Nagyböjtben gyakoroljuk a bűnbánatot imával és az irgalmasság cselekedeteivel együtt – Leó pápa Úrangyala imája

Bűnbánatot gyakorolva engedjük meg az Úrnak, hogy eltávolítsa a foltokat és meggyógyítsa a sebeket, amelyeket a bűn okozott életünkben, eljutva egészen a szeretet teljességéig, ami az igazi boldogság egyetlen forrása. A bűnbánat gazdagítja, megtisztítja emberségünket és elvezet a végcél, az Úrban való szeretet felé – tanította a Szentatya.

Vasárnap délben, miután visszatért a római Termini pályaudvar közelében lévő Jézus Szent Szíve plébánián tett látogatásából, XIV. Leó pápa az Apostoli Palota ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, arra buzdítva, hogy újítsuk meg együttműködésünket az Úrral, és kötelezzük el magunkat, hogy kivirágoztatjuk életünket a maga teljes szépségében.

Ma, Nagyböjt első vasárnapján, az evangéliumi szakasz arról szól, hogy Jézus, a Szentlélek vezetésével a pusztába megy, ahol megkísérti az ördög vö. Mt 4,1-11) – kezdte beszédét a Szentatya. Miután negyven napig böjtölt, Jézus érzi emberségének a súlyát: fizikai szinten az éhséget, erkölcsi szinten pedig az ördög kísértéseit. Ugyanazt a fáradtságot éli át, amelyet mindannyian tapasztalunk utunk során, és az ördögnek ellenállva megmutatja nekünk, hogyan győzhetjük le a csalásokat és a csábításokat.

Az élet Igéjével a liturgia arra hív bennünket, hogy úgy tekintsünk a nagyböjti időszakra, mint egy fényes útra, amely során az ima, a böjt és az alamizsna révén megújíthatjuk együttműködésünket az Úrral, megvalósítva életünk egyedülálló remekművét – hangsúlyozta Leó pápa. Engedjük meg az Úrnak, hogy eltávolítsa a foltokat és meggyógyítsa a sebeket, amelyeket a bűn okozhatott életünkben és kötelezzük el magunkat, hogy kivirágoztatjuk életünket a maga teljes szépségében, egészen a szeretet teljességéig, ami az igazi boldogság egyetlen forrása.

A pápa megjegyezte, hogy természetesen igényes útról van szó és fennáll annak a kockázata, hogy elbátortalanodunk, vagy hagyjuk, hogy elámítsanak bennünket a megelégedés kevésbé fárasztó útjai, mint a gazdagság, a hírnév és a hatalom (vö. Mt 4,3-8). Ezek azonban, amelyek Jézus kísértései is voltak, csak szánalmas pótszerei annak az örömnek, amelyre teremtve lettünk és végül elkerülhetetlenül és örökre elégedetlenek, nyugtalanok és üresek maradunk.

Szent VI. Pál pápa ezért tanította, hogy a bűnbánat távol áll attól, hogy szegénnyé tegye emberségünket, azt gazdagítja, megtisztítja és megerősíti egy olyan látóhatár felé haladva, amelynek végcélja az Úrban való szeretet és ráhagyatkozás – idézett Leó pápa elődje Paenitemini k., a bűnbánati fegyelemről szóló apostoli rendelkezéséből (1966. február 17. I). A bűnbánat, miközben tudatosítja korlátainkat, erőt ad, hogy leküzdjük azokat és éljünk Isten segítségével egy egyre intenzívebb szeretetközösséget Ővele és egymás között – mutatott rá Leó pápa.

Azt tanácsolta, hogy ebben a kegyelmi időszakban gyakoroljuk nagylelkűen a bűnbánatot imádsággal és az irgalmasság cselekedeteivel együtt: adjunk teret a csendnek; hallgattassuk el egy kicsit a televíziókat, a rádiókat, az okostelefonokat. Elmélkedjünk Isten Igéjéről, járuljunk a szentségekhez; hallgassuk a Szentlélek hangját, aki a szívünkben szól hozzánk, és hallgassunk egymásra, a családokban, a munkahelyeken, a közösségekben. Szánjunk időt azokra, akik egyedül vannak, különösen az idősekre, a szegényekre, a betegekre. Mondjunk le a felesleges dolgokról, és osszuk meg megtakarított dolgainkat azokkal, akik szükséget szenvednek.

Leó pápa utalt Szent Ágoston tanítására, miszerint „imádságunk, amelyet alázatban és szeretetben, böjtölésben és alamizsnálkodásban, mértékletességben és megbocsátásban, jó dolgokat adva és a rosszakat vissza nem adva, a gonosztól eltávolodva és jót cselekedve” végzünk, (Beszéd 206, 3) eljut a Mennybe, és békét ad nekünk.

Végül az Úrangyala elimádkozása előtt XIV. Leó pápa arra buzdított beszédében, hogy nagyböjti utunkat bízzuk Szűz Máriára, az Édesanyára, aki mindig segít gyermekeinek a megpróbáltatások idején.

Forrás: Vatican News