Mit meséltek a konklávén résztvevő bíborosok?

A konklávé befejeződésével több bíboros is megszólalt, hogy bemutassa, milyen hangulat uralkodott a Sixtus-kápolnában. Még olyanok is akadtak, akik némi magyarázatokkal szolgáltak a pápaválasztáshoz elfogadott – vagy éppenséggel elutasított – kritériumokról. Mindezzel nem sértették meg a titoktartási fogadalmukat, hiszen a folyamat egy másik aspektusáról beszéltek, arról, hogy milyen kivételes, egyedülálló élményt éltek át. Az alábbiakban néhányuk szavait idézzük az Aleteia írásából.

Gerhard Ludwig Müller német bíboros érsek:

„A konklávén nagyfokú összhang, harmónia uralkodott. A valóság sohasem olyan, mint amit a filmeken látunk. Isten irgalommal támaszkodott a Római Egyház Szent Bíborosi Kollégiumának lelkiismeretére és hozzáértésére.”

Jean-Paul Vesco algériai bíboros, Alger érseke:

„Ez a konklávé nagyon békésen zajlott. Nagyon szép élmény volt. A rítus nagyon szép. Azt szokták gondolni, hogy a konklávé hajlik a politikai elemzésekre. De itt nincs szó politikáról. Most már ezt teljes meggyőződéssel vallom. Abban a pillanatban, amikor Prevost bíboros megszerezte a szükséges legalább kétharmados többséget, nagy örömujjongás tört ki. Nem voltak hátsó gondolatok, minden bíboros csak mély örömet érzett.”

Gérald Cyprien Lacroix kanadai bíboros Québec érseke:

„Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen élményt fogok átélni. Nagyon megindító volt, és érezni lehet, hogy ez az ember, aki látszólag talán kicsit félénkebb másoknál, ura a képességeinek, és olyan örömmel jött ki és szólalt meg, ahogyan önök is hallották a Szent Péter téren. Nem úgy választottunk, hogy a pápának az egyik vagy a másik kontinensről valónak kell lennie, hanem úgy, hogy megtaláljuk azt, aki a mai Egyháznak a pásztora tud lenni.”

Christophe Louis Yves Georges Pierre francia bíboros, apostoli nuncius az Egyesült Államokban:

„Minden nagyon gyorsan történt.” – Charles Péguy költő szavaira hivatkozva, miszerint minden a misztikával kezdődik és a politikával ér véget, így folytatta: – „A konklávén azonban megtapasztaltam, hogy minden a politikában kezdődik és a misztikában ér véget. Ezt éltük át mi is.”

Wilton Gregory amerikai bíboros, Washington emeritus érseke (válaszként arra a kérdésre, hogy fontos volt-e kritériumként az amerikai állampolgárság):

„A viták során csaknem teljesen elhanyagolható szempont volt az amerikai identitása. Ez egyáltalán nem volt kulcskérdés a konklávén. Nem éreztem úgy, hogy a konklávé az amerikai politikai választások folytatása lett volna. Azt akartuk megtalálni a bíborosok között, aki képes bennünket összefogni.”

Timothy Michael Dolan amerikai bíboros, New York metropolita érseke:

„Én sem látom, hogy a választás során a leendő pápa amerikai útlevele sokat nyomott volna a latban, valamiféle ellensúlyra való törekvésként.”

François-Xavier Bustillo OFMConv, spanyol bíboros, Ajaccio püspöke

„Nem az útlevél miatt választanak meg valakit. Már a konklávé előtt hangoztattam, hogy gyakran túlságosan Európa-központúan tekintünk a katolikus Egyházra. Volt egy argentin pápánk, most van egy észak-amerikai, ha tehát mondhatom így: tágítottunk a látóhatárunkon, egy kicsit áthelyeztük az egyházi hatalom központját. Örülünk, hogy ez a pápa máshonnan, messziről érkezik, eredetiséget, frissességet hozhat majd a katolikus Egyházba.”

Robert Walter McElroy amerikai bíboros, washingtoni érsek:

„„Nem annyira az volt a fontos, amit mondott, hanem az, ahogyan beszélt. Sok beszélgetés zajlik a kávészünetekben, az étkezések során, kis csoportokban. Nagy egyetértés, nagy egység sorakozott fel XIV. Leó mögött.”

Joseph William Tobin amerikai bíboros, Newark érseke (aki már harminc éve ismeri XIV. Leót. Arra a kérdésre, hogy hogyan reagált az új pápa a megválasztására, ezt a választ adta):

„Ahogyan egyre gyakrabban hangzott el a neve, vetettem rá egy pillantást. A fejét a két kezébe temette, én pedig néztem őt és nehezen tudtam elképzelni, mit érez egy emberi lény egy ilyen választás során. De amikor elfogadta, az olyan volt, mintha mindig is erre lett volna teremtve.”