meg öket. Tudták, hogy A Jótermtö (lelke) jön ilynekor-i´gy-elö. Ahogyan Illés is tudta, hogy a Joteremtö a szellöben jön el-Lásd Királyok elsö könyve 19. fejezetet: Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: „Mit művelsz itt, Illés?”- (kérdezte az Úr)- 10Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.” *11Azt mondta erre neki: „Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,” s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr – s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr – 12s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr – s a tűz után enyhe szellő susogása. 13Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába.” (Tudta, hogy eljött a Jóteremtö-hogy vele találkozzék és tovaküldje hirdetni nagy tetteit…)
A tanitványok imentek a teremböl és hirdetni kezdték amit láttak, hallottak a feltámadott Jézustól…tizenkettö analafabéta kimondott “nemteologiaiokostojás” tanusága. Amit békésen “mégfélve mondtak” ekkor robbant be a hír a “KÖZMÈDIÀBAN”=az “utcaemberénekis” – ezen mindenki nagyon csodálkozott. Futótüzként terjedt el tanításuk, amit a rajuk ereszkedet Szentlelek-lángocsakája egy LUX fényeröséggel villantott fel nekik (1 lux egy gyertya fénye töle 1 méterre egy m2 felületen). Megdöbbent hallgatoik hangosan éltették az urat. Mint a vihar villámja csapott le tüzetlobbantva a sziveikben “a szellöcske békéjeben=a tizenkettö ajkairól kimondva”. A csodálkozás zúgássá fajult. Lásd apostolok cselekedetei 2 fejezezet: “4Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. ( a jézusi 12- tanitványt)
5Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. 6Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. 7Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? 8Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? 9Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10Frígiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, 11krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” 12Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?” 13Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.”
*Péter beszéde.14Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul, és hallgassátok meg szavamat! 15Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk, 16hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:
17A végső napokban – mondja Isten –
kiárasztok Lelkemből minden testre.
Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
az ifjak látomásokat látnak,
az öregek álmokat álmodnak.
18Még szolgáimra és szolgálóimra is
kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban,
és prófétálni fognak.
19Csodákat teszek fenn az égben,
és jeleket adok lenn a földön:
vért, tüzet és gomolygó füstöt.
20A nap elsötétül, a hold vérbe borul,
mielőtt eljön az Úrnak
nagy és nyilvánvaló napja.
21Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
22Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – amint tudjátok – általa vitt végbe köztetek.
23Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. 24Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, 25hisz Dávid mondja róla:
Szemem előtt az Úr mindenkor,
ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
26Örül hát szívem és nyelvem énekel,
sőt testem is reményben nyugszik el.
27Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban,
nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
28Az élet útját mutattad meg nekem,
és örömmel töltesz el színed előtt.
29Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk. 30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára, 31előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás. 32Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. 33Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. 34Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja:
Így szólt az Úr az én Uramhoz:
Ülj a jobbomra,
35s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.”
Mindez azonban csakis a zsidó Gamaliel a szanhedrin tagjának életmentö-érvelése miatt történhetett meg. Lásd Ap. Csel 5. fejezetét: A pünkösd elötti hetekben a főpap kérdőre vonta az apostolokat: 28„Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” 29Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. 30Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. 31Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. 32Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.” 33Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni.
Gamáliel beszéde.34De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez: 35„Izraelita férfiak! – szólt hozzájuk. – Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni! 36Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszórták és megsemmisítették. 37Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak. 38Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. 39De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” Elfogadták érvelését. 40Behívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték őket.”
Zsidok nélkül nincs kereszténység. (König Kardinális)
osli mosolygos madonna könyörögj érettünk